zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: April, 2012

by lucia

Vissza kéne menni a suliba és megkeresni magam, megnézni, mennyire cuki nyolcéves voltam. Megsimogatnám a fejem és kicsit rámarkolnék a tarkómra, ahogy az Áronnak szoktam. Hogy érezzem a szaros kis életemet. Pihegős és lágy, mégis milyen fontos máris.
Fölnéznék magamra és mondanám, hogy hagyjál már, buta lettél, nem látod, nehéz a kezed. Hiába nem bűzlesz cigitől és rothadó fogaktól, hiába nincs hasad, nem érdemelsz meg. Nincs lett volna sem. Beszélj meg az anyámmal végre.

by lucia

A Dunánál forgattunk ma filmet, átúszni lett volna kedvem a keskeny mosoni ágat, féltem volna közben, hogy elcsap egy keelboatos idős pár és hasadt fejjel kis melltempókban csurgok át a túloldalra a délceg gyorsozás után. Vérző fejemről jutna eszembe cápa, mint annyiszor kiskorom óta a vízben, a fogai mintha kőbe rúgtam volna, inkább meglepne elsőre, mint ijesztene. De persze közben csak úsznék, csap-csap, csap-csap, levegő, csap-csap, csap-csap, levegő.
A túloldalon pucér lennék nagyon azon a lejtős betonon és félve nézném látott-e a stáb, de aztán maradna csak két kilógó csípőcsont és az út visszafelé, még egyszer a félsz egy hasító keelboattól.
Amúgy hidegben kánikulát játszunk, mindenki vigyorogva reszket. Majd napfényesre fényeljük, majd napfényesre fényeljük, ismételgetik. “Mindenkinek melege van!” kiabálja az első asszisztens a statisztáknak és elered az eső.
A fényelés a jó szó. Állítgatjuk a layereket, nézzük egymás után a képkockáinkat, készülünk a prezire. Ez az életünk. Észre sem vesszük, hogy az ügyfelünk egyetlen percünkre sem vett adásidőt.

by lucia

A filmrendező most nem rendezett egyáltalán, hanem megpróbált arra figyelni, amit Kohát Emese mondott neki arról, hogy milyen is volt pontosan a búvárkodás a vöröstengerben. Kohát Emese szerint egészen fantasztikus volt a búvárkodás a vöröstengerben, csodálatosnak is mondaná tulajdonképpen. Kohát Emese elhatározta, hogy biztosan fog még búvárkodni, mert nagyon fontos, hogy az életben azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk. Ő például egy kávézót szeretne igazából nyitni egy tengerparti kisvárosban. Minden reggel lemenne a partra és úszna egyet. Abbahagyná ezt, hogy egy multinak a marketingosztályán dolgozik.
A filmrendező mosolygott és Annára gondolt, hogy mégis fel kellett volna hívni és meg kellett volna mondani neki, hogy nem. Azt mondta Kohát Emesének, hogy ez egy jó terv, vágjon bele. Ő biztos megiszik majd eg kávét nála. Kohát Emese erre azt mondta, hogy na majd ír egy üzit a face-en, ha megcsinálta és esküszik, hogy a filmrendező vendége lesz arra a kávéra.
Aztán eldobták a cigarettacsikkeket és visszamentek az épületbe, ahol nemsokára Kohát Emese elmagyarázta a filmrendezőnek, hogy sajnos a marketingszempontok fontosabbak a dramaturgiánál. És különben is, szerinte egy szórakozóhelyen játszódó jelenetben igenis lehet természetesen mondani azt, hogy egy 100% cukormentes narancsnektárt kérek, és igazán nem kéne így befeszülni abba, hogy “egy narancslevet legyen szíves”. Közben a filmrendező arra gondolt, hogy a nyáron el lehetne menni az Annával egy hétre pihenni. Valami tengerparti kisvárosba.

by lucia

A fény is megjött a mai nappal, mögéfeküdtem kiflibe lappal. Reggel felemeltem egy koszos nejlont, de alatta még nagyobb volt a por. Viszont ott már kivehetők voltak a tébláboló lábnyomok. Pont olyan hosszúak, mint a combom. Odamérem – fura ászana cipőben. Tornagyakorlat a bólogatás is az ütemesen kimondott “jó” szócskával, és sportból bontom fel a lekötéseimet.
Mindenki készpénzt akar. A burkolóé a kenőpénzem, a vízvezetékért cashflow-val fizetek, a parkettásnak lerakok egy nagyobb összeget. A villanyszerelőnek sem vezethetem át az összeget, kézbe kéri, őt ez már rég nem rázza meg. Ahogy biciklizek, két oldalamon a háztetők újjászületésnapi-torta szeleteket vágnak ki az égből.

by lucia

Kifugázom a falat a számban. Beburkolok egy betonost, felfúrok és lefektetem. A parkettát. Beépítés is lesz. Aztán az egészet impregnálom hanggal, izzadtsággal, meztelenkedéssel, zöldséges párolódással, borszagolással, macskatüzeléssel. Fölkenjük a jelenlétünket, amíg el nem fogyunk mint valami deó stift, és akkor tiszták leszünk és lefelé is kilégzünk könnyedén.

by lucia

Az autósok nagyon együtt vannak velem. Együtt váltunk, együtt fékezünk és együtt gyorsítunk. Hosszú emelkedőkön megyünk lefelé, és lejtőkön kaptatunk. Néha átnézünk egymás kocsijába és elképzeljük, hogy hova megy a másik, ettől elfeledkezünk a saját úticélunkról és rossz irányból kell visszafordulnunk. Az autósok a féklámpámon látják ha fáradt vagyok. Abból, ahogy a pirosnál állok, tudják, hogy most jobb, ha nem baszogatnak. Ha kiteszem az indexet mert parkoláshoz készülök, várniuk kell, nem kerühetnek csak úgy ki.

Balra látom, ahogy egy étteremből egy folyosón pisilni megy egy nő az épület üvegfala mögött a harmadikon. Szívdobban szívdobban, macska száguld a felhő szélén. Megszólítom, hogy madám. Ön ott a plázában, igen. A ridiküllel a vécé felé menet. Kérem engedje meg, hogy felnézzek önre hölgyem. A szoknyája alatt szívalakban ültették a nefelejcseket a körforgalom közepén.