by lucia

Fiam, fiam!

Megkaptam lapját, bár kissé késve, hiába, a KuK postaszolgálat, nem tudja elfelejteni nekünk szegény magyaroknak, amit negyvennyolcban tettünk, bár a névnapi dísztáviratát meg pontosan hozták, amiért hálás vagyok nekik, ahogy magának is, hogy gondolt rám.
Hát ott is ilyen rettenetes canicule van? Itt meg lehet őrülni a hőségtől minden hegyek ellenére. Mondjuk maga imádja az ilyen időjárást, gondolom hétvégente kijárnak evezni a Kissékkel sziget spitzre, isszák a Dreher sert, és mezítláb futballoznak a homokban, égnek rákveresre a napon. A Kiss viccelődik, mint mindig, maguk meg nevetnek a jóleső fáradtságban, miközben kinyújtják izmos lábukat a homokban. Jó, vaskos dunaszag lengi magukat körül, nagyokat lélekzenek belőle. Ilyenkor aztán nem kívánja maga sem a szivart, úgy-e? Beszélgetnek a munkáról, a főnökökről, az építkezésekről, a keelboatról, a víz állapotjáról. Remélem vesz sapkát hozzá, nehogy napszúrást kapjon! A csíkos úszódresszét hordja legalább, amit Bécsben vettünk ugye??? Nem a feketét, azt a borzalmas régit. Bár ahogy magukat állatias férfiakat ismerem, ha nem látnak más embert, hát ruhátlanul futnak a vízbe mint afféle cigánypurgyék. Ugye hétköznapra hordja a szép szalmakalapját, és azt a gyönyörű fehér öltönyt amiért annyit kellett könyörögni, hogy csináltassa meg?!
Fiam! Ezennel ünnepélyesen engedélyezem, hogy késő délutánonként, esténként kerthelyiségekben estebédeljen, szegény Julis így is gondolom alig bírja magát a levegőtlen cselédszobában és a konyhában és ilyen időbent kint kell lenni, amennyit csak lehet. Csak arra kérem, hogy könnyen egyen, ne terhelje magát mindenféle pörköltekkel, nokedlikkel, három fogásos vacsorákkal kokaslevessel, velővel, rétessel! Vigyázzon magára!
Remélem tudja, hogy alig várom a közös nyaralásunkat. Arra gondoltam, hogy szokás szerint lemegyünk Abbáziába, ahol a nagybátyám levisz minket a hajóján Losinj-be. Idén is Veli Losinjben vegyük ki azt a tündéri kis házat! Na eddig ez a szokásos, de – és most jön a lényeg – az egyik bécsi asszony, akivel egész jóba lettem itt, nevezett Frau Maderspach, tavaly hajókirándulást tett Krk szigete felé és nagyon melegen ajánlotta! Gyöngy kisvárosokról mesélt, kedves helyiekről, gyönyörű hajókiránduló terepekről, tagolt partok tele ragyogó kis természetes kikötőkkel. Szerintem Putzi bácsi biztosan elvisz minket egy hetes körutazásra!
Most jöjjön az unalmas gyógykezelés: A doktor azt mondta, nagymértékben megerősödtem, egészséges vagyok, mint a makk. Szerinte amint hazaérek kezdjünk el próbálkozni, és sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Azt is mondta, hogy ne legyünk türelmetlenek. Vannak párok, akik két, három év után járnak sikerrel, és azóta van már négy gyermekük is. Fontos a bizakodás, a türelem. Tudja jól fiam, hogy én vagyok a maga asszonykája, maga meg az férjecském, hát hogyne lenne nekünk gyermekünk!?? Látja, most is alig várom, hogy találkozzunk végre! Most már nincs sok hátra és megyek haza, aztán jön a vakáció! Vigyázzon magára, öleli:

Irénje, örökre.

mindegy

by lucia

És aztán mennék át Németországon, és tanulnám a verseket, és jönne egy német kalauzlány és hallaná, ahogy félig hangosan motyogok és elkérné a jegyemet és ellenőrizné, közben a szemembe nézne és én az övébe és rámosolyognék mondjuk, miért ne, és ő is elmosolyodna szégyellősen és mondanánk, hogy danke, danke, és aztán megfordulna és menne tovább ellenőrizni én meg olvasnék tovább, de persze előtte jól megnézném magamnak. Ő menne tovább, én olvasnék tovább, aztán ő megtorpanna, megfordulbna félig és rámnézne én leereszteném a könyvet, és felhúznám a szemöldökömet, várva, hogy mit mond, de ő némi tétovázás után csak legyintene és menne tovább, én meg felemelném a könyvet és olvasnék tovább.

memoriter

by lucia

Vonatozni kéne és közben verseket tanulni, hogy fejlődjön a memóriám, mint kilencvenvalahányban amikor mentem Angliába vonattal és közben elkezdtem megtanulni az Ady kötetet, de most nem Adyt vinnék, hanem mondjuk Parti Nagyot, milyen jó lenne már, ahogy mondom sokszor egymás után, hogy az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép. Oda is jönne egy dán kalauznő, alig huszonhat, kecses a bokája a kényelmes, kék egyennadrágban, gyönyörű mézszőke, rózsásbőrű lány, és azt mondaná szép magyarsággal, hogy Parti Nagy? Na-gyon szeretem őt. És beszélgetni kezdenénk, persze angolul, mert annyira nem tudna jól magyarul és kiderülne, hogy ő nyaranta szeret nyáriegyetemeken nyelvet tanulni, és többször is volt Debrecenben a nyári egyetemen és megbeszélnénk, hogy a Kikötő egész jó kocsma, és tényleg nagyon szép az egyetem épülete. Közben szaladna velünk a vonat, szép, dán vonat, kicsit kényelmetlen, de gyors és menne el mellettünk a lapos dán táj, és azt mondanám, egy kis csend után, mikor befejeznénk a Magyarország témát, hogy Dánia furcsa hely, mert általában nem szeretem a lapos országokat, de ez most nagyon bejön. És megkérdezném, ő merre lakik Dániában? És mondaná, hogy Koppenhágában, és mondanám, hogy én pont oda megyek és megkérdezné, hogy hány napig maradok, és mondanám, hogy nincs túl sok pénzem, de amennyi van, addig maradnék, és mondaná, hogy van-e szállásom, és mondanám, hogy nincs még semmi, tervem sem, hogy mit csinálok ott és megkérdezném, hogy volna-e kedve megmutatni nekem Koppenhágát és megérkeznénk, este elvinne kocsmába, bemutatna pár barátjának, és szívnánk és sétálnánk és elvinnének egy klubba is, és csak a kalauzlánnyal táncolnék, és tetszenénk egymásnak és nála aludnék és szerelmeskednénk és jó lenne. Aztán eltelne pár nap, a lány, Irene, szabadságot venne ki és együtt lennénk fel-alá Koppenhágában sokat, esténként jókat főznék neki és jó lenne, tanítanám magyarul kicsit és sokat nevetnénk, amíg egy nap azt nem mondanám, hogy nekem indulnom kell lassan, mert megyek Franciaországba, és felszállnék egy vonatra és Irene integetne nekem és én is neki, aztán leülnék és elővenném a könyvem és elkezdeném mondani, hogy ott belül roppant kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén üres lapát.

 

Na szép

Az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép, ott belül egyre jobban Vajdajános, nagyon hideg nyirokba lóg a lába, s az arca nagyon szanaszét. Ott belül roppant kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén üres lapát, ha mehet is, csak úgy megy önmagához, mint a pincébe szénért menne Freuddal, s egymás kezét szorítanák.

by lucia

Nyertes reklámok, lehet nézegetni ingyen még két napig.

Béla naplójegyzete, de már akkor sem vette komolyan, amikor írta

by lucia

Tudja, ha kikötném a kravátlimat, kigombolnám az ingem, és felhevülve, veres nyakkal innék, szivaroznék, és talán nótáznék is kicsit, (de hogy húzatnám magamnak, az biztos) akkor talán ki tudnám tombolni magamból azt a sok indulatot, ami lelkem feszíti. Remény, kétség, boldogság kavarog bennem, mint forró forgószelekben a száraz levelek a Múzeumkert sarkában néha, amikor kart karba öltve sétálunk, andalogva. Magán a rókaszegélyes szép kabátja, rajtam is a prémes gallérú teveszőr, olyan jómódúnak látszunk, mint afféle modern nagyvárosi pár, lehetnénk akár Bécsben, Párizsban is, ránknézve senki nem tudná, milyenek vagyunk úgy igazán, senki nem tudná, mily remények, kétségek, minő boldogság kavarog bennünk.

by lucia

Gyergyószögi teszi a szépet.

by lucia

Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass, én, a lemezlovas.

by lucia

Tóth Bence.

by lucia

Drága Jolikám!

Lassan második hete, hogy ideértem, ne haragudj, hogy csak most írok, de olyan nagyon sok minden történt! Az útról elég annyi, hogy túléltem valahogy, de nem volt könnyű. Bár ezzel az új expresszel sokkal jobb. A szállás jó. A hegyekre néz a szobám, és sokkal nagyobb a terasz, mint ahogy a Mayerné leírta. Kényelmesen lehet üldögélni. A koszt pedig kitűnő! Bár azért a pénzért! Az ápolók előzékenyek, bár kész inkvizíciós vallatás az, ami itt gyógykezelés cimke alatt folyik. Még elektromos besugárzást is kapok, képzeld. Úgy megbizserget, hogy még!
Vannak itt jópáran a pesti társaságból, bár sajnos főleg a Vakarnyné akaszkodik rám. Olyan zsenánt! Ha túl nyíltan próbálok szabadulni tőle, megsértődik és telepletykálja rólam a világot valami borzalommal, ha viszont túl sokat vagyok vele, az terjed el, hogy én is olyan rosszindulatú pletykás asszony vagyok, mint ő. (Mellesleg te tudtad, hogy a Szapáry elhagyta a feleségét? Már csak a látszat kedvéért mutatkoznak együtt! Állítólag valami színésznő van a dologban! Ezért volt szegény Lujza olyan szomorú, a múltkor az operában!) Mindenesetre azért kicsit a németemet is tudom gyakorolni. Vagyis a bécsimet, mert néha olyan, mintha az Opernringen sétálnék, annyi itt a bécsi.
Tudom, hogy olvasás közben már mondatok óta arra gondolsz, hogy térjek már a lényegre! Igen, ez a Csáth doktor tényleg olyan jóképű, mint mondják! És igen, olyan megértő, olyan kedves, hogy az ember olvadozik a keze alatt! Minden hír igaz róla kérlek! Noch dazu jó orvos! Mondtam neki, hogy miként lehetséges az, hogy majd’ minden este szeretjük egymást a férjemmel és még sem? Isten nem szeret? Miért? Erre azt mondta nekem, hogy az enyhe vérszegénység miatt könnyedén lehet ez probléma, de a medicai tudomány határai még sajnos nem ott húzódnak (ezt ő mondta így!), ahol kellene nekik. Legalábbis az én esetemben még igazán ésszerű magyarázat nincs. Egyek jól! Minden este vörösbor, kiadós séták a jó levegőn és a fürdőkúra előírásos követése! (Mosónőbőrös vagyok már mindenhol állandóan! Brrr!) Na ennyit az unalmas betegeskedésről!
Drága Bélám bombardíroz a levelekkel, mintha attól tartana, hogy elcsavarja a fejem valami fess katonatiszt! Szinte mulatságos látni, ahogy majd’ szétveti a nagy igyekezet szegénykémet. Nem mintha ellenemre lenne valami fess katonatiszt itt a restaurant-ban, meg főleg este a táncparketten (ach! úgy hiányzik már a Danz! Csak egy waltzer, a jó öreg Blau Danubére! Hogy imádtuk emlékszel?!), de arról, hogybármiféle ilyes garnizon-liaisonba beleugranék, hát, kizárt! Bélám egy arany pofa, igazi bohóc, és majd’ meg szakad szegény, úgy gürcöl egész álló nap. (Állítólag megdícsérte őket a vezér!!!) Tényleg olyan  jó lenne szülni neki egy kis porontyot! Ő lenne a legjobb apa a világon! Nem tehetek ilyet vele! Bár, hazudnék, ha azt mondanám, nem jutott semmi az eszembe a jóképű Csáth doktor examinatio-ja alatt! De hát mégis! Egy úrinő egy fürdőorvossal! Micsoda faxni lenne! Ráadásul olyan tipikus! Szörnyű!
Na és veletek mi van, drága Jolánom! A gyerekek? Gábor? Nehéz kibírni a kávézásaink és a kártyázásunk nélkül kedvesem! Hiányzol! Írj!

Testvéred,
Irén

fullos

by lucia

“- Tegnap megyek Mammutba tesóval, a húgommal. Ott megy előttünk két feka csaj. Tudod, feka mind a kettő, volt nekik minden, fullosak voltak, na. Előttünk mentek. Tesóval megyek, nézem őket főleg az egyik, mondom kúúúrvajól néz ki. És ahogy megyünk mögöttük pont az, amelyik fullosabb volt hátranéz. Na mondom. Megyünk tovább, megint hátranéz. Mondom baze mi van itt? Megyünk, azt odaszól a másiknak valamit. Az is hátranéz. Húbaze mondom. És ilyenkor nekem a tesóval kell lennem! Ott lettél volna baze mi lett volna!
– Ű baze!
– Elkaptuk volna őket mi?
– Ű baze. Fekákat? Baze! Mint állat.”