zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: June, 2011

by lucia

Nekünk van a születésnapunk, de az ajándékot te kapod, most csupán féláron, nettó negyven százalékos kedvezménnyel, csillag, bruttó ötven egyes üzletekben. Már megittam két kávét, jól vagyok kösz, bocs, hogy az előbb elaludtam, miközben beszéltél hozzám, tudom, a lányod is el szokott, a múltkor is Bora-Borán, amikor voltatok februárban. Sütött a nap! Igen, annak idején az egyetemen nekem is volt ilyen jegyzetem, minden második szó vége egy hosszú vonal lefelé, de azért sajnálom. Ez nagyon jó ez a kávégép, imádom, én is fogok venni egyet, márt kinéztem, két nap alatt szállítják, kicsit drága, nyolcszáznegyven euró, de most le van értékelve hétszázhatvanra, vagyis ötvenkilenckilencvenre. Igen a tízcentesek, nekem is mindig ott csörögnek két-három hónapokat a pénztárcámba mielőtt visszaindulnék mindig Toszkánába. Na ott van finom kávé! És a világ legszebb biciklijei. Nézem az interneten a múltkor és megláttam a sajátomat, valahol lefényképezték kikötve és felrakták, azért kicsit büszke voltam, de nem érdekes. A múltkor is vásárolni voltunk Bécsben. Na ott is finom a kávé. Igen, össze se lehet hasonlítani, de az a békebeli hangulat! Igen, egyszer egy fűpipa boltban Bécsben bejött egy anya a tizenkét éves gyermekével és megvette neki a legdrágább bongot, tudod, az a nagy üveg vízipipa. Igen, én sem évek óta, bár a múltkor Londonban egy dizájner pólóboltban csináltak az eladók egy olyan trombitát. Szóval bocs, hogy elaludtam a mítingen, nem kizárt, hogy most is alszom, elnézést, kimegyek, muszáj most mert hányni kell, kakilni már voltam. Bocs.

by lucia

Mindenki valaki más akar lenni, csak én akarok az lenni, ami vagyok. Minden álmom válik valóra évek óta, pedig én aztán tényleg bármi más is lehetnék, olyan sok minden voltam már. Lehetnék akár a futárok királya is. Ma megöltem egy galambot az arcommal. Szegény elnézte a felszállást, épp el tudtam fordítani a fejem. Nagyot üt egy egykilós galamb, ami mondjuk tízzel száll szembe egy negyvennel menő bringással. Aztán nem repül, hanem kicsavarodva esik. Én meg nyomom tovább, és csak a kereszteződés után kezdem dörzsölni sajgó államat, aztán köszörülök és köpök.

by lucia

“- Kedves Test, elnézést, de khm, felkérhetem?
– Hát kedves Lélek, nem tudok józan ellenérvet sorakoztatni ön ellen, hacsak azt nem, hogy nem szerepel a táncrendemben.
– Gyönyörű Test kisasszony, csókolom kecses kisztihandját, szerintem eme csekélység könnyen áthidalható. Vagy nem foglalkozik vele, vagy felvesz ebben az azonnyomban.
– Na de Lélek úr, önt fűti valami szenvedély. Meg ne fázzon aztán, ha egy hűvösebb pillanat a balkonon találná!
– Nem a szenvedély fűt, hanem az ön becses kecse! Csecse becse, ugye, hogy haddnemondjam.
– Na jó. Lélek, meggyőzött! Ropok magávak! De mondja csak Lelkecském, maga tud egyáltalán táncolni? Nem fog a lábamra lépni?
– Bah! Összhangunk több lesz, mint hibátlan kisasszony!”

Szóval pár hónapig gyűjtöttem táncokat, mint valami néprajztudós és vágtam belőle filmet. Arról szól, hogy az embereknek hogyan lötyög a testük a lelkükön. Szerintem vicces.

 

by lucia

Ez meg itt az eredetije az előzőnek, ami egy átirat.

 

Az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép. Ott belül egyre jobban Vajdajános, nagyon hideg nyirokba lóg a lába, s az arca nagyon szanaszét. Ott belül nagyon kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén gyereklapát. Ha mehet is, csak úgy megy önmagához, mint a pincébe szénért menne Freuddal, s egymás kezét szorítanák.

 

Parti Nagy Lajos Esti kréta című kötetéből való.

by lucia

Földig hajol a lába, leereszkedik magába, előtte nagylevegő, odalent palack nélkül nem lehet sokáig kibírni, nem csoda, hogy az apja is az öveghez nyúlt, meg az ő apja és az ő apja és az ő apja is. Mások nem, de a mások meg csak evickéltek a felszínen, mint valami extrém hosszútávúszók, paskolták az életük tetejét, mintha azt remélnék, hogy a víz bőrén hegek maradnak csapásaik nyomán. Leér oda, amiről a feneket hiszi, körbenéz, és látja, hogy hideg és sötét, sűrű és nehéz minden, mint valami kihűlt nagymosás, teli láthatatlan ruhákkal. Cápa itt meg nem él, rájának nem volna rázni mit, muréna unná, hogy nincs mit ijeszteni. Elindul felfelé, vissza föl, és meg sem lepődik, mikor meglátja az ég helyett a levegőt örökre elzáró jeget.

by lucia

Szétáll

by lucia

Countryzeneszó és előzés balról, aztán élesen be a padkához, de csak egy pillanatra. Jól megnyomom. Otthon kávéztam, ilyen még sose volt hétköznap, úgy megy mint a franckarika. Jól fel van pumpálva a kanyarodóm, és be van olajozva a kifarolóm.

by lucia

De attól még csodák, tagadhatatlan. Alig várom, hogy zarándokhely legyen a lakás, megszentelt föld a kert. Esténként leszállnának az angyalok a mennyből, én kicsit kinyitnám magam, és a borostyán elvállna a cseresznyefától, amit évtizedek óta fujtogat, kihúzná magát, és elegánsan meghajolna előtte, hogy felkérje táncolni. A cseresznyefa meg röhögne, hogy basszus, lépni sem tudunk, de vállat vonna és hajladoznának egymás körül egy kicsit.

by lucia

Minden csoda annyira tényszerű, egyértelmű és elfogadott, hogy el is felejtem elküldeni őket a Vatikánba. Szegény Giuseppe atya, a Jezsuita rendszergazda keze is a sok semmittevéstől kis híján reszketni kezd valami pornólink fölött, sóhajtva lép vissza az excelles taszkba, hogy összesítse az Üdvözlégyeket szépen egymás alá tovább. Náluk körmélbe megy ez mostanában, mindenki hozzákopizik ahányat csak ráér, és attacholják a bunbocsanatkukacra, amennyi csak a rendszer áteresztő limitje, vagyis per pillanat húsz mega.

by lucia

Kintmaradt két pohár éjszakára a kertben, ott áztak a fűben. Az egyiken csiga mászott, a másikból ivott egy szajkó. Csörrent a csőre az üvegen, megijedt, aztán csörrent ő is, leutánozta. Körbeugrált, ivott még egyszer, de most nem ért az üveghez. Kicsit nézett, aztán megint nekiütötte a csőrét a pohár falának. Aztán újra leutánozta a hangot. A csiga meg mászott és nem tudta, mi az, hogy hang.