zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: March, 2010

by lucia

Isten méltatlankodott. Ez egész egyszerűen nevetséges! Ezzel a tájminggal? Egy teljes bolygót hat nap alatt? El se akarta fogadni először, de annyira könyörgött az Univerzum brand menedzsere. Nincs tender, semmi. Ezt a bolygót nekem tíz napon belül prezentálnom kell. Ha ezt jól megcsináljátok, akkor garantálom, hogy a te csapatod kapja a következő két lakható bolygós, három napos rendszert. Azokkal a naplementékkel minden díjat elvisztek Isten! Csak ezt a kis, egyszerű bolygót csináljátok meg nekem. Kis csapat vagytok, de jó a híretek, egy összecsapott meló belefér.
Nem kellett volna rámondani az igent. Inkább legyenek nehéz tendereken megszerzett melók jó tájminggal, mint ez. Hat nap alatt normális esetben egy koncepciót szokták kidolgozni Gábriellel és Luciferrel. Nem csoda, hogy Lucifer még a szokásosnál is gúnyosabban reagált Gábriel összes ötletére. Ami nem jó ebbe a helyzetben, mert Isten észrevette, hogy Gábriel érzékeny fiú. Szakmailag kurvajó, de csupa lélek. Ha elbasszák a kedvét, napokig kurvára használhatatlan!
Lucifer bezzeg az igazi szuperközönyös profi. Bármit megcsinál, tartja a határidőt, minden cuccában van valami ötlet, megbízható. Csak ne cigizne annyit. Lucifer az, aki a kulcspillanatokban mindig képes azt mondani: Najó. Én most elszívok egy cigit. És akkor minden áll.
Na jól van. Szerda van – mondta az Isten. – Két napot már elbasztunk a semmire. Ebéd, ímél, fészbúk, faszom – Gábriel vett egy mély levegőt, mintha mondani akarna valamit, de az Isten megszakította. – Nem érdekel, hogy nem vagy fönt a fészbúkon! Az sem, hogy twitterelni sem vagy hajlandó. Blogoltál bazmeg, mintha még mindig kétezerkettő lenne. Az a helyzet srácok, hogy gyakorlatilag három napunk van. Ebből a bolygóból nem fogunk díjat csinálni, ezt most megmondom. Le kell egyszerűsíteni a dolgot, mert ez egy kurvajó ügyfél. Az Univerzumnál nagyobb cég kurva kevés van, és mostanában népesíti ezeket a kisebb naprendszereket. Meg kell fogni ezeket, és kaphatunk nagyobb cégektől nagyobb cuccokat, de ehhez megbízhatónak kell lenni. Vagyis nem ilyen tekerős, napszemcsis, ájfónos faszoknak, mint egyesek, Lucifer! És nem érdekel, hogy mit akarsz rá mondani! – Az Isten tudta, hogy most be kell keményítenie. – Most be kell keményítenem sajnos. A következőt fogjuk csinálni. Tudom, hogy volt már, de nem érdekel: Jó és rossz. A gonosz kísértése, verzusz a jó szentsége. Szájd báj szájdos anyagok. Fehér és arany az egyik oldalon, fekete és vörös a másikon. Nem akarom ezt a pofát látni Gábriel!
Egyszerű evolúciót kérek, semmi szimbiotikus kavarás. Konzervatív ügyfélnek prezentálunk. Biztonsági vizuálok, csipkés hegyek és fjordok, szimmetrikus jegek alul, fölül. Szép, hosszú folyók, és sok víz. Az mindig bejön. Gyerünk! Én megírom a kőtáblákat, kidolgozom az alapsztorik szkriptjeit, ti meg essetek neki a kidolgozásnak. Ti döntitek el, ki csinálja a jót és ki a rosszat. Én azt mondanám, hogy Lucifernek inkább a jó állna kézre, Gábriel, meg a rosszat csinálhatná, de rátok bízom.

Advertisements

by lucia

Van egy nép. Elég messze laknak. A legmesszibb ír szigettől még kifelé kell hajózni jó sokat, és ott. Egy kis szigeten. A legmesszibb ír szigeten is már nagyon hideg a víz és nagyon sokat esik és nagyon sokszor van rossz idő, amikor fúj a szél, de a legmesszibb ír sziget kiskutya fasza ehhez a a kis szigethez képest. Ez a sziget olyan nyomorúságos, hogy a világ legnyomorultabb halászai is urak az itteniekhez képest. Kezdve azzal, hogy a világ legnyomorultabb halászai is lehetnek nagyon nyomorult bármik a nyomorult helyeken, de az itteni halászok nem lehetnek mások, csak halászok, mert ezen a szigeten nem lehet semmi másból megélni, csak a halászatból.
Ezeknek az embereknek az asszonyai a birkák gyapjából pullóvereket kötnek, amikben titkos mintákkal megkötik az egész család történetét. A különféle csomók, keresztminták, sima és fordított váltakozások mind egy-egy fordulat, esemény, jelentőségteljes pillanat a történetben. Persze ezek az asszonyok olvasni is képesek ezeket a mintákat, hogyne tudnák olvasni őket, mikor ők írják. Nem egymásnak kötnek azonban ezek az asszonyok, hanem a halaknak. Azt hiszik ugyanis, és a hagyomány is így tartja, hogy ennyi nyomort és szenvedést még a halak is szánnak, így, ha egy halász – apa, fiú, testvér, vőlegény – messzi a parttól beesik a vízbe, akkor a halak megszánják, aláúsznak és kiviszik a partra.
Ez a hiedelem azért alakult ki, mert ez a sziget annyira messze van mindenttől, olyan rossz mindig az idő és annyira haragos a tenger, hogy aki ide elvetődik, az mindenki más számára halott. Vagyis, aki ide elvetődött, még a kezdetek kezdetén, úgy gondolta, hogy őneki tulajdonképpen nem kéne itt lennie. Az, hogy sikeresen partot ért, csak azért lehet, mert a halak megszánták, aláúsztak és kivitték a partra.

by lucia

Reggel zenére mentem át egy hídon, és futott szembe egy fiú. Késett az egyetemről, azért futott. Viccesen magasra kapkodta futás közben a kezét, minden lépésre hullant a haja, és a kabátja farkát mintha zsinórral kötötték volna ki, olyan folyamatos vízszintest csinált a srác háta mögé. A térde is magasra tartott minden lépéssel, mint az öklei. Mintha direkt csinálta volna, hogy úgy fut, mint egy spanyol iskolaló. Persze kicsit lassított felvétel lett szokás szerint, de a jó nem ez volt benne, hanem az, hogy amikor visszagyorsult, észrevettem, hogy az ő hopp hopp hopp hopp-ja pontosan megegyezik a zene dzang dzang dzang-jával, együtt föstenek ott a rakpartsarkon, a futás a vízszinteseket húzza, az mp3 meg a hullámokat bele.

by lucia

Kiszámoltam, mostanáig tartott. Tizenháromezerháromszázharminckettő és felet. A fél jutott először eszembe, aztán egymás után az összes többi.

by lucia

Zenével tompítom mostanában a flesset, amit a reggeli szmog letüdőzése hoz. A gatyám fehér foltos lett a kavicsoktól, amikre ráestem amikor elakadt az első kerék egy kőben. A két csatornafektető munkás csak nézett, olyan voltam nekik, mint egy elnémított tévé a kocsmában. Csak van, észre lehet venni, de tudomást nem kell venni róla.
Aztán a lipótis túróstáska tompít, de már az ideérkezés sokkját. Vajon hány darab túróstáskát ettem életemben?

by lucia

A róka úgy gondolta, eljött az ő ideje. Meglebbentette farkát, és a hegy a lábától a csúcsáig végigrázkódott. Felmordult, és elfordultak a fenyőfák. Bucskázott, és a fennsíkon elkezdett esni a hó. Rohanni kezdett, és az állatok fejvesztve menekültek előle. A róka hujjogatva rohant lefelé a lejtőn, de hirtelen megtorpant és elhallgatott. Pár száz lépésre tőle ott állt a rókanő. A rókanő meglebbentette a farkát, és a róka gerince végigrázkódott a fejéig. A rókanő felmordult, és a róka hártafordította a füleit és fölhúzta fogairól az ajkát. A rókanő nem bucskázott. A róka csak lépkedett hangtalanul lefelé tovább. A hegy még mindig hujjogatott.

by lucia

Volt egy

by lucia

Franciakockás lapokra rajzolt leveleket sodort a hajléktalanok rojtos nadrágszárának szele tegnap éjjel a körúton. Tüzifa gondja, téliruhák vak gondja növekedett, apadt a lomok között, lenyomta őket néhány fáradtan heverő műselyem paplan, pár évfolyam a Nyelvtudományi Füzetek sorozatból, valamint egy szlovák nyelvű gyorsírás tankönyv.
Imre Jászberényben, Ilka a Tanács körúton lakott, s nevelte gyermekét. Szerelmük levélben tombolt főleg, Imre valószínűleg nem akarta otthagyni szűkebb pátriáját, Ilkának meg ez eszébe sem jutott. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy ne fűzték volna tényleg gyengéd érzelmek egymáshoz őket. Olyanok, amelyek elnézik az esetenkénti helyesírási hibát.

by lucia

Egyre kisebb ez a város, ahogy öregszem, egyre szűkebbek a körök. Nem lett volna szabad sose dönteni semmiről, akkor még mindig minden lehetséges volna. Nem lett volna szabad soha senkinek bemutatkozni, akkor sosem futnék ismerősökbe. Nem mintha túlzottan köszönnék bárkinek, mizantrópiám, mint depressziós mosogatólészagú penészfolt tenyészik holkereimben.

by lucia

Van egy néni, aki palacsintát árul cégeknél. Feljár helyekre és kétszáz forintért ad egy palacsintát délelőtt tizenegy körül. Ma is jött ide árulni a palacsintát. Kedves néni, de azon kívül, hogy csókolom, egy diósat kérek, nem nagyon kommunikáltunk vele semmit. Ma ott ülünk a recepciónál, néni megérkezik, ránknéz miközben pakolja ki a palacsintákat, és azt mondja: Ma voltam a Krisztiánnál és a Gábornál – ők ketten december óta egy másik helyen dolgoznak, azelőtt együtt dolgoztunk hárman. Oda is járok, az ő cégükbe. És hogy vannak, tessék mondani – mondom. Jól. Hát a Gábor most síel, így a Krisztián egyedül van, de jól van azért.
Aztán csak nézek, milyen kicsi a világ.