Úszom az esőben. Ha megállok, érzem a vízben a körülöttem lebegő meleg burkot. Megállok, hogy hallgassam, hogy csattognak a cseppek a vizen. Lemerülök, hogy hallgassam, ahogy nem hallatszik a csattogás a vízben. Odasimulok a medence falához, hátha megtart, de nem. Csodálkozom. Nem gondolok semmire.
"Volt egy haverom a lakótelepen, nagyon-nagyon kövér srác volt. Az anyjának rengeteg kutyája volt, ilyen nagyon kicsik, ez a csevapcsicsa, vagy mi. A haverom egyszer elvitte sétálni az egyiket és véletlenül rálépett, amikor pisilt, és meghalt a kutya. Hopp, basszus, mondta a haverom, felvette és kidobta a kutyát egy kukába. Gyorsan elment egy ilyen kutyatelepre és szerzett egy ugyanolyat és azzal ment haza. Az anyja meg nem vette észre! Kicsit furcsa volt, hogy mért ilyen zavarodott ez a kutya, de amúgy nem tűnt föl neki."
Egyszer hazakísértem valakit Debrecenben. Aztán azt mondta, hogy menjek fel hozzá. Teát ittunk meg krumplit sütött miközben lassan hajnalodott. Miközben ettük a sültkrumplit, berakott egy kazettát. Aztán kimentünk az erkélyre, hogy cigizhessen. Ott álltunk, néztük a lakótelepet, ő szívott, én meg lélegeztem. Arra a lányra gondoltam, akiről akkoriban hittem, hogy szerelmes vagyok bele és aki persze szóba se állt velem.
Igen, egy ágygép lesz a depóból, de előtte haddnémmegjól hogy nyílik, nehogy az legyen, hogy izzadva küzdök miközben a lány motivációja apad. Aztán nyílik minden és beleélem magam.
Anyámék századfordulós kishivatalnok háza a nyolcadikban. Félkörgang. Megyünk lefelé anyám férjével és beszélgetünk a szomszédságról.
– És akkor most hogy van? A csajok megvették a szomszéd kérót és felújították?
– Igen. Szépen megcsinálták. De azért ott is nagy dráma van.
– Na!
– Hát van a fiú lezbi. Tudod a kemény csaj.
– Jaja!
– Na hát náluk ő dolgozik. Itt kezdte a csarnokba rakodással, meg a húsboltban volt eladó, de most már van egy zöldségese valahol a körúton.
– Tökös csaj az nagyon.
– Ajjaj. Na és ő valahonnan Baranyából jött föl. Rendőr volt a férje.
– Akkor nem csodálok semmit.
– Hát ja. Na és van egy tizennyolc éves lánya. Aki most költözött föl.
– Basszus sejtem, mi van.
– És a lánya, meg a lány lezbi egész nap itt ülnek. Ők nem dolgoznak.
– Ajvé.
– És úgy tűnik, hogy a két csaj összemelegedett itt a fiú lezbi háta mögött.
– Basszus.
– Hát ez az. Ez sokáig nem fog menni.
– Nemsokára hatalmas drámák lesznek.
– Hát én biztos vagyok benne.
– Basszus. Kemény.
– Szerintem kezdelek kiismerni. Például szereted az ilyen prüntyögős női számokat.
– Kezdesz.
Fú! Láttad meccset!
Nézted a meccset?
Mekkoravoltmár!
Mekkoravolt!
A Gera!
A Gera!
Ahogy megállt!
És leadta!
Beadta!
És Bumm.
De mindenki másis!
Mekkoravolt!
Higgadtan!
Nyugodtan!
Hideg
Vérrel!
Simán!
Mekkoravoltmár!
Mekkoravolt!
Húsz éve!
Huszonegy már!
Hogy ezt várjuk!
Nem igaz?
Rengeteg gyerek. Mindenhol. Bicikliznek, kiabálnak, fociznak, birkóznak, futnak. Futva közlekednek. Ha lassan mennek, akkor viccesen kocognak, mint az öreg nénik és bácsik az amerikai filmekben a zebránál, ha piros a lámpa a kereszteződésnél, amin még át kell menniük a centrálparkhoz.
Nénik és bácsik is vannak, sört isznak, meg cigiznek és nagyokat röhögnek. Közben fél kézzel megsimogatják a gyerekek fejét akik odamennek az asztalukhoz. Aztán mind kimennek a tópartra petángozni, meg fürdeni mielőtt ennének valamit és elkezdenék várni az esti bulit a nyers akáctörzsekből összerótt tákolmányban, aminek egy nagy, vastag nejlon a teteje. Pont akkora, hogy mindenki pont elfér alatta ha esik az eső. A nagylányok titokban a nagyfiúk derekára teszik a kezüket birtoklóan, egy kislány körbejár egy nagy kosár meleg pogácsával, ötven forint darabja, a zsíroskenyérre lehet szórni durva, nagyszemű sót. A kisebb gyerekek elaludnak az anyjuk vagy az apjuk ölében, aki onnantól fél kézzel beszél. Közben pedig játszik a dobos, a bőgős és a dudás.
Esténként a leértékelt nyugágyba dőlök, hallgatom a ciripelést, olvasok, és közben a kis emberkék odabent a mellkasomban szorgalmasan ássák a gödröt, amibe majd bekerül a lelkem. Kell majd keríteni egy gépet, amelyikkel behúzzák, nem tudom, hogy fogják megoldani, elég meredek a terep, de ha behúzzák, már csak be kell temetni azt kész. Még szerencse, hogy jó nagy lelkem van, így nagy gödör kell neki. Ebben a melegben semmi kedve dolgozni az emberkének. Hacsak nincs jó hideg szóda a fröccshöz. Így aztán ez megy most a mellkasomban. Rohangálás a közértbe hideg szódáért, meg a pincébe borért. A munka meg alig halad.
Volt ma negyed óra a Rómában a járdára rakott asztal mellett. Hirtelen mintha kinyilt volna egy blende és minden bejött az agyamba és teli lettem pixelekkel, mint egy pohár pezsgő buborékokkal és mindjárt belém is kortyolt egy rúzsfolt egy ilyen elhamarkodott, de mégis jó teraszos kora délután.
zsempet 