zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: April, 2005

by lucia

Zsanlük és Puskás.

Advertisements

fűztem főztöm

by lucia

Kéne egy olyan, hogy levelezek valakivel és a válaszaimat itt írom meg. És akkor ilyen félig lenne az egész történet, de nagyjából azért kiderülne, aminek ki kell derülnie. És aztán megőrülnék, és megölném és megfőzném és megenném ezt a levelezőtársat, de akkor már több tízezresre emelkedett volna az oldal látogatottsága és már az újságok is írnának róla, meg minden, a bulvárlapok címlapján ilyenek lennének, hogy “korim végre bevallja!”, meg a tévékettő naplójába az azurákcsaba csinálna velem riportot, a rejtélyes korimról lehull az álarc, és kurvasok rajongói levelem jönne, meg ilyenek és tudnám, hogy ha most abbahagyom, akkor baj lesz és ezért folytatnám a levelezést. Eleinte az lenne a célom, hogy minél előbb véget vessek a már nem létező kapcsolatnak, de aztán elkezdeném élvezni a dolgot (ugyanis őrült lennék) és csak írnám, írnám a leveleket. És az olvasóim között lenne egy fiatal, csinos pszichológusnő, akinek egy ideig nagyon tetszene az egész, de aztán elkezdené azt érezni, hogy valami nem stimmel, de persze bizonyítani nem tudná, én meg minden újságban, meg tévében, meg mindenhol azt mondanám, hogy védenem kell a levelezőtársamat, mert mondjuk egy férjes asszony lenne (vagyis lett volna, mert akkor már megettem volna, vagyis talán egy egészkicsi még lenne belőle), és védeni kéne, mert a férje egy féltékeny állat vagy valami ilyesmi. És a fiatal pszichológusnő elhatározná, hogy megfejti ezt a rejtélyt és ezért írna nekem egy e-mailt és levelezni kezdenénk és találkoznánk. Én átlátnék a szitán, mert akkor már olyan őrült lennék, hogy csak na, és ezért nagyon gyanakvó lennék, de belemennék a játékba, mert tetszene nekem a fiatal pszichológusnő és játszanánk a macskaegér játékot, meg minden. Lenne például olyan, hogy meghívnám magamhoz vacsorázni a fiatal pszichológusnőt és valami finom kaját csinálnék direkt úgy, hogy a húst ne lehessen felismerni, hogy milyen. De aztán kiderülne valamiből, hogy csirke és én csak nézném, ahogy a fiatal pszichológusnő láthatóan megkönnyebbül. És az lenne a vége, hogy a fiatal pszichológusnő belémszeretne, és inkább megpróbálna meggyógyítani ahelyett, hogy konkrét bizonyítékot keresne ellenem és végül ő is megőrülne és a legvégén mindketten elkezdenénk levelezni egy-egy mit sem sejtő valakivel és közben ezerrel nézegetnénk a mindmegetteponthut. Vagy valami ilyesmi.

by lucia

Ma például futni szeretnék elmenni ebédidőben. Hagyjuk.

by lucia

Tegnap sétáltam a hegyoldalban koradélután. Ma is tervezem. Holnap még bejövök, de szép lassan rá fogok szoktatni itt mindenkit, hogy ne untasson rutinfeladatokkal és egyáltalán, ne is keressenek. Vagyok, ahol vagyok. Valamikor élni is kell. Végül is süt a nap.

by lucia

Egy munkatársam elkészítette a portrémat.


apokripta

by lucia

Nem tudom meséltem-e már, hogy néha az a munkám, hogy egész nap olyan szövegeket írok, amiknek nincsen igazi jelentése. A munkámnak ez a része a legfárasztóbb mind közül. Kicsit olyan, mint olyan csöpögtetős várakat csinálni, amik egyáltalán nem várszerűek, és nem látszik rajtuk, hogy csöpögtették őket, de mégis valahogy csipkések. Rengeteget tanulok ezekből a feladatokból. A múltkor például egy rövid de velős allegóriában egyetlen bekezdésben egy egész célcsoportnak beszámoltam általános egzisztenciális rettenetemről, és világfájdalmamról, ami mostanában kezdett eluralkodni rajtam anélkül, hogy kiderült volna, hogy rólam , hogy egzisztenciálisról és, hogy világfájdalomról van szó. Tökre örültem neki, hogy sikerült. Aztán a megrendelő kihúzta.

a macska karma

by lucia

Együtt élek egy macskával, aki előző életében egy kedves és gyönyörűszép nő volt. Azért lett macska, mert nem volt hajlandó annyit simogatni a férjét, amennyit ő kívánta volna. Együtt él velem egy nő, aki azt mondja, hogy én egy orosz zsidó frontkurva voltam előző életemben, aki most azért kapott férfitestet, hogy megmutassa, egy férfi is lehet a női kéjvágy eszköze, nem csak a nők a férfiaké. Együtt élek egy nővel, aki előző életében kegyetlen katonatiszt volt egy háborúban, embereket ölt és engedélyt adott a nők megerőszakolására. Bűntudattól terhelt szerelem fűzte egy orosz zsidó frontkurvához. Él velünk egy kisfiú is. Még nem elég nagy hozzá, hogy legyen előző élete.

by lucia

Belegondolok igazán, jó? Csak tudjam, hogy mire figyeljek. Mély legyen? Jó mély lesz. Mély legyen, úgy szereted? Jól van. Alapos is. Jól van. Széles? Az is jó? Jól van. De azért ugye nem haragszol, ha nem halok bele, ugye nem? Na! Ugye neee! Jól van. Jól van. Ééértem. Persze. Miért idegesítenél? Hívjál csak. Ha neked az jó. Szia. Puszó. Szia.


Ezt a faszt szmeg! Állandóan hívogat, de már úúgy kivagyok tőle.

tárgyeset

by lucia

A gyömbért, a koriandert, az őrölt koriandert, a kurkumát nagyon, a köményt, a darált köményt, a fokhagymát. A borsot. Imádom a borsot, főleg a húslevesbe. A zöld csilit is, a pickled csilit, amit így, ezen a néven kapni. A lemon peppert, ami amúgy nem tudom mi magyarul, meghogy kapni-e egyáltalán. A fokhagymát is nagyon. Meg a lilahagymát és a póréhagymát. Meg, végül is a vöröshagymát is. A barnakenyeret, azt, amit én sütök, tökmaggal, de anélkül is. Törni. A tökfőzeléket, a spenótot, a sóskaszószt piszkosul és a kapros túrógombócot. Paprikás csirkével, külön tejföllel. Csirkeforrópiros, tejföl fehérhideg. A húsleves marhahúsát tormával. Császárhús, a kalapos kedvence. Vagy nem a kalaposé. A tormát. A húsvéti nagy tálakat a háromféle sonkát a háromféle kalácsot, a kétféle kenyeret, az uborkát, az újhagymát, a citromos lilahagymát, a paradicsomot, a retket, a feketeretket, és a sima reszelt tormát, ecetes tormát, majonézes tormát és a másikfajta ecetes tormát. A tojást, ami a sonkalébe főtt. Azt is nagyon. A tejfeles túrót paprikázva, lilahagymával. Túróscsuszát sok töpörtyűvel. A száraz pulykakolbászt, a márványsajtot, a trappistát, a letekerős füstöltet, a pannóniát. A magyaros bakonykörözöttbe dugdosni a letört kenyérdarabjaimat. A nutellás kenyeret. A nutellát csak úgy. A halvát nemrégóta. Az olajbogyót. Mindenfélét. Magosat, magozottat, pirossal, fehérrel töltöttet. A sárgadobozos earlgrey teát sok tejjel és mézzel. A feketeribiszke szörpöt. A szénsavmentes teodóra vízben a kis bugyborékokat. Az őszibarackot, a jonatánalmát, a germenszdorfi cseresznyét, a mindegymilyen meggyet, a kecskecsöcse szőlőt, meg az otellót, és a drága, délafrikai körtéket, és a fügét és a gránátalmát, de főleg a fügét. Ezt mind, egyszerre. Nem is értem mi fáj ennyire.

by lucia

Most nyár van, április és november eleje között hétvégenként legalább ötszáz kilométert autózok, nehéz megoldani a szőlőművelést úgy, hogy nem jár ki a szőlőbe az ember (bár néha vonattal és bringával megyek, csak a vonat rohadt lassú, háromnak meg kurva drága is), de a városban természetesen továbbra is bringával járok. Nemrég voltam vele szerelőnél a városmajor utcában, ahova úszni is járok vele minden második este és eszembe jutott, hogy tavaly augusztus végén pont ott bringáztam munkaidőben, amikor anyám felhívott, hogy meghalt a nagymamám, és akkor megálltam, hagytam, hogy a bringa eldőljön és leültem a járda szélére és lassan elkezdtem nagyon sírni, amíg arra nem sétált két rendőr és az egyik oda nem jött, hogy távolítsam el a járművemet az autók útjából és én négykézláb odamentem a bringához és közelebb húztam a járdához és még sírtam egy kicsit, aztán lassan beesteledett és hazatoltam, mert nem tudtam ráülni egyáltalán.
Ezt most azért írtam le, mert pénteken délután hatkor lesz a kritikus tömeg a hősök terén és lehet jönni bringával, görkorival felvonulni körbe a városban.