gyerekkorock
by lucia
Mindig, ha rövidet iszom az Ararát konyak jut eszembe, amit anyámék ittak gyerekkoromban. Kecskemét, nyolcvanas évek. Szimfónia, meg szofi. Jobb napokon puhadobozos malboró, ha. Emlékszem, egyszer a dollárbolotba anyám camelcigit vett. Camelcigi, ez volt a hivatalos megnevezés. Puhadobozos. Nincs is már puhadobozos cigi egyáltalán. (Miért vagyok megszállotja a dohányzásnak, mikor nem is cigizek?) Anyám múzeológus. Minden este nálunk egy-két kollégája, meg mások. Fekszünk az öcsémmel a szobánkban, a másik szobából meg szivárog át a durva cigifüst, egész körül recseg a szabadeurópa, amúgy bakelitről szól Rolling Stones, Hendrix, Beatles, Cseh Tamás, Pink Floyd, Illés, vagy Koncz Zsuzsa. Néha ordítozás, mert vitatkoznak. A faszt! A faszt! Kurvára nincs igazad! Hegel sem ezt mondaná erre! Hülyén sokszorosított (igazi akkori szó: stencilezett) könyvek a nappaliban. A legtöbbjéből egy kurva szót sem értek. Az egyik tetszik: Orwell: Állati farm. Nyolcvanhárom, nyolcvannégy, nyolcvanöt, nyolcvanhat – mindegyik szilveszter tök élesen bennem van. Felnőttek, ahogy sírnak a fürdőszobában. Anyám, ahogy táncol nevelőapámmal. Mindenkivel tegeződöm. Pityu, a múzeum igazgatóhelyettese, ahogy mosogat. A néprajzosok iszákosok, a régészek jófejek, az irodalomtörténészek bolondok, a restaurátorok viccesek, a fotósokat nem szeretjük valami miatt. Éjfél után éneklés. A néprajzosok csángó népdalokra próbálnak visszaemlékezni. Anyám kihajtott Mozgó Világot dugdos az érkezők orra alá. Ezt nézd meg bazmeg! Ez ennyire kemény? Fú bazmeg! Ilyenek.
Mindig arra gondolok, hogy a fiam miket fog hallani. Fasz ügyfél? Milyen prezi volt ez már! Ez bazmeg nem bríf. Vagy: fasz Gyurcsány. Nem! Fasz Orbán! Vagy: Spirituális szempontból. De a Buddhizmus nem ez. Nézd már meg, a világ felső harmóniáját bazmeg! Nem irigylem.