zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: January, 2011

by lucia

Azt mondtam a lánynak, hogy te vagy a felperes, ugye? Csak a kocsiban jöttem rá, hogy nem felperes az a lány, hanem sértett, mert büntetőügyről van szó. Amúgy érdekes volt a lány, csillogó izék voltak a szempilláiban, tök sokat néztem, mire rájöttem, hogy ez valami kozmetikai “gimmik” és nem esik odakint az eső. Aztán ennyit beszéltünk összesen, mert behívták, nekem kint kellett maradnom, aztán mikor kijött, nekem be kellett mennem. Sajnáltam is, hogy csak amúgy büntetőügyileg nézhetem egy kicsit a szemiplláján a csillogó izét, s nem tovább, hogy nem az van, hogy meghallgatjuk a brillírozó védőügyvédet, az agresszív ügyészt és aztán az esküdtek határozathozatalra visszavonulnak és utána mindenki megkönnyebbül és én kezet nyújtok a lánynak, hogy heló, amúgy én vagyok az egyik tanú. Tudom, válaszolja. Láttam a vallomásodat.
Amúgy nem is volt jó csaj, csak ez a csillogó izé a szempilláján volt érdekes. Felperesnő csillogó szempillával.

Advertisements

by lucia

Azt mondtam a lánynak, hogy te vagy a felperes, ugye? Csak a kocsiban jöttem rá, hogy nem felperes az a lány, hanem sértett, mert büntetőügyről van szó. Amúgy érdekes volt a lány, csillogó izék voltak a szempilláiban, tök sokat néztem, mire rájöttem, hogy ez valami kozmetikai “gimmik” és nem esik odakint az eső. Aztán ennyit beszéltünk összesen, mert behívták, nekem kint kellett maradnom, aztán mikor kijött, nekem be kellett mennem. Sajnáltam is, hogy csak amúgy büntetőügyileg nézhetem egy kicsit a szemiplláján a csillogó izét, s nem tovább, hogy nem az van, hogy meghallgatjuk a brillírozó védőügyvédet, az agresszív ügyészt és aztán az esküdtek határozathozatalra visszavonulnak és utána mindenki megkönnyebbül és én kezet nyújtok a lánynak, hogy heló, amúgy én vagyok az egyik tanú. Tudom, válaszolja. Láttam a vallomásodat.
Amúgy nem is volt jó csaj, csak ez a csillogó izé a szempilláján volt érdekes. Felperesnő csillogó szempillával.

by lucia

Hulla álmosan viszem be a gyereknek a kettévágott, megvajazott félkiflit mézzel a gyereknek a fürdőszobába. Alig láttam, mivel vágom, kenem neki. Be szoktam gyújtani a gázt a konyhában, hogy ne fázzak annyira olyankor. A gyerek ül a melegvízben, úgy ébresztem, hogy beteszem a kádba, oda kapja a reggelit. Kicsit később viszem a teát. Néz rám a gyerek csíkszemmel. Jár a szája, rág. Aszondja: Apa, ennek fokhagymaíze van. Fokhagymás méz? mondom. Hát az finom, nem? Aha. Marhajó, mondja. És nyel egy nagyot.

by lucia

A néni azért volt mérges, mert nem álltam meg, és nem azért, mert átmentem a lécén. Ha tudtam volna, ezt is elmagyarázom, de nem tudtam, hogy ez a probléma, ezért csak azért kértem sokszor bocsánatot, amiért átmentem a lécén, mivel ez volt az ő esésének az oka. Ha tudtam volna, hogy az a gond, hogy nem álltam meg segíteni, akkor elmondtam volna, hogy ha meg tudtam volna állni, akkor nem mentem volna át a lécén. Csuldigung, csuldigung.
Az osztrákok közt mindig található egy-egy amolyan igazi virsliarcú típus. Biggyedt, vastag száj, nem létező áll, húsos, egyenes orr. Hát ilyen volt a néni. Én álltam és mondtam neki, hogy csuldigung csuldigung, ő meg kiabált németül. Aztán angolul mondtam tovább, hogy hát tényleg ne haragudjon már ennyire, nem akartam én rosszat, csak elvesztettem az egynesúlyomat és nem sikerült kikanyarodni, és ő még angolul is kiabált egy kicsit. Aztán még rámkiabált, hogy sájsze! és intett, hogy húzzak onnan. Később a Zoli azt mondta, hogy lehet, hogy ismerkedni akart tulajdonképpen. El is kezdtem elképzelni, ahogy romantikus távkapcsolatba bonyolódom egy hatvanas, virsliarcú osztrák asszonnyal, de aztán felért a felvonó.

by lucia

“Meg tudna hatni, ha tényleg szomorú volna amit énekel kedves, de maga túl fiatal a bánathoz, én meg túl öreg vagyok magához.”

by lucia

Olyan lettem mostanában, mint egy kesztyűbábu. Ha kihúzom magamból a munkát, összeesek és elvesztem a tartásom. Keresnem kell hirtelen egy új kezet.

by lucia

Olyan lettem mostanában, mint egy kesztyűbábu. Ha kihúzom magamból a munkát, összeesek és elvesztem a tartásom. Keresnem kell hirtelen egy új kezet.

by lucia

Igazából olyan, mintha nem látnék mást, én, mint valami ufó, aki tényleg nem lát mást, mert valahogy ilyen a szeme, mint az elmúlást meg a halált. Vagyis a jövőt, meg a múltat. Amúgy meg egész nap a jelenben élne. Vagyis, tulajdonképpen egy teljesen normális ufóról van szó,

by lucia

Ha azt a sok fájdalmat, ami van bennem egyszer ki lehetne söpörni, és rá lehetne dobni valami tűzre, ami valami sparheltben ég, és a teavizet, ami felforr rajta rá lehetne önteni egy filterre, és lehetne rá csurdítani mézet, meg lottyintani egy nyelet tejet és meg lehetne inni, és a filtert ki lehetne baszni a komposztálóba, és aztán lehetne rakni a tűzre fát is, aztán le lehetne ülni írni még egy kicsit és nézni, hogyan sötétedik odakint a fa, a fű, a föld, rajtuk a hó, meg az ilyesmi, és odajöhetne a macska, finoman célozva arra, hogy lassan kaphatna kaját, és lehetne írni még egy kicsit, aztán úgy dönteni, hogy kapsztejetvajat, holnapraismarad, és adni a macskának, és bekapcsolni a híradót, és felhívni a gyereket, hogy mivoltmaasuliban és hébérezni egy fél liter bort és elkezdeni főzni a vacsorát, akkor könyebb lenne minden. De ha csak a fájdalmat lehetne söpörni és dobni, már az se lenne rossz.

 

by lucia

Ha nem tudnék aludni, először rászoknék a filmnézésre. Én lennék a legműveltebb ember filmes kérdésekben. Hány órányi néhető film van a  világon? Mondjuk Bollywoodból csak a legjobbakat nézném, a ghánai és nigériai filmből csak példákat, Kínából szemelvényeket, Hong Kongból ezt-azt. Japán jöhetne. Ausztráliát, Új-Zélandot, Dél-Amerikát, Európát, Kanadát és természetesen az Egyesült Államokat teljes egészében próbálnám befogadni. Fél éjszakákat töltenék egy-egy újabb Norvég film feliratainak levadászásával, hogy legyen mit nézni, ha hazaértem a moziból.
Bár lehet, hogy ha nem tudnék aludni, akkor nyelveket tanulnék, és simán beszélnék norvégul. Vagy megőrülnék nagyon hamar, és éjszakánként lenne az, hogy újraélném a gyerekkori emlékeimet. Sírnék és a falhoz bújnék, mintha az anyám lenne, pedig szegény, csak havonta egyszer látogathatna ott, ahol nem alszom sose már. Nem találnám a papucsomat, pedig papucs nélkül nem mehetek ki a hideg kőre.