zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: April, 2007

by lucia

Most kéne azt, hogy elmegyek valahova, ahol nyugodtan a falba verhetem a fejem, túl nagy bajom nem lesz belőle. De csak azért, mert túlságosan sajnálom magam ahhoz, hogy szétverjem az arcomat, bár utálom magam annyira, hogy simán megtegyem.

Advertisements

by lucia

Az asztalomon kiterítve fekszenek a kitekert félliteres vizesüvegek, mint a kibelezett delfinek a ferrör szigetek homokos partján a piros vízben. Ebidelfinek úszkálnak a hasamban. Kiugrálva úsznak gyorsan, egy nagymellű nőt vontatnak vizisín. A végtelenbe fut az a vizisín. Lassan, pöfögve közeledik rajta egygőzmozdony. Aztán kiugrik egy bálna. Azt hinnénk bekapja, de csak Dzsepettót köpi a vezetőfülkébe, aki felhasogatja Pinokkiót, befűt vele és aztán meg sem áll.

by lucia

Egyszer mindenki elmenne a városból. Valahogy összebeszélnének és kurvára eltűnnének. Reggel felkelnék és senki nem lenne otthon. Mindenkinek ki lenne kapcsolva a telefonja. Ennék, aztán lemennék az utcára, és ott se volna senki, de mondjuk ilyen volt már. Aztán bringáznék befelé a városba, kanyarognék ideoda az út közepén, és nem értenék semmit, de egész jó lenne. A giroszosnál megfordítanám a húst, a fagyisnál lehúznám a pult rolóját, bele ne menjenek a legyek és az újságosnál helyre raknám a kis pulton a Füleseket lenyomó köveket, el ne fújja őket a feltámadó szél. Meg mondjuk így kiabálnék is, hogy halljam, hogyan visszhangzik az Andrássy út.

azkéne, hogy

by lucia

Az kéne, hogy mostantól ilyen zavarosakat írok, hogy mondjuk csak minden harmadik szót kell olvasni, hogy értelme legyen, de erre nem jön rá mindenki, viszont aki rájön, az mindent megtudhat a világról, ki tudja olvasni a bejegyzésekből a Ragyogó Igazságot, rátalál Istenre stb. Azokra hatnék. Ők lennének a követőim, felkutatnák valódi énemet és imádni kezdenének, és irtózatos mennyiségű pénzt adnának, mert lenne köztük jónéhány multimilliomos, én meg a legokosabbra rábíznám, hogy szervezze meg az egyházat és visszavonulnék vidéki birtokaimra, ahol csak az elmélkedésnek élnék és öt év múlva megcsinálnám a világ legfaszább Feketebácsi Szürkebarátját, és közben az egyház már három részre szakadt, és én mindenkit támogatnék így vagy úgy, a kurvasok pénzből meg nem limuzinokat meg kurvákat vennék mint mondjuk az Oshó, és nem is várat építenék mint a David Koresh, hanem még egy darab földet és csinálnék még négy gyereket és aztán az egyik fanatikus követőm eljönne, az egyházon belüli harcoktól zavaros elméjét megnyugtatandó a vidékre és bár pontosan nem tudná hol a házam, ott bolyongana a környéken és bejönne a szőlőbe és köszönne, és én rögtön levenném, hogy ez egy Korimiánus, de nem akarnám, hogy gyanakodjon arra, hogy én vagyok maga Korim, akit az egyház minden ága istenként tisztel, ezért meghívnám egy pohár borra, meg dumálnánk egy kicsit, és megnyugodna, és soha többet nem lenne Korimiánus, de boldog lenne és megvilágosodna teljesen. Én meg abbahagynám ezt a blogot és elkezdenék egy újat, amibe nincsen semmi rejtély, kurvára unalmas, csak úgy van bele a freeblogba amíg annyira meg nem unom, hogy abba nem hagyom, de a sok adományt kurvára nem adnám vissza egyik multimilliomos hívőmnek se, az biztos.

by lucia

Volt egy jóképű csávó Kecskeméten a lakótelepen, aki tökre úgy nézett ki, mint a Kiki, de az volt a véleménye a Kikiről, hogy jól néz ki de nem elég jó a hangja, bár amikor a Napóleon bulváros csajjal együtt énekeltek, az nagyon jó volt. Ez a csávó egyszer napokig csak azt énekelte, hogy komancséró…komancséró komancséró komancséró. (Aznap, de legalábbis abban a májusban volt ez, amikor elaludt egy ruszki katona a padon a mi házunk előtt, és valaki odatett egy pálcás Leó csokijégkrémet a feneke alá, és volt egy elég dilis gyerek, aki pont elbringázott az ébredező katona mellett a teleszkópos banánüléses bringáján, és ahogy lenézett, vidáman felrikkantott: szaros a gatya! és ezen nagyon röhögtünk én is a nagyokkal együtt, akikhez odaültem nézni, ahogy kanasztáznak.) Na azt a komancsérót meghallgatnám megint.

by lucia

Volt egy jóképű csávó Kecskeméten a lakótelepen, aki tökre úgy nézett ki, mint a Kiki, de az volt a véleménye a Kikiről, hogy jól néz ki de nem elég jó a hangja, bár amikor a Napóleon bulváros csajjal együtt énekeltek, az nagyon jó volt. Ez a csávó egyszer napokig csak azt énekelte, hogy komancséró…komancséró komancséró komancséró. (Aznap, de legalábbis abban a májusban volt ez, amikor elaludt egy ruszki katona a padon a mi házunk előtt, és valaki odatett egy pálcás Leó csokijégkrémet a feneke alá, és volt egy elég dilis gyerek, aki pont elbringázott az ébredező katona mellett a teleszkópos banánüléses bringáján, és ahogy lenézett, vidáman felrikkantott: szaros a gatya! és ezen nagyon röhögtünk én is a nagyokkal együtt, akikhez odaültem nézni, ahogy kanasztáznak.) Na azt a komancsérót meghallgatnám megint.

földnapja

by lucia

Egy nap kétszer alagút meg lánchíd az út közepén. Először futva a Vivicittán. Ötvenöt perc. Gyanúsan erős hajrá a végén, lehetett volna ötven is, de mindig ez van, nem merek nagyon menni a közepénél, pedig ott is kell. Meg hát olyan tömeg, hogy sokszor nem volt merre előzni. Aztán délután bringával még egyszer. Anyabringa gyereküléssel, benne gyerek, közértelőtt sör, utána kerthely, aztán hazafelé persze elalszik, hogy fél kézzel végig tarthatom fejét, ne fityegjen nagyon. Röhögünk olyanokon, mint az oviban frissentanult: hülgyem, táncolhatok a puncogójával? vagy önnek fütyögője van?, meg hogy milyen lenne, ha nem csak a bringások mennének egy irányba, hanem a házak is elkezdenének gurulni, meg a feliratok, meg a cigaretták kiesnének az emberek zsebéből és ők is, meg a fák is kiugranának a földből és ők is jönnének a bringások után ugrándozva. Meg hol van a lány, ugye a lány is ott lesz? A lányok szépek, szép a fenekük, de a latexesek nem annyira, mint a rendesruhások, akik nem olyanok, mintha bringások lennének. Színes harisnya, vagy sem? Jó azért a színes is. Hát még a necc. Fixi és Foxi. Olyan, mintha ez lenne a normális. Mint egy átlag hétköznap, amikor kocsi helyett mindenki bringával jön, és milyen jó ez így, lehet vigyorogni, beszélgetni, ismerkedni, és még gyors is piszkosul.

by lucia

Reggel van. Három néni takarít egy második emeleti lakást. Kint tesznek-vesznek épp az erkélyen, szőnyeget ráznak, muskátlis dobozokat rendezgetnek. Az egyik azt mondja:
– Idefeküdt valaki a fűre!
– Hol? – néz le a másik. – Tényleg. Nahát!
– Itt fekszik? – szól a harmadik és ő is odaáll a korlát mellé nézni lefelé. – Hát nem lennék a háta helyében! Azért hideg a föld.
– Még fiatal, bírja.
– Miért fekszik vajon?
– Biztos be van drogozva.
– Vagy rosszul van?
– Vagy részeg.
– Vagy fáradt. Mint ezek általában!
– Fáradt! Bah! – kiált a harmadik néni lezárólag és energikusan rázni kezdi a szőnyeget.
Én meg lassan felülök, és elindulok. Tízig azért be kéne érni az irodába.

by lucia

Persze, idén is el kéne menni zarándokolni. Az északi úton. Biarritzban kéne leszállni a repziről, mint tavaly, de idén gyalog. Elsétálni a tengerpartra, az egy öthat kilométer a reptértől, enni egyet az Hotel Palym, (pizzeria heineken)-ben, ahol tavaly laktam pár napot, egy bouteille du vin rouge, természetesen a ház bora, aztán másnap reggel megindulni a tengerpartnak, ahol az északi út kezdődik a határ spanyol oldalán. Természetesen egy zacskó cseresznyét, meg két másfélliteres vizet venni kéne még az hotellel szembeni kis zöldségesnél, ami hétkor már nyitva van. Aztán a lépések és a tenger.

by lucia

Fogok csinálni a mindenfélezenés folderemből olyan cédéket, hogy tracknumber szerint írom ki őket. Az összes tizenegyes egy cédé, az összes 05-ös, és így tovább. Lesz egy kocsim, és ezeket fogom hallgatni. Jönni fog egy stoppos, akinek megállok. Szép lány lesz persze, gyönyörű, milyen lenne más. Innentől unalmas is lehetne, de vannak ellennére, hogy érdekelne, tulajdonképp nem lenne fontos az a lány. Örülnék, hogy jön valaki, akit elvihetek mindenfelé. Olyan helyeken járnánk persze, ahol sokat jártam régen és valahogy bemelegednék és mesélnék sokat. Bemennénk helyekre, ahol ismerek embereket, pedig amúgy nem nagyon vagyok ismerkedős, meg beszélgetős. Aztán valahol lenne egy tűz, és néznénk, ahogy parázs lesz, meg néha leszagolnánk a ruhánkba arra gondolva, hogy mindenki tudni fogja, hogy egy tűznél ültünk, aztán késő éjszaka elvinném azt a lányt haza. Tulajdonképpen, végül is unalmas lenne, de valahogy mégis rá kéne mondani, hogy jó, és meg kéne próbálni elmondani, hogy miért.