zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: December, 2006

takarítunk

by lucia

Apa, kérhetek még egy kis pisztáciát? Benézek a gyerekre, ott ül a nemrég lehúzott ágya matracán. A pisztáciamorzsák egyenletesen borítanak körülötte mindent. Nyújt felém egy tányér csurig nyálas pisztáciaszemet. Segítesz kibontani? Nem sikerült. Segítek kibontani.
A dobozokat kéne elpakolni. Úgy egy hónapja behalmoztuk az összes üres dobozt a gyerekszobába, hogy három hét múlva költözés. Aztán a festő elcsúszott az idővel, így még nincs költözés. Úgy tíz, tizenkét doboz már teli van könyvekkel, de a többi üres. Apa, felvehetem a tigrisjelmezem? Heló, Tigris vagyok, válaszolom elváltoztatott hangon. Elővesszük a tigrisjelmezt a szekrényből. Áron tépni kezdi magáról a ruhát. Kimegyek a konyhába. Szörp, bele piros kasvirág, béres, hozzá cévitamin. Na, dobozok. Zene. Nézem a lemezeket. Rolling Stones. Jó lesz. Dobozpakolós. Berakom. Hangerő. Léggitár, ütem, és. Ott ugrálunk a kupleráj közepén a kis tigrissel. Aztán pakolni kezdjük a dobozokat. Apa, ha nagy leszek gitáros leszek. Jó? Jó. Támogatom.

Advertisements

takarítunk

by lucia

Apa, kérhetek még egy kis pisztáciát? Benézek a gyerekre, ott ül a nemrég lehúzott ágya matracán. A pisztáciamorzsák egyenletesen borítanak körülötte mindent. Nyújt felém egy tányér csurig nyálas pisztáciaszemet. Segítesz kibontani? Nem sikerült. Segítek kibontani.
A dobozokat kéne elpakolni. Úgy egy hónapja behalmoztuk az összes üres dobozt a gyerekszobába, hogy három hét múlva költözés. Aztán a festő elcsúszott az idővel, így még nincs költözés. Úgy tíz, tizenkét doboz már teli van könyvekkel, de a többi üres. Apa, felvehetem a tigrisjelmezem? Heló, Tigris vagyok, válaszolom elváltoztatott hangon. Elővesszük a tigrisjelmezt a szekrényből. Áron tépni kezdi magáról a ruhát. Kimegyek a konyhába. Szörp, bele piros kasvirág, béres, hozzá cévitamin. Na, dobozok. Zene. Nézem a lemezeket. Rolling Stones. Jó lesz. Dobozpakolós. Berakom. Hangerő. Léggitár, ütem, és. Ott ugrálunk a kupleráj közepén a kis tigrissel. Aztán pakolni kezdjük a dobozokat. Apa, ha nagy leszek gitáros leszek. Jó? Jó. Támogatom.

óv

by lucia

Emlékszem Mahotta Ferire, aki anyám legjobb egyetemi barátnőjét, az Egyedi Évát vette el feleségül valamikor a hetvenes évek végén.
Mentünk hozzájuk egyszer látogatóba nyolcvanvalahányban Miskolcra, a lakótelepi lakásba, ahol akkor laktak, de már nem sokáig, Mahotta Feri már akkor is elismert kézsebésznek számított. Akkoriban volt kevesebb, mint egy éves a lányuk, Zsófi, aki most huszonvalahány lehet, a Miskolc Pláza jegesszőke királynője. Biztos érdekelne is a csaj, persze csak úgy futólag. Zsófi, aki most gyűlöli az anyját, amiért elvált az apjától, és nem hallja meg, ha bárki is arról beszél, hogy dehát Mahotta úgy megverte sokszor az anyját, hogy másnap Éva nem tudott bemenni dolgozni a múzeumba. Mert a válásnak inkább ez, a verekdôs természete volt az oka, és nem az, hogy mindegyik, de mindegyik ápolónôt megbaszta nem csak a miskolci kórházban, de az összes többiben, ahova átjárt operálni, nem egyszer megfertôzve feleségét, gombával, gonorreával, ami jött.
Mindez azonban már azután történt, hogy ott laktak a lakótelepi lakásban Miskolcon, ahol látogatóba voltunk egy hétvégén. A felnőttek a nagyszobában brutális módon alkoholizáltak, mi meg nem nagyon aludtunk, ezért halkan, hogy a kisgyerek fel ne ébredjen, felgyújtottunk egy kisvillanyt és kutakodni kezdtünk a kisszobai íróasztal fiókjában. Egy csomó érdekesség volt amúgy is a lakásban, csiccsó babajátékok, amik élénk színeivel nem tudtunk betelni. Éva mondta, hogy nem is csiccsó, hanem kikkó, és ez olasz, de én, a nagy harmadikos csiccsónak olvastam. Voltak a fiókban szép tollak, meg mindenféle orvosi dolog, tabletták, fonendoszkóp, és más műszerek.
Óvatosan, halkan nézegettük a tárgyakat, és csendben beszélgettünk. Én magyaráztam az öcsémnek, mi mi lehet. Kis tasakokat is találtunk, hosszúkásokat. Az egyiket kibontottam. Valami áttetsző gumi volt benne.
– Gumikesztyű – mondtam öcsémnek. – Nézd csak! – és a ráhúztam a rugalmas tokot a kezemre. Könyékig feljött.
– Én is – mondta az öcsém azonnal és a fogával ő is kinyitott egy tasakot, hogy a kezére húzza. Ügyetlen volt, legördült a kis henger és nem sikerült beleerőltetni az ujjait.
– Furcsa, nincs hely az ujjaknak – mondtam, és megpróbáltam széttárni az ujjaimat a gumicsőben. Egy ideig tágult a gumitok, de aztán elszakadt.
– Hi! – ilyedtünk meg egyszerre. Gyorsan visszatömködtünk mindent a fiókba. A szétszakadt gumitokot is.
– Te voltál – szólt az öcsém halkan. – Eltépted a gumikesztyűt. Pedig biztos fontos.
– Kuss legyen már! – suttogtam vissza. – Menjünk aludni.
Ijedten feküdtünk és hallgattuk a részeg felnőttek zaját.

by lucia

Partizánharcosnak kéne lenni. A Balatonfelvidék nyugati részén. Ott húzódna a front és én ott tudnék minden rejtekutat, meg tudnám, hogy melyik gazdában lehet megbízni és melyikben nem. Igazság szerint a kormányerők nem is nagyon merészkednének be a mi völgyeinkbe. A földút mellett bármelyik házból bármikor röpülhetnének rakéták a dzsippeik felé.
Az öreg nagy hordójában lennének a fegyverek. Az ajtós hordóban. A bort lefejtenénk, fegyvereket alaposan becsomagolva betennénk az ajtón, aztán jönne vissza a bor. Ezerkétszáz liter. Háborús idő van, úgysem veszi meg senki, hát legalább legyen valami értelme azon kívül, hogy isszuk. A hálózat küldene egy gyönyörű lányt egy különleges megbízással. Nekem, meg az öregnek, meg Nátánnak meg a főnöknek kéne segíteni, hogy a célpontja közelébe jusson és megmérgezze. A katonai főparancsnokot. Mindenki tudná, hogy a lány nem fogja túlélni a megbízást. Ő is.
Elvinnénk a városba a pincérnőruhába öltözött lányt, bejuttatnánk a fogadásra, és a megbeszéltekkel ellentétben nem mennénk el. Megvárnánk a menekülő lányt a hátsó bejáratnál. Odabent a főparancsnoknak még rángatózna a teste, de már nem lenne benne élet. A lány után kitódulnának a pisztolyt szorongató tisztek. Mi pedig lőnénk. Aztán menekülnénk. Mindenki tudná, hogy ezt nem éljük túl.

idén voltam

by lucia

Zarándok, szomjas, úszó, szövegíró, futár, vidám, rakodómunkás, szerető, szerelő,  szerelmes, futóatléta, szomorú, éhes, magyar, zseniális, fáradt, kiakasztó, beteg, unalmas, öntelt, obszcén, gazdag, ostoba, részeg, sofőr, kanos, unott, entellektüel, öreg, gyerekes, borász, vendéglátó, szakács, író, irigy, barátságos, bunkó, blogger, fáradt, haver, izomagyú, kreatív, balfasz, mániákus, depressziós, közönség, előadó, művész, perverz, tehetségtelen, külföldi, egészséges, absztinens, kielégítetlen, elégedett, brilliáns, vicces, álmos, paraszt, férj és apa. Jövőre jobb lenne kicsit többnek is lenni, de ez se volt rossz. Most téliszünet következik.

by lucia

Ha elég szélesre tátom a számat, szerintem simán meg tudja bárki melengetni a kezét a torokgyulladásom melegénél. Ott térdelek egész nap és dugdossák a kezüket be a számba, kicsit hasbarúgnak, ha öklendek.

by lucia

Küldöm anyának, Áronnak, Jucinak, Julinak, Zsuzsinak, Zsoltinak, Petinek, Annának, meg mindenkinek, aki szereti.

by lucia

Igen.

by lucia

Zsigmond bekommentálta, én meg kirakom: Nosztalgiapanaszlakat

rajzlap

by lucia

Kaptam egy kurvanagy rajzlapot a minap egy manótól. Nagyokat nyögött, úgy ráncigálta maga után. Remélem nem lett koszos – mondta. Kurvanagy ez a rajzlap. Azért kell neked adnom, mert a főnököm megparancsolta – mondta és röhögött. Naná, majd magamtól fogom cipelni ezt a böszmeséget. Szóval – mondta végre nem ironikus hangon – itt van ez a rajzlap. A főnököm, ő Gábor, a legnagyobb Manó, ha nem tudnád, azt mondta, mondjam meg neked, hogy Ami ott van, marad, ami nincs, őrizni érdemes. Tessék? – mondtam. Ami ott van, marad, ami nincs, őrizni érdemes. – ismételte meg a manó kicsit tagoltabban, mintha egy gyengeelméjűnek beszélne. Értem – mondtam – de mit csináljak vele? Asszed nem mondanám meg, ha tudnám? – kérdezett vissza hirtelen nagyon idegesen a manó. Az a fasszopó főnököm szereti az ilyen faszkódásokat. Kurvanagy rajzlap bazmeg, cipeljem, aztán meg mondjak hülye rigmusokat. Faszom kivan. Ne kérdezz bazmeg, játszál szépen úgy, ahogy a paraszt köcsög Gábor fütyül. Asszed én nem keresek állást? El tudod képzelni milyen picsanehéz egy manónak állást találni bazmeg? Jól van, jól van – mondtam megnyugtatóan. Elvettem a hatalmas rajzlapot a manó kicsi kezéből. Asszem rajzolok rá valamit. Jó? Felőlem bazmeg. Bocs, hogy így fölbasztam magam – tette hozzá. Kicsit ki van a tököm ezzel a Gáborral. A legnagyobb manó. Faszomat! Na mindegy. Csá! És elment.
Csá – mondtam. Elővettem egy ceruzát. Rajzoltam egy manót. Nem lett túl jó. A rajzlap jobb alsó sarkába került. Felemelt kezébe pedig rajzoltam egy üres rajzlapot. Kitöltötte az egész maradék rajzlapot.