zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: May, 2011

by lucia

Megint kezd szükségem lenni egy zarándoklatra.

Advertisements

by lucia

Ha népmese lennék, akkor elhinném, hogy van egy ország valahol túl az óperencián, ahol örökké május van. Elindulnék megkeresni azt az országot, találkoznék három nővel útközben. Az egyik engem akarna, a másikat én akarnám, a harmadik meg csak simán elátkozna örökre. De mind adna nekem egy gyereket. Az első egy aranyhajú kisfiút, a második egy hollófekete hajú kislányt, a harmadik pedig megszülné nekem az én pontos másomat női testben. Mennénk tovább mi négyen, én és a gyerekeim. Szembejönne egy ősöreg ember, kiderülne, hogy ő a föld mágnesének a főpásztora. Fölemelné borzalmas botját, hogy agyonsújtson minket, de az aranyhajú kisfiú kitátaná a száját és olyat kiáltana, hogy az ősöregnek a hátán pattanna ki a köldöke és nem mozdulna többet. Az aranyhajú kisfiú viszont soha többé nem szólalna meg.
Mennénk tovább, szembejönne egy ősöreg banya. A levegő szélének fő köszörűse. Felemelné rettenetes kötényét, hogy megfullaszt minket. A hollófekee hajú kislány kitárná a karját és százezer szívdobbanás rázná ki az ősöreg banya mindkét szemét, hogy magára rántaná a kötényt és néhány rángás után nem mozdulna többet. Viszont a hollófekete hajú lány nem érezne többé se örömet, se fájdalmat.
Mennénk tovább, fáradtan, elcsigázva. Szembejönne egy vöröshajú némber, minden álló fasz tűsarkának főhegyezője. Fölemelné förtelmes díszpárnáját, hogy a gerincünket szakassza egy nagy ütéssel, de az én másom női testben ökölbe szorítaná a kezét, és olyat csapna a földre, hogy a némber kiröppenne a földgolyóról és egy pillanat alatt üveggé fagyna és cserepekre törne. Viszont az én másom női testben soha többet nem simítana semmit az életben a tönkretett kezével.
Mennénk, vánszorognánk tovább, míg oda nem érnénk az országba, ahol örökké május van. Ott leülnénk egy akácfa alá, és nem gondolnánk semmire, csak behunynánk a szemünket én és a gyerekeim, és álmondnánk, hogy ágyban ébredünk.

by lucia

Ha népmese lennék, akkor elhinném, hogy van egy ország valahol túl az óperencián, ahol örökké május van. Elindulnék megkeresni azt az országot, találkoznék három nővel útközben. Az egyik engem akarna, a másikat én akarnám, a harmadik meg csak simán elátkozna örökre. De mind adna nekem egy gyereket. Az első egy aranyhajú kisfiút, a második egy hollófekete hajú kislányt, a harmadik pedig megszülné nekem az én pontos másomat női testben. Mennénk tovább mi négyen, én és a gyerekeim. Szembejönne egy ősöreg ember, kiderülne, hogy ő a föld mágnesének a főpásztora. Fölemelné borzalmas botját, hogy agyonsújtson minket, de az aranyhajú kisfiú kitátaná a száját és olyat kiáltana, hogy az ősöregnek a hátán pattanna ki a köldöke és nem mozdulna többet. Az aranyhajú kisfiú viszont soha többé nem szólalna meg.
Mennénk tovább, szembejönne egy ősöreg banya. A levegő szélének fő köszörűse. Felemelné rettenetes kötényét, hogy megfullaszt minket. A hollófekee hajú kislány kitárná a karját és százezer szívdobbanás rázná ki az ősöreg banya mindkét szemét, hogy magára rántaná a kötényt és néhány rángás után nem mozdulna többet. Viszont a hollófekete hajú lány nem érezne többé se örömet, se fájdalmat.
Mennénk tovább, fáradtan, elcsigázva. Szembejönne egy vöröshajú némber, minden álló fasz tűsarkának főhegyezője. Fölemelné förtelmes díszpárnáját, hogy a gerincünket szakassza egy nagy ütéssel, de az én másom női testben ökölbe szorítaná a kezét, és olyat csapna a földre, hogy a némber kiröppenne a földgolyóról és egy pillanat alatt üveggé fagyna és cserepekre törne. Viszont az én másom női testben soha többet nem simítana semmit az életben a tönkretett kezével.
Mennénk, vánszorognánk tovább, míg oda nem érnénk az országba, ahol örökké május van. Ott leülnénk egy akácfa alá, és nem gondolnánk semmire, csak behunynánk a szemünket én és a gyerekeim, és álmondnánk, hogy ágyban ébredünk.

by lucia

boy, am i gonna die now

by lucia

Először az egyetemen találkoztam politikusokkal, azok a hallgatói önkormányzat tagjai voltak. Mindegyik elmondta, hogy azért lett hökös, mert úgy nem kellett négyhetes átlag ahhoz, hogy a menő, kétágyas kollégiumban lakhasson. Csak olyan történeteik voltak, hogy “sikerült megszavaznunk valamit, és mostantól a miénk az XXX klub! Ez tudod mit jelent? Évi hétmillió fölött koordinálunk. Azért az jó!” és sunyin vigyorogtak, ami azt jelentette, hogy ez az ő pénzük. És akkor az XXX klubban az ő ismerősük lett a DJ, a másik hökös haver ismerőse lett a pultos és még a takarítást is megcsinálta valaki. És a szegény kollégisták vacsorázni jártak minden este, és nem kellett suli mellett melót keresniük, és nyaralni hordták a csajukat a tengerhez. És a szegény kollégisták ötödéven már elég pontosan tudták, hogy miből fognak megélni, míg mi többiek csak röhögtünk kínunkban. Aztán volt aki elment tanítani, másoknak alakult más, de persze mindenki elkezdett munkából élni. Azok a hökösök most már a Fideszben vannak meg az MSzP-ben, de amúgy ugyanazt csinálják, amit annak idején: épületeket szavaznak maguknak. És lesz benne alapítvány, vagy iskola, lesz hozzá támogatás, és lesz aki megcsinálja a takarítást is. Ismerős lesz mind.

by lucia

Rend van nálam. Néznek rám jól megválogatott, kipróbált eszközeim. Ott hever az irónia, az allegória, a nagy nejlonzacskónyi használt, de épp ezért jó, kipróbált metafóra (régi centrumos zacskó, egy bikinis nő látszik rajta nagyon megkopva, fején mikulássapka, mellette fenyőág, rajta piros üveggömb). Nagyságszerinti sorrendben az analógiák, az abszurdosflakonok, a hosszú, hegyes hasonlatok, egyik pontosabb, mint a másik (volt amit még régi német mesterek csináltak). A keretes szerkezetek – rengeteget használom őket – egy külön falat foglalnak el. Sokszor csak állok és csodálom őket, már sablonként is kész műalkotás mind.
Az egyszerűbb, nehézkesebb eszközöket – alliterációt, anakronizmust, átvitt értelmet meg a deusex masinát a padlón tartom a sarokban egy hatalmas kádnyi szürrealizmus mellett (abban edzem a kész darabokat).
Aztán ott van a régi, masszív fikció, amin általában dolgozok. Imádom a fikciómat. Ütött-kopott már, teli van véletlen sérüléssel – megcsúszott egy-egy utalás, ráfröccsent valami maró groteszk – de pont ettől olyan, mintha évszázadok óta vésegették volna különböző részeg szövegek. Végtelenül megbízhatóan lebegnek lábai a föld fölött.
Az aprómunkához van egy külön szekreterem a fiókos posztmodernemben. Különböző finomságú szétszedhetű, könnyen tisztogatható intertextualitásaim vannak. A nagyítóval alig látható belső utalásokat bársonybélésű tokban tartom a vendégszövegek selyemzacskója mellett. Büszke vagyok a rendre és a tisztaságra itt nálam. Szintem minden nap letörölgetek mindent egy puha, száraz mondanivalóval.

by lucia

Ma egész nap felhőket formáltunk. Nemrég

by lucia

Mennyi mindennek eljött az ideje. Meg kell szervezni végre a nagy barbár tűzrakó ünnepséget! Vennem kell magamnak pár vadásznyílhegyet meg egy erősebb íjat és végre lőnöm kell egy nyulat. Kell, hogy legyen kutyám és legalább két macskám. El kell mennem otthonról a tengerhez biciklivel. Meg kell tanítanom az Áront rendesen csomót kötni, biciklit szerelni, bort nyitni, szendvicset csinálni, és levágni a saját körmét. El kell kezdenem túrasízni.

by lucia

Kéne ide egy kis eső, egy tökéletes nap, egy reggeli autózás zümmögő ablaktörlővel, egy autórádió, egy nagy fellélegzés első üteme, az első friss levegőcsíkok, ahogy megsimogatják a tüdődnek azokat a részeit, amikbe hónapok óta nem jutott el semmi, csak hideg, reménytelen, önutáló sötét. Kéne még egy hétvége, amin a fiad jól játszott minden meccsén és amin föl tudtál oldódni az ő gondjaiban és tudtál vele kétségbeesni és aztán együtt nevetni. Kéne a terv, hogy a jövő hétvégét lent töltöd a Nakoxipánban és dolgozni fogsz rengeteget. A felismerés, hogy tényleg elhagytad a földet és a megkönnyebbülés, hogy könnyű lesz visszatalálni. Ha ezt mind ide tudnám írni, akkor hibátlan szöveget csinálnék ennek a reggel ajándékba kapott régi zenének a linkjéhez.

by lucia

Reggel az esőben