by zsempet

Volt olyan is, hogy összetörte a szíved egy csávó, mert észre sem vette a feltűzött hajad alatt a nyakad, nem tudta, milyen volt szőkeséged és igazából nem is érdekelte, de ezt nem vallotta volna be a világért sem, annyira jól esett neki, hogy tetszik neked.

A zakója tetszett, meg a zenéje, meg a fogai, semmi más. Kicsit a bőre. De annyira zavarbaejtett az, hogy nem őrül meg érted, hogy úgy érezted, hirtelen felesleges lett minden, amit addig éltél. Még szerencse, hogy akkor még alig éltél valamit, ez volt az egyik első iskola. Még nem voltál előkelő. Még nem voltál fenséges. Még nem voltál elérhetetlen sem. Csak gyönyörű voltál, és gondterhelt néha, és iszonyúan felnőtt.

A szíved azonban összetört hetekre, és el kellett menned Brightonba a tengerpartra sírva, mezítláb tapodni a jéghideg kavicsokat. Aztán egy telefonfülkéből felhívtad az egyik szóba sem jön férfit, és megbeszéltél egy vacsorát vele. Úgy döntöttél, hogy a fekete ruhádat veszed fel.

Advertisements