by lucia

Fekszem a padlón és lehet érezni, ahogy lassan elkezdek forogni vagyis nem én, hanem a testem, vagyis nem is a testem forog, hanem a szoba, merthogy én vagyok a rotor a szoba meg a helikopter, de ez egy fordított helikopter, aminek a rotorja utazik és a teste repteti. Azért egy mondat, mert ez az egész érzés egyszerre jön, forog alattam a szobakopter és repülünk lefelé mint valami fordított vietnámi filmben, fektemben sodorhatnék egy cigit és rágyújthatnék miközben alkarom a géppuskán nyugtatom miközben várom, hogy odaérjünk, ahol olyan emberek, akik semmit sem tudnak rólam megpróbáljanak meggyilkolni és én is azt érezzem, hogy tiszta szívből ki akarom irtani őket mind.
Megyünk egyre mélyebbre lefelé, nyílik ki a mélység, ahogy egyre kevesebbet látni a felszínből, lassan elvész a fent és a lent, a jobbra és a balra, csak azt érezni, hogy van, de nem nagyon lehet tudni, hogy miért, nem lehet érteni, de jó. Nem olyan, mint nagyon mélyen a vízben, nem is olyan, mint nagyon magasban a levegőben. Sűrűbb és hígabb egyszerre és jóval határtalanabb. És akkor beérünk valahova, ahol hirtelen kettéválik az egész. Jobbról meleg, balról hideg, jobbról sárgás, balról kékes. És ezzel már tudok mit kezdeni, és ismét van valami.

by lucia

Röhögünk együtt azon, hogy már nem is tudom, Áron hotdogot akar én meg elmondom neki, hogy mit tesznek a virslibe és elkezdjük mondani, hogy és a lónak a nyergét is, meg a hentes kötényét, meg a hentes húgának az unokatestvérének a tévéjét, mert vett egy laposat, meg a szomszédok lecserélték a gumit a kocsin, és aztán mindenki elkezd mindent a virsligyárba hordani és a végén nem fér bele a virslishordóba minden, és kibuggyan a sok szemét, de nejlonba van csomagolva, mint a virsli. Ágyat fizetünk ki az Ikeában.
Közben előttünk a sorban egy nagyon hosszú lábú, jó seggű csaj van, azt nézem, Áron is, a hajmeresztően hegyes sarkú csizmától nézzük felfelé a tökéletes, szűkfarmeros íveket. Ijesztően hibátlan az egész és kezdene is fájni látni, ahogy tapizzák egymást a magas szélesvállú csávóval, de aztán odafordulnak és a csávónak valahogy hülye a szemöldökcsontja, a segges csajnak meg ilyen furán körtefeje van félkörfülekkel és hosszú, hegyes szemfogakkal és kicsit megkönnyebbülünk, hogy ezek is csak emberek. Csókolóznak, előttük áll a sorban az anyós, érdekes hármas amúgy is.
A csaj egyszercsak lenyúl és két ujjal ellenőriz valamit a tökéletes fenekén, de nem értjük mit, ott nincs gumírozás meg semmi, és olyan a mozdulat, mintha jelezne valamit és mindketten hirtelen elfordítjuk a fejünket, hogy ne röhögjünk hangosan, pedig lehet, hogy ezt jelzi a nő, hogy most már szabad röhögni. De pont akkor pont nem akarunk, bár mondom, egész délután röhögtünk sokat.

by lucia

Megfogják egymás kezét, együtt jönnek munkába. Nem illenek össze, de ez csak a lányt zavarja. Irodai testük van, a lánynak túl nagy a feneke, a srácnak a hasa. A srác vagy nyolc évvel idősebb a lánynál. A lány mondjuk huszonhét. Arról beszélnek, hogy a lány mikor menjen haza, melyik hétvégén, mert most is koncert lesz. A zene hozta össze őket biztos, mp3 fájlokat küldött a srác a lánynak, és most szeretik együtt a zenét. A lány inkább az eheti koncertet áldozza be, most megy haza a szüleihez mert a jövő heti kihagyhatatlan. Mindenki hazajár, és aztán egy csomóan haza is költöznek szülni. A budapestiekkel nem tudom mi van. Nem dolgoznak biztos nemzetközi cégeknél. Aztán állunk a liftben és a lány azt mondja a srácnak, hogy jól felpörögtél az este. A srác meg azt mondja, hogy igen, nagyon jól beütött az a négy slukk. Aztán rám néz és azt mondja, hogy de tényleg. Tök jó volt. De a lánynak mondja, rám csak néz.

by lucia

Megvan az a ritmus, amiben minden megy tovább, csak nem tudom, hova raktam. Megvan még minden, ami régen voltam, csak el vannak szórva kicsit a darabok. Le kell őket mosni most és összerakni valahogy. Van narancs, bele lehet kapaszkodni. Van bicska. Van mittudomén.