zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: February, 2005

by lucia

Újkávégép. (Magától haboz.)

Advertisements

by lucia

Még mindig nem írok, még egy ideig zene lesz (), de meghalt Hunter S. Thompson, aki talán a legközelebb áll mindahoz, amit itt csak úgy emlegetek, hogy a barátom, és ezért itt van élete utolsó cikke egy nagyszerű találmányról(forrás: Popbitch).

by lucia

Van egy nő.

by lucia

szélmari

by lucia

eséshó

by lucia

Szénszünet. Még nem tudom meddig.

hal

by lucia

Hekk. Teszkós, fagyasztott, olcsó. Mélyhűtőből ki, olvad. Sok gerezd fokhagyma apróra, bele a kis, kerek tálkába, amiben az ilyesmit szoktam. Egy citrom leve rá, megkeverem, majd bazsalikom, rozmaring, zsálya, és egy pici só. Kever kever, kicsit mint a vinegrettet, nehezen veszi be a szárazat a citromlé. (Szárazat, nekem csak olyan volt, de frissel valószínűleg még sokkal jobb.) Közben lehet asszociálni instant kakaóra, ahogy kis gömbökbe gyűlik az el nem oszlott por, és azokat kikanalazni (mert azt ugye csak kanállal annak idején), az volt aztán a jó. Ha pép már a pép, akkor kész. Közelhajolok, megszagolom, fokhagymás tengerpart szaga van. (Régebben nyaranta jó volt illegális kempingezni egy elhagyatott rozmaring és zsálya mező part felőli szélén.) A kiolvadt halat fogom, és kivágom belőle a gerincet. Lamentálok egy kicsit azon, hogy venni kéne néhány normális kést, kerül, amibe kerül. A hosszú halszeletek bőrös oldalát megkenem olivaolajjal, előkerül a régi toll, és gondolok egy kicsit a nagymamámra, ahogy egy ilyen toll is jelen volt, amikor megtanultam tőle feldobálni a palacsintát. Belefektetem a szeleteket a tepsibe, és a húsos felüket alaposan megkenem a péppel. Nem is kenem vele, hanem rájuk halmozom, rakosgatom tulajdonképpen. Aztán öntök rá még egy kis olivaolajat, meg hirtelen eszembe jut, hogy van, ezért szeletelek rájuk póréhagymát. Beteszem a sütőbe, tizenöt perc és kész. Mielőtt enni kezdeném, nyomok rá még egy kis citromlevet. Közben rizs főtt hozzá, barna, fehér vegyesen.

hibamondatok

by lucia

Volt egyszer egy mikrobiológus csajom. Rákot kutatott egy orvosi egyetemen. Kis színes bigyókkal foglalkozott vagyis. Pálcácskákkal. Szalagocskákkal inkább, mondjuk. Látszott a képen, ahogy ki vagy befelé tekerednek. Azzal foglalkozott, hogy színezte őket gyakorlatilag. Nem hangzik túl izgalmasan, nem is fizettek neki túl sokat. A hülye is tud szalagocskákat színezni végül is. Azt mondta ezek kromoszómák, bennük van minden, amit egy emberről tudni lehet. Hú. mondtam. Aztakurva. Jó mi? mondta. Látszik, ahogy osztódás után elengedik magukat és kicsavarodnak látod? Aha. mondtam. Tökjó. Mert amúgy így, kicsavarodottan vannak, feltekeredni rengeteg energiába kerül nekik. Lazítanak, mondtam. A kis lusták. Nem lusták, csak takarékosak. válaszolt a csaj. És így tudjuk megnézni, hogy hibásak-e, vagy töröttek. Töröttek? mondtam. Igen. Ezt is nézzük itt. El tudnak törni? kérdeztem. Naná. mondta a csaj. És akkor betegen születik a gyerek. Mondjuk Down kórosan. Jaj. mondtam. Azért jó, hogy meg tudjátok nézni. Ja. mondta. Jó.

teába áztatott madeleine darabka

by lucia

Diana hercegnő mostanában észrevette, hogy ráérő idejében szép sorban, emlékről emlékre felidézi az életét. Nem nagyon értette, hogy mi ez. Először arra gondolt, hogy tudat alatt már tudja, hogy nemsokára meghal, a testében már nő a gyilkos daganat valahol, de még nincs fájdalom sem bármi más figyelmeztető jel, csak a tudatalattija tudja, és készíti a búcsúra fel. Diana hercegnő pár napig félt a haláltól, aztán úgy döntött, nem erről van szó, hanem valószínűleg sorozathiánya lehet inkább. Úgy is várta az újabb és újabb folytatást, élete újabb és újabb kis darabját, mint a sorozatok következő részeit annyi éven át, amikor még a tévétársaságok adták ezeket. Örült is neki, hogy már olyan kevés dologra emlékszik az életéből, mert így tényleg izgalmas újdonság volt minden epizód. Néha egészen kis dolgok jutottak eszébe. Például az a nyári délután, amikor egy homokozóban (valószínűleg a nagyszüleinél falun, ahol a hátsó kertben csináltak neki homokozót) bepisilt az egyszál bugyijába és ahogy pisis lábszárral szaladt be a házba, utolérte a Pistakutya (nagyszülei nagy, fehér és barátságos kuvasz kutyája) és nagy nyelvcsapásokkal lenyalogatta lábáról és combjáról a pisit, amitől ő megállt és megkövülten tűrte az erős, határozott nyelvcsapásokat, amíg el nem sírta magát, hogy aztán sokáig ne tudja abbahagyni, és ne tudja elmondani, hogy mi bántja, hogy nem az a baj, hogy bepisilt, hanem az az erős nyelv érzése, az volt olyan rossz, meg a Pistakutya, ahogy nem hagyja abba. Néha meg nagy, hosszú történetek, emléktörténetek jöttek. Mind hajszál pontosan. Mintha újra történne, úgy jött minden érzésekkel, színekkel, hangokkal, szagokkal együtt. Diana hercegnő úgy érezte, fontos lehet ez az emléksorozat, de nem beszélt róla senkinek.

világot aldzsernonnak

by lucia

Színház az egész virág és színész benne.
Vak vezet virágtalant.
Ha a virág rigó lenne, kötényemben ő fütyülne, de ha a.
Hirtelen virágosság gyúlt a fejemben.
Világot a világnak.
Világgal mondom el.
Még egy szál világot sem képes hozni.
A mezőn mint elszórt drágakövek nyílnak a világok.