by zsempet

Van egy elhízott férfi. Méregtől dagad, nem zsírtől. A méreg mérgező anyagokat jelent, margarint és étolajat és parizert és ízesített likőröket és virslit. Sok sós virslit. Itt lakik a szomszéd házban a magyar nőjénél, szeretnek meztelenkedni nyáron, állnak ketten a konyhában, és tesznek vesznek meztelenül, aztán kiülnek az erkélyükre meztelenül és esznek. Németül esznek, mert a férfi német, de magyarul nevetnek, ha például az Áron berúgja a bokorba a labdát az erkélyük alá és én viccesen hajtogatom az ágakat, hogy hozzáférjek.
Az elhízott férfi sokat dolgozott külföldön a nyolcvanas években, ezért megértő, ezért nevet ilyen hangosan. Elfogad éppen.

by zsempet

Egyensúlyállásban a sóhaj kihallatszik a gangra és leül a napfoltos műkőkockára, amin megsülne a tojás, nem mintha bárki megenné a kutyahúgyot. Lehetne ebben a sóhajban a minden is akár, de nincs. Csak egy régi, letapadt levegődarab felszakadt, nem több. Jóga közben sok ilyen jön.
Szóval csak annyi van benne, ami amúgy mindenben is. Forma, amit egy tudat a testnek farag, szándék, ami mozgatja a mellkasod, keresed, miért, mert te nem akarod, nézed is, mitől mozog, mikor nem mozgatod egyáltalán. What a piece of work is man, jut eszedbe, de nem mert noble in reason, hanem mert akkor is tud élni, amikor nem akar. Gép bazmeg, gondolod, gép és leteszed. A lábad.