by lucia

Ha most írnék, akkor az a világ legőszintébb szövege lenne egyes szám harmadik személyben a nőről, aki profi katona. Körülötte mindig rend van, rajta mindig minden be van gombolva, a cippzárjai felhúzva, fűzői bekötve. Fegyvere mindig olajos, össze is keni az előszobában a kabátokat, amikor betámasztja az akasztó alá, a férje mindig zsörtölődik is. Amúgy is sokat zsörtölődik Ervin, a férje, mert Magda, a katonafeleség, elég rendetlen otthon. Biztos a kaszárnyában ráerőltetett rend miatt.
Aztán Magda egyre ritkábban jár haza a laktanyából, meg rászokik a gépelésre, mert nem tud feljebb lépni a ranglétrán, mert nem tud elég jól angolul, és ebben a nátós világban angol nélkül nem jut messzire az ember. Az nem elég, magyarázza Magda a barátnőinek, hogy én két mozdulattal megölök akárkit puszta kézzel. Az sem, hogy egyetlen tőrrel képes vagyok végrehajtani egy vesekő-műtétet. Nem. Ezeknek az kell, hogy jesz áj em. És Magda félve várja, hogy mikor jár le a szerződése. És próbál őrzővédő cégeknél ismerettségeket kötni. És minden pénzét odaadja az Ervinnek, hogy ne gépelhesse el. Hosszú november. Hosszú növember.

by lucia

Ahányszor emlegetni az öcsémet, a fiam neve jön a számra. Fura, hogy olyan lehet valakinek az öccse, mint valami egykorvolt okés haver – mosolyogsz, ha eszedbe jut, de azért fel nem hívod, fura is lenne, egy másik, idegen felnőtt felveszi a telefont az otthona melegében, és csak csodálkozik, hogy hát mit akar ez ilyenkor.
Akkor még érdekes volt minden, amikor utoljára énekeltem vele wurlitzer mellett. Aztán majdnem lefagyott pár ujjam, mert elaludtunk az utcán a mínusz nyolc fokban a pécsi lakótelep szélén egy négysávos út menti járdán. Stílusos lett volna ott fagyhalált halni. Könnyen emészthető kis élet: huszonhárom év. Bezzeg egy zsír- és alkoholnehéz ötven év, hogy megfekszi a következő életed.

by lucia

A kávé egy féregjárat. Beleugrok és egy ideig repülök a téridő alagútban. Aztán megérkezek egy nő háta mögé, aki mit sem sejtve krémezi a kezét. Fejhallgatózik, ezért nem kapta fel a fejét érkezésem fizikai sistergésére sem. Hatalmas, barna kontya van, odalopózok, beszúrok egy ceruzát. Felsikolt egy törpe, apró hajlakó, kopasz kis manó. Ott van szobája, étke korpa, gyermekei a gallérbusszal járnak a fülsuliba, ott hallgatók. Maga ledöfte asszonyom, sikoltja a törpe megtörve. Mért tette ezt, hogy tehette, hát mért nem figyelt. Úristen mondom, hát nem tudtam, kérem, bocsásson meg! Bárcsak visszahozhatnám! De várjon! szólok. Hát van megoldás. Jöjjön, főzök egy kávét. Tejet? Kér bele? Tudta, hogy féregjárat? Ha beleugrik, egy ideig repül a téridő alagútban. Menjen, keresse meg nejét a múltban, és válasszanak egy új hajat! A törpe szipog még egy kicsit, majd ugrik, és szól: kedvesem, megjöttem! És hitvese válaszol: Megjött? Az jó, de ki a csoda maga?

by lucia

Kéne egy olyan oszkárdíj is, hogy mi szerettél volna lenni. Aki a legjobb dolog szeretett volna lenni az adott évben, az megkapja a feltételesmód oszkárt. Kemény küzdelemben évek óta vinném. Kemény küzdelemben, de azért simán.

 

– Maga meg mit keres itt?
– Hát, gondoltam megnézem magát.
– Mit néz a kapáláson maga? Nem látott még olyat?
– Hát már hogyne láttam volna. De hát pont magát még nem láttam kapálni.
– Na most láthat. Tetszik?
– Ha meglátom a maga bőre alatt a gerincét, ahogy görbül és feszül neki a karján, a kapanyélen és a kapa vasán keresztül egyenesen neki az anyaföld kellős legközepének, akkor nekem a lábam között a sárba folyik a lelkem. És ott azonnal kifehéredik és megkeményszik, mintha ez tojás lenne, emez meg forró olaj. Szóval nem tetszik. Hanem valami olyan, mintha kicsavarnák a méhemet valami satukezű nácik. De ez rossz helyett jó. Nagyon is.

by lucia

Gyalogoltam amikor azt hittem, hogy úgy tudom a legtöbb energiát betölteni magamba a földből, aztán úsztam, amikor azt hittem, a víz úgy fog teljesen tisztára mosni belül és kívül. Repülni is akartam mindig, mikor azt hittem, ki kéne fújnia belőlem valamit a szélnek.
Egyre többször szeretnék kutyát, pedig biztos nem tudna lépést tartani velem a városban, én csak mennék a bringával, ő meg ott kóvályogna a Bajcsy meg az Andrássy sarkán, hogy akkor most hol a faszba van a gazdi, én meg már a Királyon tolnám a lipótis túróstáska felé.
Szóval egyre többször szeretnék nem a városban lenni, főleg ilyenkor, amikor fűteni lehetne, nem termosztáttal (nem termosztáttal fogom…), és kevés lenne a napvilág a minden munkához. Törékeny őszi fűben kéne menni ezekben a félhomályos kora délutánokban, hallgatni, ahogy valami loncsos caplat valahol a közelben, szagolgatja azt a sok neki érdekeset. Este fölkaphatná a fejét, aztán lassan visszaengedhetné helyettem is minden zajra.
A Tolsztojt olvasom most, hülye teljesen, adott emberek legfontosabb transzformációit elintézi tíz mondattal, aztán meg az orosz néplelket próbálja megragadni egy ziháló farkas horpaszán egy fél fejezeten át. Viszont átlag harmincoldalanként tél lesz, ami tart ötven oldalt. Csikorognak a szánok talpai a ragyogó csillagfényben, meg ilyenek. Én is be akarok zárkózni végre. Telet akarok. Nem túllenni akarok rajta, hanem végre át akarom adni magam a sötétnek, a hidegnek meg a leállásnak. Azt szeretném, ha végre egyszer elfagynának a vesszőim, mint a szőlőnek, hogy tényleg meg kelljen magam metszeni tavasszal.

by lucia

Van az Áron legóvárában egy csávó, nézem, hogy küszködik, mindig őrségre van beosztva, pedig ő alkotni akar. Konfliktust okoz ez nála, a múltkor is, amikor leszakadt a feje, mert az egyik lovag (az Áron volt vele) sikeresen beakasztotta a lándzsáját a nyakrészébe, tökre ki volt akadva, hogy most megint kiesett egy csomó meg nem írt ötlet. Az egyik lególónak mondta ezt, azzal szokott beszélgetni, mikor senki sincs otthon.
Én is csak onnan tudom, hogy olvasom a legóinterneten a blogját, ahol leírja, hogy miket mond ennek a lónak. Leírta, hogy egy történeten dolgozik, amiben egy legóférfi szerelmes lesz egy másik szabványba tartozó nőbe. Egy szép napon ez a férfi, akit emészt a vágy, lelép a bütykös lapról, és nem esik el. Bár állandóan csúszkál, de rájön, hogy így is lehet élni, hogy az ember nem tapad pontosan a talajhoz. És bár a csalódás biztos, mert pontos illeszkedés nélkül járni még képes lehet a legó, de együtt élni képtelen, mégis úgy gondolja, hogy ő nekivág a bötyöktelen világnak és szerencsét próbál. Elkezd egy pontatlan életet. Megpróbálja megszokni a hézagosságot. Aztán a másik szabványba illő nő bejelenti, hogy terhes, és jönnek a bátyjai pisztollyal a kezükben, és a legó ott ül egy esküvőn, és nem tudja megfogni a poharat, és egyre inkább úgy érzi, hogy bajba került, de úgy dönt, hogy vállalja sorsát. Csak egy kicsit szomorú, de azért boldog is.

by lucia

Áron ágya fölött, a tetőtéri szoba ferde falán éjszaka kicsit foszforeszkáló csillagok vannak felragasztva. Tavaly, vagy tavalyelőtt kérte őket a születésnapjára. Ma este, ahogy takartam be a gyereket, lesodortam az egyik csillagot. Mondtam: Hoppá, ez leesett. Igen, mondta Áron. Hullócsillag, mondtam. Höhö, mondta Áron, akkor kívánok, tette hozzá. Hova esett? mondtam közben én. Nem találom. Hát azt kívánom, legyen meg, mondta ő. És röhögtünk, kicsit. Vicces vagy, mondtam neki.

by lucia

– Olyan történetekre lenne szükség, amikben mindben meghal valaki. Csak úgy mellékesen, mert amúgy a halál nem fontos, érted.
– Én láttam meghalni egyszer egy tehenet.
– Én meg egy nyulat. Nem mozdult többé. Nem is volt nyúlszerű.
– A nyulak meg a tehenek nem történettel halnak meg, hanem csak úgy. Pedig az emberek is csak úgy halnak meg, aztán mégis mindegyik külön történet, amiről mesélni kell.
– Nem mindről mesélnek. A Kati dédapja kilencvennégy évesen halt meg. Úgy találták meg kora reggel, hogy még ment a pornócsatorna. Aztán, mire megjött a hatvanéves unokahúga a szomszédból, addigra már tévéshop ment.
– Nem a travel channel szokott?
– De lehet. És aztán azt a tévét nekünk adták a Kati szülei. És mindig eszembe jut, hogy ezt a távirányítót egy kilencvenéves pénisz izzadságától nyirkos kézzel fogdosták évekig. De ezt sosem mondom ki. És ettől egyszerű távirányító lesz. És ez így jó.
– Viszont az öreg ettől úgy halt meg, mint egy tehén. Vagy egy nyúl.
– Igen, de ő úgy is élt.

by lucia

Ez egy tornaterem volt illetve nagy CBA. Hatsoros bolt. Gyönyörű gondolákkal. De most filmstúdió, itt forgatunk. Nincs oxigén, és túl sok a jó nő. Gyilkos kombináció. Tegnap csaphattam a csapóval, most van egy véraláfutás az ujjamon. Ennyi.

by lucia

Egész nap, megállás nélkül.