zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: September, 2007

by lucia

Ez egy ilyen jutyúbos nap. Kötelező.

Advertisements

by lucia

Történt, hogy olyan ötleteim lettek, hogy mindenki beszart. Kinyitottam a számat és már jöttek is az ötletek és már büdi is lett, mert mindenki beszart. Hát az még vicces volt. Egész nap csak röhögtem, meg eszeltem ki a jobbnál jobb ötleteket. Heló. Képzeld el, hogy, és mondtam egy olyat, hogy beszart az, akinek mondtam. Így aztán mindenki elkerült. Én meg nem írtam fel egy ötletemet se, így most nincs egy se. Pedig kurvára kéne pár. De nemrég jött egy lány. Azt csinálta, hogy nézd csak! és így az állam alá nyúlt és odamutatott valahova. Egy fejhallgató volt felakasztva egy fára. A közepéből egy drót lógott kifelé. Ezt vedd fel! Mondta. És felvettem és elkezdtem hallani ahogy az ötleteim visszhangoznak a csillagokról. Most épp a vénuszról hallgatom a gondolataimat és már van nálam cerka is.

by lucia

Reggel belenéztem a tükörbe a munkahelyi liftbe és elcsodálkoztam azon, hogy ki ez az öreg fasz. Így aztán nem marad más: Két kitűnő videóklippet citálnék a kilencvenesévekből.

http://www.youtube.com/watch?v=qZ8_Jq6Fh3A

http://www.youtube.com/watch?v=RLRLhV9U0kQ

by lucia

Nem gondolok semmire. Gondoltam.

by lucia

"Na aztán az volt, hogy menjünk a ki a tengerpartra, szívjunk el egy cigit, és vegyük le a cipőnket és tökjó volt, hogy tényleg nem volt ott senki más, csak egy öreg hajléktalan, aki mondta, hogy buenasz tardesz és mondtuk, hogy heló. És fölhigítottuk a tengert a maradék ásványvizünkkel és kijött egy teknős, hogy elássa a tojásait és mi meg csendben figyeltük milyen szorgalmas és ügyes. És ahogy lassan pirkadni kezdett, rajzoltunk a homokba egy nagy kört és beleírtuk két régi ismerős négy kezdőbetűjét."

by lucia

"Szombaton elmentem Spanyolországba, tudod, ki kellett már próbálni az új repcsit."

by lucia

Itt van a forgatócsoport és mindenki arról beszél a gondterhelt arcú farmerdzsekis filmesnek, hogy hogy volt az, amikor tavaly tavasszal megtörtént az a dolog. Hogy ki mit csinált éppen. Hogy ki hol volt éppen. A Jozef Hobulánek például kint legeltette a kecskéket a gyár mellett. A Libusa Horelová a Renault-val ment munkába, amikor megtörtént. Meg is állt és nem hitt a szemének.

by lucia

Marlenka a legszebb lány a faluban. Mindenki neki udvarol. Vlahabiztyik úr, a mezőgazdasági kisgépszerviz tulajdonosa majd minden reggel fél tízkor beállít egy-egy tupperwarényi meleg levessel, hogy egy ilyen szép kislánynak enni kell, és könnybelábadó szemmel nézi, ahogy Marlenka kanalaz, sört kortyol és böfög, majd kanalaz tovább. Nem sokkal ezután jön Pável, aki mindig mást hoz, de mindig ugyanúgy, hátulról döngeti a konyhapultnak támaszkodó Marlenkát. Őt többnyire az öreg Zsabának tiszteletes váltja, akinek fennen hangoztatott célja eme eltévelyedett szegény lány jó útra térítése. Ő többnyire milkacsokoládét hoz a katolikus menekültmentő szervezet csomagjaiból, esetleg lejárt Fa tusfürdőt. Még akkor is hangosan prédikál, amikor Marlenka javában előtte térdel, hátha pont akkor megy el valaki a tejüveges ajtajú kis konyha előtt. Miután a tiszteletes úr távozik, Marlenka lepihen egy kicsit és megnézi a cseh Mónika showt, aztán már meg is érkezik a kopasz Dvorzsák, aki amúgy a városban lakik, de itt is vannak üzletei. Ő Red Bullt hoz, meg füvet és néha kokaint és fel szokta tölteni Marlenka mobilját. Amúgy ő nem baszik, mert nem áll föl neki, viszont néha elviszi diszkóba is a szép Marlenkát és megmutatja a pisztolyát és sokat beszél az üzletekről meg a kocsikról meg a telefonokról és Marlenka ezért nagyon szereti őt.

by lucia

Jirka és Marek jóbarátok. Együtt szoktak kijárni a határba megkapálni a sörágyásokat, megpermetezni a sörfát és legeltetni az aranysárga sörheneket, akik múúzás helyett bugyborékolnak. Esténként aztán leülnek a kocsmában, nézik a meccset és isznak egy kis tejet végre az egész napi kemény meló után.

by lucia

Biciklizek a munkahelyem felé a keskeny kis ösvényen át a kiskertek között a Sashegy tövében. Az egyik kanyarban annyit látok, hogy egy borzalmas állkapocs összecsattan tíz centire az arcom előtt. Megállok. Egy nyolcvan kilós habzó szájú kutya, morgásában gyilok, húz felém egy negyvenhárom kilós nőt. Elkezdek hátrálni előlük lábam közt a bringával. Ők a gyorsabbak. A kutya kaffogva csattogtatja felém borzalmas agyarait. Közben vastag, habos nyál csurog a földre. Leszállok és a bringát magam elé emelem, hogy odakúrjam a kutyára, és utána átugorjak egy kerítésen, de ekkor megérkezik a negyvenhárom kilós nő hatnvannégy kilós férje is, és ő is megmarkolja a pórázt, a másik kezével meg egy kis fát és így a kutya megáll.
Nézzük egymást. Várjon! Szól a férfi ijedten. Én nem szólok. A két ember tiszta erőből elkezdi hátrafelé ráncigálni az ordítva morgó állatot. Várjál, nem jó. Ott láttam egy kutyást. Az nem jó. Széttépi. Mit csináljunk? Várjál csak! A férfi beszorítja a két kerítés által alkotott sarokba a kutyát. A nő nekiveselkedve kifeszíti a pórázt. A férfi megmarkolja az állat nyakörvét és teljes súlyával ránehézkedik, miközben a másik kezével tiszta erőből húzza magát a kerítés felé. Ezaz! nyögi felém. Most mehet! Gyorsan! Igen! kiáltja az izgatottságtól és a félelemtől szinte sikítva a nő. Most menjen! Gyorsan! Gyorsan! A kutya mélyről, szinte gyomorból hörög. Én gyorsan elslisszolok az erőfeszítéstől reszkető férfi mellett és aztán tekerek, ahogy csak bírok.