zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: October, 2010

by lucia

Leszorultak az emberek a metróba a legutóbbi háborúban. Nem csak a fertőzés miatt jobb odalent, az évek óta folyamatosan zuhogó eső sem csábít senkit arra, hogy visszamenjen a felszínre, pedig a kormány milliókat költ arra, hogy népszerűsítse a fenti újrakezdést. Csillognak a metró óriásplakátjain a napsütötte rétek, a hírközlő képernyőkön pedig minden második percben megjelenik egy hír arról, hogy mindjárt eláll az eső.
A nép azonban csak röhög locsolgatja a zsákosgombáját, meg eteti a disznait és továbbadja a kézzel rajzolt, kopírpapírral sokszorosított illegális pornográfiát. Amúgy senki sem érti, hogy miért illegális ez a fajta irodalom, hisz csupa nemzeti témát dolgoznak fel ezek a képregények: Emese álma, A hét vezér és a Szarvasünő, A segesvári előjáték: Petőfi utolsó estéje Szendrey Júliával.
A négyes metró járatai üresek.

Advertisements

by lucia

A két gyerek felállt a bronzból öntött hegyekre a Normafánál a réteses előtt. Megmászták a hegyeket. Arra jött egy bácsi, olyan kora hetvenes aktív fajta, aki rögtön elkezdett kiabálni, hogy mit képzelnek, arra nem szabad felmászni, milyenek ezek a mai fiatalok. Én meg visszakiabáltam, hogy gyerekek, játszanak és én igenis megengedem, hogy birtokba vegyenek egy köztárgyat, milyenek ezek a mai öregek! Puffogva ment tovább és még visszakiabált, hogy “bezzeg a kádárrendszerben ezt nem lehetett volna!”

by lucia

A nénik, akiket a bácsi rajzolt, mind meztelenek voltak. Szőrös puncikat és hónaljakat rajzolt a bácsi hatalmas, mindenhova elhajbókoló hajakkal. Nénik, akiknek a haja mindig vízben ázik. A bácsi forradalmian új látásmódot képviselt, direkt csinálta, de nem a nénik miatt, őket ez egyáltalán nem érdekelte. Ők az ópium rabjai voltak, meg a szipkás cigarettáé. A bácsi úgy érezte, nem rabja semminek, csak az anyagnak, amivel nyomot hagy dolgokon, de tulajdonképpen annak sem.

by lucia

Van egy kutya. Valahogy tud gépelni, meg van egy netbookja és twittel. Ilyeneket twittel, hogy “Na végre, séta. Mostanáig dugtak. Olyan szag van…” Meg “Ááááá! Harmincnégy helyet jelöltem! Egyéni rekord!” Meg “Lih, lih, lih, olyan hét kilométerre tüzel egy labrador szuka. Ha jól érzem, Pedigrét evett.” Meg “A gazdám teljesen készen van. Hajnalban jött meg, bűzlik, horkol és biztosan nem fog levinni reggel.” Meg “Nem értem, mért röhögnek mindig, amikor a fütyimet tisztítom. Ők nem szoktak tisztálkodni?” Meg “Az emberek nem azért undorítóak, mert büdösek, hanem mert nem érzik a saját szagukat.”

 

by lucia

Velence egyszer kibaszhatna a világgal. Egy nap, amikor úgy döntenek, hogy egy turistát sem engednek be. Csak lakók lakhatnak és dolgozhatnak. A drága dizájnerbutikokban csak gondoliérek vásárolnak, a kávézókba csak halárusok ülnek be munka után, a Canal Grande partján csak a jóseggű múzeológuslány sétál végig. Nincs bollywoodi fogatócsoport, a vaporettóra senki sem vesz jegyet, és egyetlen ember sem áll meg a sóhajok hídja mellett, hogy fotózzon. Sokan életükben először bemennek a Dózse Palotába, hogy megnézzék a kiállítást. Sokan életükben először lefotózzák magukat a feleségükkel egy híd korlátjának dőlve. Sokan életükben először észreveszik, hogy tényleg milyen ferde a hozzájuk legközelebbi templom tornya. Fura lenne, de jó.

by lucia

Idén a legjobb szüret sem volt jobb tizenötös cukornál. Egy hónap szar időjárása elbaszta hat hónap munkáját. Meg mondjuk még egy hónap őszi trágyázásét. Ilyenkor kezd el az ember tehenet tartani. Aztán csalódik minden reggel, amikor megkóstolja a tejet. Mondjuk a sajtcsinálás majdnem olyan lehet, mint a borcsinálás. Lehetne mindkettőt főzésnek mondani, sajtfőzés, borfőzés, végül is receptek ezek, csak nem tüzön főnek a dolgok, hanem rohadástűzön. De a kurvajó sajthoz is kell bor basszus, de Isten most kibaszott velünk nagyon, az idén készült borokban sokkal több szép, csullogó, fehér kristálycukor lesz, mint általában szokott. Csillog, mint a fém a gyárakban, ahonnan jön.

Ha gépen repül fölé bárki, elgondolkodik, milyen rendszer lehet az, ami alapján megtalálják reggelente, amikor kapálni mennek, azt a sok kis négyzetet. Hogy nem kezdik el művelni a valaki másnak a tökre ugyanolyan kis földjét. És vajon hogyan találják ki, hogy mi legyen az ő területük színe, és hogy lehet ilyen sok különböző árnyalata a sok kis négyzetnek. Odalent a földjárók meg csak figyelik a rendet, követik a napot, a felhőket, az időjárást, és valahogy olyanná, gyönyörűvé alakul körülöttük a világ.

by lucia

Nagyon sok szépet találni ebben.