Öreg költő. Leáll elénk az utcasarkon, figyeljcsak! figyeljcsak! és kézzel mutatja: úri ribancok (jobbfent), közönséges kurvák (balralent). Jó cím? Na, jó cím? Figyeljélcsak!
Mennyit kérjünk? Hát akkor legyen liter. Valahogy minél többet kértél, annál olcsóbb volt decije. Hát litert kérünk. Aztán fölmegyünk a lépcsőkön a szamárhegyre és nézzük a kilátást. Nyáriszünet eleje, estekilenc világosban. Aztán csak besötétedik. Otthon anyámnak: Te. Asszem berúgtam. Anyám röhög. Gyere, igyál teát. Valahogy épp van tea.
Nevelőapám, ahogy dugja a sütőbe a papucsos lábát. Mindenki a konyhában, ott fűt a sütő. Amúgy nincs a házban fűtés egész januárban. Nincs pénzünk megcsináltatni a kurva kazánt. Kurva kazán, kurva macskák, kurva csirkenyakcsontok az egész kurva lakásban, a gyerek kurva legója a cipőmben, a kurva kutyának ki főzi meg a kurva kajáját, minek hoztad ezt a kurva kutyát, ha nem eteted?, a kurva anyádat, a te kurvaanyádat, ne kurvaanyázz a gyerekek előtt és különben is hagyjál már békén nézni azt a kurva tévét.
Felmászok valami állványzatra. Egyik kezemmel kapaszkodok az egyik vascsőben, a másikkal a farkamat fogom. Én még életemben nem láttam ilyen ívet pisálni, kiabálja valaki. Röhögök. Rázkódik az ív.
Hazaérek. Egész délelőtt a sütire vágytam. Rohanok a spájzba, mert érzem. És igen. Felzabálta az összeset. Az egész tányérnyit. Ordítok, gyűlölöm.
Mindent megkapsz. Úgy döntöttem, mondja január elseje reggel hatkor a buli után. Csakhogy én már nem akarom. Csak pettingelünk. Aztán elalszom. A húgától halljuk ezt a szót, amikor megbeszéljük, hogy hogy kiakadt az anyjuk, amikor ránknyitott. "Pettingelés" közben.
Ülök a héven. A héttizesen. Az utolsó előtt kocsiban. Minden állomásnál felszáll valaki. Minden állomásnál témát váltunk.
Hét macska. Kaja nélkül. Nincs rá pénz. Az egyik megdöglik, de nem vesszük észre. Bűz van a konyhában. Nevelőapám elhúzza a konyhaszekrényt. Öklend egyet. Menjetek innen! Kifelé! Gyorsan.
Tudjuk, hogy lehet feljutni az évek óta használatlanul álló étterem-állóhajóra. A folyó felőli oldalán ki van törve egy ablak. Bemegyünk és keringőzünk az üres tánctéren. Dúdolom a kék duna keringőt.
Kitörik a könyököm tesiórán, a gipsz után nem tudom kinyújtani a karom. Gyógytorna. Vagy menj el úszni. Elkezdek úszni járni.
Forró nyár. Mindenhova jön velem a kutya. Fut a bringa után. Átússza utánam a bányatavat. Izgulok, hogy megfullad-e, de jön végig.
Három hónapig dolgozunk a szüzességén. Meglepődünk aztán mindketten a vércsíkon az öcsém ágyában. Aztán Rovinjban egy szállodai szobában már élvezni is tud. Miközben az anyja napozik lent a parton.
Szőke nő meztelenül napozik a bányatónál. Szőke a szőre is. Utánamegyek a kocsijához. Midnenem remeg. Bevinne-e. Ő szeret gyalogolni. Én is. Kispolszki. Ahogy vált, hozzáér a keze a lábamhoz. Otthagyja. Kicsit meg is mozdítja. Egyedül van otthon. Nincsenek a városban a férje és a gyerekei. Mit is mondtál, nem Csillaghegyre mész? Ez már Aquincum. Félreáll. Butaság. Azóta sajnálom, hogy nem mondtam, vigyen el magához. Elvitt volna.
Megkapom a dácsiát. Ha lassan megyek, hallom, ahogy a kerékből kilógó drótok ütemesen verik az aszfaltot. Estétől hajnalig vezetek fel-alá a városban. Felveszek embereket és elviszem őket helyekre. A magnó már csak egyirányban játszik. Három kazettám van, egy Stones, egy Hendrix meg egy Pearl Jam.
Már elfoglaltam a kollégiumban az ágyam, de még visszajöttem a hétvégére. Ülj be egy taxiba és gyere fel a várba. Itt van ez a hely, valami holló. Sört csapolni tanulunk a pultosnőtől. Ha sikerül, megihatom. Kilenc sör. Ropi. Meglepődünk aztán mindnyájan, a széles, fehér, és habos a sugáron, ami kiugrik a számból a valamilyen holló nevű hely előtt. Egy órával később a vonaton öklendezek a bűzlő vécében. Két órával később az Auditórium Maximumban állok sorba a diákigazolványomért.
zsempet 