by lucia

Fiam, fiam!


Megkaptam lapját, bár kissé késve, hiába, a KuK postaszolgálat, nem tudja elfelejteni nekünk szegény magyaroknak, amit negyvennyolcban tettünk, bár a névnapi dísztáviratát meg pontosan hozták, amiért hálás vagyok nekik, ahogy magának is, hogy gondolt rám.
Hát ott is ilyen rettenetes canicule van? Itt meg lehet őrülni a hőségtől minden hegyek ellenére. Mondjuk maga imádja az ilyen időjárást, gondolom hétvégente kijárnak evezni a Kissékkel sziget spitzre, isszák a Dreher sert, és mezítláb futballoznak a homokban, égnek rákveresre a napon. A Kiss viccelődik, mint mindig, maguk meg nevetnek a jóleső fáradtságban, miközben kinyújtják izmos lábukat a homokban. Jó, vaskos dunaszag lengi magukat körül, nagyokat lélekzenek belőle. Ilyenkor aztán nem kívánja maga sem a szivart, úgy-e? Beszélgetnek a munkáról, a főnökökről, az építkezésekről, a keelboatról, a víz állapotjáról. Remélem vesz sapkát hozzá, nehogy napszúrást kapjon! A csíkos úszódresszét hordja legalább, amit Bécsben vettünk ugye??? Nem a feketét, azt a borzalmas régit. Bár ahogy magukat állatias férfiakat ismerem, ha nem látnak más embert, hát ruhátlanul futnak a vízbe mint afféle cigánypurgyék. Ugye hétköznapra hordja a szép szalmakalapját, és azt a gyönyörű fehér öltönyt amiért annyit kellett könyörögni, hogy csináltassa meg?!
Fiam! Ezennel ünnepélyesen engedélyezem, hogy késő délutánonként, esténként kerthelyiségekben estebédeljen, szegény Julis így is gondolom alig bírja magát a levegőtlen cselédszobában és a konyhában és ilyen időbent kint kell lenni, amennyit csak lehet. Csak arra kérem, hogy könnyen egyen, ne terhelje magát mindenféle pörköltekkel, nokedlikkel, három fogásos vacsorákkal kokaslevessel, velővel, rétessel! Vigyázzon magára!
Remélem tudja, hogy alig várom a közös nyaralásunkat. Arra gondoltam, hogy szokás szerint lemegyünk Abbáziába, ahol a nagybátyám levisz minket a hajóján Losinj-be. Idén is Veli Losinjben vegyük ki azt a tündéri kis házat! Na eddig ez a szokásos, de – és most jön a lényeg – az egyik bécsi asszony, akivel egész jóba lettem itt, nevezett Frau Maderspach, tavaly hajókirándulást tett Krk szigete felé és nagyon melegen ajánlotta! Gyöngy kisvárosokról mesélt, kedves helyiekről, gyönyörű hajókiránduló terepekről, tagolt partok tele ragyogó kis természetes kikötőkkel. Szerintem Putzi bácsi biztosan elvisz minket egy hetes körutazásra!
Most jöjjön az unalmas gyógykezelés: A doktor azt mondta, nagymértékben megerősödtem, egészséges vagyok, mint a makk. Szerinte amint hazaérek kezdjünk el próbálkozni, és sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Azt is mondta, hogy ne legyünk türelmetlenek. Vannak párok, akik két, három év után járnak sikerrel, és azóta van már négy gyermekük is. Fontos a bizakodás, a türelem. Tudja jól fiam, hogy én vagyok a maga asszonykája, maga meg az férjecském, hát hogyne lenne nekünk gyermekünk!?? Látja, most is alig várom, hogy találkozzunk végre! Most már nincs sok hátra és megyek haza, aztán jön a vakáció! Vigyázzon magára, öleli:


Irénje, örökre.

Advertisements