Béla naplójegyzete, de már akkor sem vette komolyan, amikor írta

by lucia

Tudja, ha kikötném a kravátlimat, kigombolnám az ingem, és felhevülve, veres nyakkal innék, szivaroznék, és talán nótáznék is kicsit, (de hogy húzatnám magamnak, az biztos) akkor talán ki tudnám tombolni magamból azt a sok indulatot, ami lelkem feszíti. Remény, kétség, boldogság kavarog bennem, mint forró forgószelekben a száraz levelek a Múzeumkert sarkában néha, amikor kart karba öltve sétálunk, andalogva. Magán a rókaszegélyes szép kabátja, rajtam is a prémes gallérú teveszőr, olyan jómódúnak látszunk, mint afféle modern nagyvárosi pár, lehetnénk akár Bécsben, Párizsban is, ránknézve senki nem tudná, milyenek vagyunk úgy igazán, senki nem tudná, mily remények, kétségek, minő boldogság kavarog bennünk.

Advertisements