zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: June, 2009

by lucia

Bea az egyetemen mindig csak mondta büszkén, hogy "a barátom", ő volt az ok, amiért nem jött sose inni velünk, meg amiért nem barátkozott senkivel túlzottan igazán. Vöröshajú, szeplős lány volt Bea. Csak annyit hallottam, hogy a pasija valami szuper küzdősportos sportoló. Aztán amikor Gy-vel lett nekünk Áron évekkel később, és összeköltöztünk Debrecenben, Gy volt párszor tai-chi órán, de a sok év atlétika után nem érezte azt a mozgást elég dinamikusnak, pedig aki tartotta, nagyon szerette volna, hogy Gy járjon hozzá folyamtosan. Két másik volt évfolyamtársam évekig jártak tai-chizni lelkesen ehhez a mesterhez, aki a Bea férje volt, és aki egy késsel ölte meg Beát a debreceni Nagyerdőn valahol, miután már szétköltöztek és Bea a kicsi gyereket hozta hozzá látogatóba Miskolcról a szüleitől.
A mester meg a haverja a vasútállomásról azonban nem valami lakásba, vagy étterembe vitte őket a kocsival, hanem ki az erdőbe, biztos azt mondták, mutatnak valamit, Bea biztos semmit sem sejtett, a tizenhat hónapos gyerekkel a karján, biztos arra gondolt, nahát, talán normalizálódik a helyzet ezzel a kicsit bipoláris kungfubuzival, akinek néha dührohamai vannak. Aztán lekéselték, a vallomás szerint a mester haverja, biztos profin, ahogy a kungfusoknak tanítják, és valami száraz levelek alatt próbálták elrejteni, a kisgyerek meg látta az egészet a kocsiból, valószínűleg hallotta is. Azóta is hisztérikus rohamot kap, ha az apja közelébe viszik, bár a Bea szülei nem viszik a közelébe, ha nem muszáj. A két volt évfolyamtárs meg csak annyit hallott, hogy a mester úgy érzi, igazságtalanul elbánt vele az aljas, szemét igazságszolgáltatás, hisz elég büntetés volt neki az az elromlott házasság. A Bea meg meghalt,  még nem volt harminc. Fiatalon lett gyereke, mint nekem, de az enyémmel én heti négy napot együtt vagyok, majdnem a vállamig ér, és nagyon rossz vicceket mesél, az övé meg csak tudja, hogy volt egy anyja, de meghalt, és nincsen és nem is lesz soha egyáltalán.
Egyáltalán nem tudom, mit kezdenék az egésszel, ha Bea a barátom lett volna.

by lucia

Ha a kutya meggyet eszik,
a padlóig húzódik a szájából a nyálcsík.
Azon
csúsznak le
a tűzoltókocsikhoz
a kiskutyák,
ha megnyomja Pavlov
a
csengőt.

by lucia

A régi munkahelyen jó volt, hogy az Emese kovászolt uborkát. Amúgy is hiányzik Emese, meg az a szikár valami, ahogy ő jelen van, de a kovászos uborka még sokkal jobban. Mondjuk jó, hogy tudom, hogy mitől tudok boldog lenni. És ránézek a kefíremre, ahogy kiteszem ennek a mondatnak a pontját. Minden mondatnak van egy pontja, ahol.

by lucia

Nyalogatta a nap a száját és forgott a vackán. Nagy, pirosas foltokat csillantott a mozdonyhangár üvegfalára. A fehérvári pályaudvar melletti gabonasiló pontosan ugyanolyan, mint a kabai pályaudvar melletti, csak a fehérvári neonzöldre van festve és a tetején ott virít egy Cerbona felirat. Mind átkelünk hosszú sorban két vágányon, megkerülve a kerítést. Egy bakter sem szól ránk. Mindenki dobozos sört vesz a restiben, én üvegeset. Undorodom kicsit a doboztól. A barna üvegtől is. Mellesleg a zöld üveges sörök mind finomabbak, mert a zöld fényben máshogy érik tovább a sör az üvegben. Ezzel egyszer egy cseh is egyetértett velem. Ülök a vonatajtóban és nézem, hogy a sok villanyvezeték olyan, mintha az állomás egy kurvanagy szövőszék volna. A vonatok a szálak a rongyszőnyegben. Előreláthatólag negyven percet késnek.

by lucia

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

http://index.hu/video/2009/06/05/nem_lesz_jobb_a_parkoloknak/

Erről beszélek basszus állandóan. A riport vége az érdekes: a csávó reggel beszáll a kocsiba a Bosnyák téren és elhasít eggyel arasztolva az Arany János utcáig. Remélem a túlvilágon naponta megfullad majd egy bezárt garázsban tíz járó motorú autó között.

by lucia

Ma láttam egy építési vállalkozót, aki kezet csókolt egy néninek. Ez a stíl ment: Ahogy a Porkoláb úr már említette, ez a költségvetés nékünk eleddig a legjobbnak mondható, főleg ha az önkormányzat hozzájárulását is magunknak mondhatnók pályázati úton ugyebár. Másik szereplő: Hát ugye ebben a mai világban, hát, szóval egymillió forint azért nem kis pénz, mi lenne a biztosíték arra nézve, hogy hát ugye. Válasz: Természetesen kérem, ez úgy megy, hogy az anyag le lesz szállítva, másnap állványozás, és utána rakják, persze ahol kell, leverik a vakolatot, és aztán megy az pikk-pakk, tokkal vonóval, tehát szóval kéremszépen, a biztosíték tulajdonképpen az anyag, amit egy teherautó idehoz. (És fél óra szócséplés arról, hogy hova teszik.)

by lucia

Leírok egy kanyart, aztán hozzácsapódok egy társasághoz. Nem sérül meg senki, legközelebb veszek sisakot. Olyan erős álmaim vannak, hogy ha napközben becsukom a szemem, látom a szemhéjam belsején a az égésnyomokat. Mióta a kezembe adták egybe az egész életem, minden félórában egyszer kimegyek és megölelem a földet. Eljött a jövőm és kis udvarlás után egész éjjel dugott a múltammal. Aztán együtt reggeliztek, és a jövő megdícsérte a múlt eperlekvárját. Mindketten tejjel isszák a teát.

by lucia

Ide most azt rajzolnám, ha papír lenne, hogy kisház, kerítés, tetőablak, napocska, cseresznyefa, pálcikaember, pálcikanő, bicikli, kutya, és szőlőtüke.

by lucia

Bringásvideó hetvenből. Aztán koncert. Hétvége közeleg. Jó élni.

by lucia

Volt már olyan, hogy valakik azért szerveztek esküvőt maguknak meg a szerelmüknek, hogy viccből nemet mondjanak, és titokban lefényképezzék a döbbent anyakönyvvezetőt vagy a papot? Egyáltalán: volt már olyan, hogy valakik nemet mondtak? Akarod-e az itt megjelent akárkit feleségül, férjül. Nem, azért öltöztem fehérbe, galambszürkébe, jöttem el ide, hívtam kétszáz embert, mert nem akarom. Kábé olyan ez, mint az ajtón belépő embertől megkérdezni: megjöttél?