zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: January, 2006

by lucia

Amúgy bring bring természetesen tengap óta megint, olyan érzés, mintha visszakaptam volna a lábamat.

Advertisements

by lucia

Nincs időm. Micsoda faszság. Mintha az idő valami lenne, ami lehet az embernek, mint mondjuk egy szelet sportszelet XXL, amiért most lemegyek a közértbe annak ellenére, hogy nincs időm.

by lucia

Tizenhét huszonnyolc. Most ez van itt a szobában. Pontosan kétpercenként bemondom a pontosidőt. Ezerhétszázhuszonnyolc. Jó év volt. Mondja erre a kollégáim egyike. Igen. Felelem többnyire. Nusi néniéknek megszületett a harmadik alom abban az évben. Cirmosok voltak köztük, meg egy fekete is. Abból a feketéből lett aztán a környék legnagyobb sztárja. Akkoriban legalábbis. Szerintem, teszem hozzá kicsit később, miatta jelent balszerencsét, ha feketemacska megy át előtted az úton. Az nem az az alom volt. És nem Nusi néniéknél, hanem Icu néniéknél. Mit dumálsz, mondom, még nem is éltél akkor. Tese.

by lucia

Gyömbér, egy jó hüvelykujjnyi. Fokhagyma, három-négy gerezd. Brokkoli mexikana vagy mi a neve zacskós fagyasztott zöldség, egy, vagy két zacskó. Egyhez kevesebb, kettőhöz több gyömbér, több fokhagyma. Van az az olcsóbbikfajta műanyagpalackos olivaolaj, olyanon kicsit megpárolom a fokhagymát, aztán rányomom a zöldséget, amit addig párolok, amíg át nem melegszik jól, elmúlik a jegesség és elkezdődik érződni a zöldségek illata. Ekkor hozzáteszem az egészen kicsire összevagdosott gyömbért, összekeverem és addig párolom, amíg jó nem lesz. Néha letakarom, néha leveszem a fedőt, nem öntök hozzá semmit, inkább sütöm az egészet, mint párolom, de nem pörkölök barnára egyetlen kukoricaszemet sem. Szóval olyan jóra csinálom. Van egy kis olajos leve, de nem sok, és nagyon finom benne a gyömbér meg a fokhagyma. És ezt mostanában valahogy szeretem friss kiflivel enni úgy, hogy még öntök rá jó sok szójaszószt. Sört szoktam hozzá inni.

by lucia

Boldogtalan lettem ma este. Pedig nem szoktam, vidám csávó vagyok, nem szenvelgek sokat, régen volt ötpercenként nagyon más hangulat, hatalmas amplitúdó, komoly frekvencia, délelôtt mánia, délután szuicidum, most már nyugi van, mintha tompítóznék valamivel, pedig egyszerûen inkább egyensúly ez. Mégis boldogtalan lettem ma este, hogy úgy fáj, mint a kurvaélet. Aztán kattintgattam és meghallgattam egy régen hallott számot, amitôl a boldogtalanságomhoz képest illetlenül jó kedvem lett, vagyis nem jó, hanem olyan rokkeres zúzós kedvem, olyan mérgesen sértett, vagyis sértetten mérges, amilyen régen mindig volt, és az jutott eszembe, hogy fel kéne ide rakni olyan számokat, amik mostanában ezt a hangulatot idézik nekem. Vagyis nem idézik, hanem egy adott skálán mostanában hasonló dolgokat jelentenek, mint régen mások jelentettek ennek a skálának az ôsén. Vagy mittudomén. (Ezért nem írok ide ilyeneket, mert bár egyszerû vagyok, nem bírok pontatlanul elmondani semmit, csak bekorlátozott, pontatlannak szánt dolgokat. De ez mindegy,) Szóval íme: az egyik és a másik.

by lucia

Egy ismerôsöm egyszer elmesélt egy történetet. Hogy képzeljem el, volt egy ismerôse, aki teljesen normális volt, de valahogy rá volt kattanva a bevásárlókocsikra. Egyrészt imádta nézegetni ôket. Számára nem létezett két egyforma bevásárlókocsi. Volt, hogy megállt a teszkó, vagy a kora parkolójában, a legnagyobb kurva hidegben és minden arra járót arra kért, hogy legyen szíves ebbôl a sorból vegyenek már kocsit, ha nem bánják, tényleg bocs, csak itt van a tizenharmadik kocsi, és ô azt szeretné, hogy ha lehet akkor az minél elôbb sorra kerüljön. Mondjuk, ha sietett, akkor simán rászánt két százast arra a kocsira, ami neki kellett. Egyel kettéválasztotta a sort, a másikkal kivette a bevásárlókocsit, amire vágyott. Aztán persze a leválasztást visszadugta, és kimentette a másik százasát. Ha sikerült szép, kívánatos kocsit szereznie, boldog volt és mosolyogva tolt, miközben szép, lassan vásárolgatott.
Másrészt ez a srác birtokolni is nagyon szerette a bevásárlókocsikat. Ellopni tulajdonképp nem volt nehéz, sem problémás, bár állítólag baja is lehetett volna, ha elkapják. Mindenesetre elsô kocsija egy kisbusz volt a srácnak, és azóta is csak azzal jár. A tárolás viszont már nehezebb ügy volt. Nehéz együtt élni egy csomó bevásárlókocsival. Az ismerôsöm elmesélte, hogy egyszer elment ehhez a sráchoz. A srác éppen az egyik kocsi egyik kerekét olajozta. Az ismerôsöm belépett és köszönt. A srác kicsit tébolyodott tekintettel nézett rá, köszönt, majd szelesen magyarázni kezdte, hogy képzelje el az ismerôsöm, az interspárban új szabványú kocsikat fognak bevezetni, kisebbek lesznek, és másmilyen lesz a heggesztésük is és – képzelje el az ismerôsöm – a nyélre rakott lapos reklámfelület szöge is meg fog változni! Aztán a srác megmutatta a három legújabb szerzeményét, amiket már nagyon szépen megtisztogatott, de nevet még nem talált nekik, de ez nem is feltétlenül baj, az úgyis valahogy menet közben alakul a kocsiknak. És az ismerôsöm elmesélte, hogy egy ideig még ott volt, aztán eljött és azóta sem kereste ezt a srácot. Mert szerinte ez hülye. Szerintem nem hülye, mondtam és magamban még bólintottam is hozzá, hogy de nem ám!

by lucia

“Belefülel a macska a mondatomba pofátlan módon. Beszélek hozzá, pont középen vagyok, távolról sem fejeztem még be, és erre ô fogja és füllent egyet, vagyis csinál egy ilyen fülferdítéses letorkolást. Szanzsén, ahogy Rejtônél a nyakszirtbe hajítják a kést. Ilyen egy kígyó helyett jelen esetben macskát melengetek a keblemen. Persze a fülezés csak akkor letorkolás, hogyha társul ezzel a kissé ingerült farokmozgással, ami már önmagában is jó erôsen azt mondja, hogy hagyjál már békén, nem látod, mennyire nem fontos, amit dörmögsz itt!”

by lucia

Levittem a bringát a pincébe. Végtelen kilátástalanság gyalog elindulni, de nem bírom magam rávenni a buszra. Talán a villamos jobb, majd este megpróbálok azzal hazamenni. Egyszerűen nincs olyan felszerelésem, amiben a térdem, a vállam és a könyököm kibírná fájás nélkül. Úgy tűnik, mínusz kettő-három fokig bírom, tovább nem. Jövő télig beszerzek némi igazán hidegre való cuccot.

by lucia

“- Amúgy hogy vagytok mostanában?
– Egész jól tulajdonképpen. Csak a szexszel van baj.
– Mi a baj? Nem megy?
– Hát, kicsit nyögvenyelősen.
– Dehát az jó, nem?”

gratuláció

by lucia

“Apa, akkor most kérünk még egy kört vagy sem? szólalt meg a fiam/lányom, akinek ez elméletileg az első felnőtt kocsmázása lett volna, de amint a második kör vége felé kiderült az elsőn, a felnőtten és a kocsmázáson is rég túl volt. Öhm, őőő, izé válaszoltam, majd miközben lassan csúszni kezdtem az asztal alá, még egy pillanatig átjárt a büszkeség: az én fiam/lányom! Nem csoda, hogy simán az asztal alá iszik.”