zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: September, 2015

by zsempet

Ki vagyok simulva? Úgy nézek ki? Pedig még sosem voltam ennyire szarul. Voltam agyi emeren is. Nem csak a hátam meg a nyakam, ne is kérdezd, a csecsemőnyúlványom, van ilyen? Vagy hogy hívják ezt a fülemben, Micsoda? Hülyéskedsz? A lélekbőröm? Hogy az a neve ennek a dolognak? Lélekbőrgyulladás? Hogy ilyenkor eltolódik a mélypontom? Ezt most komolyan mondod, hogy ezt így mondják? Hát végülis a te feleséged az orvos. És mit lehet ezzel csinálni?

Aha. Hát igen. Biztosan igazad van, hogy kéne nekem is járnom jógázni. Hogy az helyreteszi az velőgerinchúromat? Az ágyéki szakaszban? Hogy te milyen szavakat tudsz öregem! És milyen jógára kell járni? Mert próbáltam, de nem tetszett eddig egyik sem. Komolyan? Tétovállójóga? Értem. Ez egy újfajta. Csak egyensúlygyakorlatok. Neked is ez hozta helyre a mélypontodat? És ennek a végén is ilyen hosszú relaxáció szokott lenni. Értem. Tantrikus tétovállásnak is mondják? De ez nem valami szexes dolog akkor?

Egyszerűen járom a kanasztát öregem ezzel a sok betegséggel. A gerincem olyan állapotban van, hogy az orvosok már rég lemondtak róla. Hogy az orvosok nem értenek semmihez? Hát szerintem sem. Én már többnél is voltam, mégis fáj a hátam és a nyakam is. Meg a fejem. Meg képzeld el, hogy a nyaralás alatt a fülem. Én már csak röhögni tudok. A fülem. Hallottál már ilyet? Most mit röhögsz? Ja, hogy a fülem és hallottál-e ilyet? A fülre tudsz valami jógát? Tényleg? Ja, hogy a fülre is. Hogy mi? Már megint ez a szó. Jógaidegborz? Nem hiszem el, hogy ilyenek vannak. Ez tényleg komoly. Szóval vannak gyakorlatok, amikkel a jógaidegborzra lehet hatni? És mi ez a jógaidegborz? Egy ilyen csomó? De jézusom, nekem rengeteg csomóm volt már. Szerencsére egyik sem volt rosszindulatú. Mondtam is a férjemnek, hogy ennyi jóindulattal már igazán. Mindegy. Na. Válaszolnom kell egy emailre.

by zsempet

Agnostura rum, tizennyolcezer forint.
Adtam a másiknak, két pohárral is.
Edzés után már ittunk a többiekkel is kora este.
Azt mondta, finom.
Mondtam neki, hogy van egy bolt külön a belvárosban, oda jársz érte.
Az elérhetetlen rumod. Nem is elérhetetlen, megközelíthetetlen. A kopár konyhádban. Ahol nem főzünk sose semmit, mert én nem ehetek akármit, te meg nem eszel otthon. Csak a csalós napomon használjuk arra, hogy felvágjuk a rendelt pizzát, és ha megettem, beüljünk sorozatot nézni a kivetítődön. Két pizzát is meg tudok enni.

Két egészet.

A másik amúgy nem iszik ilyet. Pár éve volt otthon egy üveg viszkije.
Két év alatt fogyott el. Már nem kívánja az alkoholt. Szerinte valószínűleg a sok jóga miatt van, béna duma.

Megkérdezte, hogy biztosan nem jössz-e haza.
Röhögtem. Vagyis a rumod röhögött bennem. Mondtam neki, hogy észrevette-e, hogy ezt harmadszor kérdezi, mióta megjött.
Azt felelte, hogy nem akar februárban egy ablakpárkányon lógni reggelig.

Menjünk fel, mondtam. Van erkély. Lóghat ott.
És nem jössz, tettem hozzá. Ilyenkor kettőig is távol vagy.
Pedig azt hiszem, szeretném, hogy otthon legyél velem. Csak ne legyél túlzottan velem. Mert akkor azt érzem, hogy hagyjál békén. De legyél közel.

Csak ne baszogass, hogy túl izmos vagyok.

A másik például azt mondta, gyönyörű vagyok. Úgy, ahogy vagyok. És nem, egyáltalán nem sok rajtam az izom.
Megkérdeztem, és nem, a combomon sem.
Úgy mondta, hogy közben a tükör elé állított meztelenül. Már ő is lerakta a ruháit egy kupacba a szőnyegre. Nem messze az ajtótól, a tükör mellé. Mosolygott, és mondta, hogy így könnyen fel tudja kapni, ha menekülni kell.

Mondtam neki, hogy tényleg nem fogsz hazajönni.
Válaszolt, hogy tudja. És különben is csak egy prezit beszélünk meg.
Azért van itt.
A hátam mögé állt. A farka a jobb combomat simogatta, de mozdított
egyet a csípőjén, és a makkja szépen beemelkedett a lábam közé.

Sóhajtottam és szétraktam a lábam, hogy felcsúszhasson a nedvességemhez.
Na ehhez például te túl magas vagy. És pocakod is van.
Azt mondta, miközben nézett, és jobb kézzel finoman megmarkolta a mellemet, hogy fura belegondolni, hogy itt szoktunk mi együtt aludni.

Te meg én. Kimondta a neved.
Nevettem, és mondtam, hogy hát ez az ágyunk.
Szépek a hasizmaim.
Mondtam, hogy neki is.
Az ágyhoz mentem és szétrakott lábbal a szélére ültem. A másik letérdelt és belém nyalt, de lenyúltam, megfogtam két oldalt a nyakát és felhúztam. Egyből belém csúszott. Hatalmas ő hozzám.

Éreztem, hogy részeg. Én is az voltam.
Mondtam, hogy óvatosan.
Mondta, hogy csak úgy tud velem.
Mondtam, hogy ez nagyon felizgat.
Mondta, hogy őt is.
Mondtam, hogy ez nagyon jó.
Mondta, hogy igen. Nagyon.

Aztán feküdtünk, aztán még egyszer akarta. Én is akartam. Lehúztam az ágytakarót, de nem bújtunk be a takaród alá. Pedig neki nincs is semmilyen szaga. Csak valami halvány, teára emlékeztető illat jön a nyaka tövéből.

Zuhanyzott utána. Mondtam neki, hogy ez az én zuhanyzóm. Az emeleti. Én fent vagyok, te lent.
Adtam neki tiszta törölközőt. Tudtam, hogy nem fogod észrevenni.

Nem figyelsz te semmire. Csak a munkádra. Vagyis magadra.
Kért még egy kis rumot. Ittunk. És elment.
Kettőkor jöttél meg, és nem akartál szexelni.
Majd holnap. Annyi belefér. Ha véletlenül gyerek lesz.

by zsempet

Egy gondolat azt mondja, hogy nem kéne hallgatnom a gondolataimra, mert csupa hülyeséget mondanak.

De vannak olyan gondolatok, amik nem mondanak semmit, csak néznek hülyén és lihegnek a sarokban. Bejövök, melegítem a tenyerem pont közepét a bögrémmel, és próbálok nem rájuk nézni. Ők persze csak engem figyelnek. Nem morognak, nincs bennük rosszindulat. Néznek. Én nem nézek oda, kifelé nézek. Madár az erkélykorláton. Korty.

A gondolatok lassan nyújtóznak, és felkelnek. Szabadon járnak-kelnek a lakásban. Az egyik nagy és fekete, a másik kicsi és zsemlebarna.

Úgy tűnik, nincs bennük rosszindulat, ők csak élni akarnak. Talán az egyiknek szarnia kell egy kicsit, de nem jelez nekem semmit, mondjuk egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy szobatiszta lenne. A másik átkocog a szoba túlsó sarkába és leheveredik oda. Ahogy felkavarodik a mozgásától a levegő, érződik, milyen büdös. Meg kéne fürdetni ezt a gondolatot, gondolatsamponnal, ami nem csípi a szemét.

Vajon megesznek ezek a gondolatok, ha most itt meghalok? Megvárják, amíg kicsit felpüffedek és a lágy részeknél lassan kikezdenek? Dögevő egy ilyen gondolat?

És egyáltalán: házigondolatok ezek, vagy vadgondolatok? Miért nem tudom? Nem az én gondolataim? Én mindenesetre nem szeretném etetni őket. Csak ha meg is fürdethetem őket. Akkor nem zavarnak nagyon. Csak ne fingjanak és ne ásítsanak hangosan. Meg ne basztassanak, hogy hugyozniuk kell. Sétáltassák meg magukat. Akkor maradhatnak.