Egy év múlva

by zsempet

A nemtudomhányadik napon rájöttünk, hogy jó.

Még talán az is eszünkbe jutott, hogy eddig miért nem így csináltuk.

A családtagok rájöttek, hogy mindent meg lehet beszélni, ha az ember őszinte és összeszedi magát, hogy egy kicsit kevésbé féljen.

A szülők rájöttek, hogy nem az a dolguk, hogy szórakoztassák a gyereküket, elég, ha feladatokat és egyszerű szabályokat adnak nekik.

Az otthoni munkavégzők rájöttek, hogy mennyivel jobb igazán koncentrálni arra, amit csinálnak.

A távolból mítingelők rájöttek, milyen jó csak arra figyelni, amit mond a másik.

Mindenki rájött, hogy eddig a munkahelyén a leginkább megfeleléskényszeres és teljesítményfüggő kollégák elvárásaihoz igazodott az egész szervezet.

Rájöttünk, hogy mindenki sokkal jobban dolgozik, ha nem érzi a munkahelye áldozatának magát.

A munka nélkül maradók rájöttek, hogy bármit megtanulhatnak.

Rájöttünk, hogy a munkájukat elvesztők támogatásával, empatikus segítésével és képzésével megváltoztathatjuk a jövőnket.

A fizikai munkások rájöttek, hogy mennyire értékes, amit csinálnak.

Rájöttünk, hogy a tanárok milyen fontosak, és milyen fontos lenne, ha annyi pénzt keresnének, hogy ne érezzék megalázva magukat.

Rájöttünk, hogy az orvosok és az ápolók milyen fontosak, és milyen fontos lenne, hogy annyi pénzt kaphassanak, hogy ne legyen anyagi gondjuk.

Rájöttünk, milyen jó lenne, ha mindenki annyi pénzt keresne, amennyivel nem kell azon szorongania, hogy megengedheti-e magának az alapvető dolgokat.

Rájöttünk, milyen jó lenne nem mindent fillérekért rabszolgákkal előállítatni a világ túlsó felén, hanem rendesen megfizetni szakembereket.

Rájöttünk, milyen jó lenne évekig használni jó minőségű tárgyakat.

Rájöttünk, hogy nem is annyira fontos a pénz.

A gazdagok rájöttek, hogy a tárgyaik csak tárgyak, a házaik csak épületek, az élményeik csak események az életükben. Ugyanolyan sebezhetőek, mint bárki.

A cégtulajdonosok rájöttek, hogy sokkal lassabban, sokkal kevesebbre is vágyhatnak. Csak ők gondolták magukat ügyetlennek vagy gyengének, ha nem gazdagodtak villámgyorsan.

Rájöttünk, hogy figyelemmel, empatikusan kellene segíteni a szegényeken.

Hogy nagyobb hozzájárulást kellene kérni a gazdagoktól.

Rájöttünk, hogy mennyivel jobb lenne nem kiemelkedni akarni a többiek közül, hanem segíteni nekik, hogy olyanokká válhassanak, akik között mi is jobban érezzük magunk.

Rájöttünk, mennyivel megfontoltabbak, tisztábbak és figyelmesebbek lehetünk ezután.

Rájöttünk, mekkora hülyeség volt betegen bejárni dolgozni.

Rájöttünk, hogy sokkal kevesebb is elég, hogy jól érezzük magunkat.

Rájöttünk, hogy nem kell repülővel messzire utazni a kikapcsolódáshoz.

Rájöttünk, hogy nem kell mindenhova személyesen elmennünk, és lehetne kevesebbet autóznunk.

Rájöttünk, milyen egyszerű lenne megmenekülnünk attól, hogy pár évtizeden belül kihaljon a fajunk a tönkrement klíma miatt.

Lelepleződött, hogy mennyire kapzsik és hataloméhesek a politikusaink, akiknek semmit se számít a szavazóik élete, viszont mindennél fontosabb nekik, hogy győzhessenek.

Rájöttünk, mennyire birkák voltunk azelőtt.

 

És aztán az egészet elfelejtettük két hét alatt.