és közben persze lassan egyre melegebben süt a nap

by lucia

Most arra gondolok, hogy Béla és Irén már egy ideje lent vannak Losinjben. Béla minden reggel fél hétkor felkel, és lecsattog a meredek kis utcákon úszni egyet, fő az egészség. Jól úszik Béla, szegről-végről ismeri Hajós Alfrédot is, és az apja is a spártai nevelés híve volt, vitte őt és testvéreit a Dunára, fel a Spitzre, ott tanult meg Béla úszni a Dunakanyarban. Már nyolc évesen átúszott Zebegényben a kis szigetre apja nagy büszkeségére. Szóval most lemegy minden reggel, csíkos egyberészes dresszében a kikötő végére ballag és elegáns fejessel startolva úszik. A helyiek persze elborzadva és nevetve nézik, de Béla büszke a fizikumára, és a vízből kijőve mindig felfújt mellkassal, megfeszített hasizmokkal pödri meg a bajszát, miközben persze ügyel arra, hogy a lábikráján is feszüljenek az izmok, amelyek az őszi és tavaszi túráktól vastagabbak, mint a baráti körében általános pipaszárak.
Béla kimászik, pödör, dülleszt, satöbbi, majd miután megmutatta ezeknek a helyieknek, milyen az, amikor egy magyar úgy istenigazából pózba áll, felveszi papucsát, és laza, mégis magabiztos léptekkel lakályos appartement-jük felé indul. Közben Irén langyos éjszakaillatára gondol, ami csak rá vár a baldachinos ágyban, és a gyermekre, aminek ebben a hónapban már feltétlenül meg kelletik fogannia. Meg egy szivarra is, amit nagyon el kéne színi így, a tenger után.

by lucia

Holnap programom van. Alig várom a Dunát.

by lucia

Nagyon fázok napok óta. Ha kimegyek túl meleg van. Bent viszont nagyon fázok. Ezért kimegyek. De nem lehet mozogni és levenni a pólómat. Úgy élvezném a meleget. Izzadhatnék és az hűt. De nem lehet. Mégis munkahely. Ülni viszont szar. Majdnem annyira, mint fázni. Megyek veszek lottót. Mert megérdemlem.

agalút

by lucia

Éjfélkor mossák az alagútat. Olyan erősen spriccelős kézi izével, amit lehet kapni a praktikerben, ami minden valamirevaló bajor garázsában ott van, mert nehogy már kifizessen három ajrót egy kocsimosóban. Permetel az ultraszagú lé. Egy japán turista a szája elé szorított kézzel pótolva az obligát szájvédőizét szalad át a halovány ultráspermetfelhőn. Az alagút sötét, lekapcsolták a fényeket. Dolgozik a mosóember ott fent, az amúgy utcailámpa szerelésre használt kosárban, szép, széles mozdulatokkal követi az íveket. Aztán megpihen és én bebringázok a sötét alagútba. Kacsázok élvezettel az üres ergyszerkétsávban. Aztán odaérek a háttércsapathoz. Ez egy következő kosaraskocsi valahol félúton. Az egyik sisakos, neonmellényes munkás szól, hogy arra menjek. Arra elférek. Erre szerinte nem. Ez a csapat sem mos most, pihennek. Én is megpihenek. Eztökjó mondom. Ja. Vigyorog vissza a munkás. Holnap lehet, hogy írok magukról. Mondom. Ja. Vigyorog vissza a munkás. Gyerekkoromban itt laktunk a szomszéd utcában, anyám mindig mondta, hogy a múlt éjjel mosták az alagútat. Ja. Vigyorog a munkás. Én meg ilyenkor mindig azt képzeltem, hogy egy nagy kamion végigmegy és ilyen forgó izékkel mossák a falat, hogy csak úgy habzik. A munkás nem szól. Mint egy kifordíott, nagy, autómosó. Érti. Ja. Mondja a munkás. Forgókefés. Az. Mondom. Forgókefe. Ja. Vigyorodik el a munkás. Na jómunkát. Mondom. Kacsázok kifelé az üres kétszeregysávban. A japán turista oson a járdán mint Csucsundra.

by lucia

Nyáriszünet, mondom.

by lucia

kurvajó

tévedakeze

by lucia

Szóval most nyáriszünet van. A gyerekek táborban, Dustin Hoffman a Tisza egyik holtágánál horgászik, Diana hercegnő pedig otthon van és jól érzi magát. Az első három napban kiglancolta a lakást, hogy csak úgy csillog-villog. Tegnap volt kozmetikusnál. Ma kiment a strandra. Napozik. Úszik pár hosszt. Megfejti a keresztrejtvényt. Lángost eszik. Beszélget egy barátnőjével. Megisznak egy sört. Diana hercegnő nevet. A barátnője a férjére bízza a gyerekeket. Most lányos délután van. Jól kibeszélgetik magukat, vagyis panaszkodnak a férjükről. Diana hercegnő gyalog megy haza. Illetve sétál. Ruganyos léptekkel. Otthon levetkőzik meztelenre, úgy nézi, mennyire barnult le. Elégedett. Jó nőnek látja magát. A bőréből sugárzik a hőség, amit egész nap magába szívott. Habfürdőt vesz. Felvesz egy köntöst. Nem húzza el a függönyt. Tudja, hogy a szembeházból figyeli egy fiú. Látta már. Lassan sűrüsödik a sötét. Diana hercegnő villanyt kapcsol. Kioldja a köntöse övét, úgy tesz-vesz. Minden ablak nyitva, lassan hűvösödik. Diana hercegnő borzong. Bekapcsolja a nagyobbik fia CD lejátszóját. A rádió szól. Diana hercegnő jön megy, és közben egyre sűrűbben téved a mellére, hasára a keze. Borzong az ablakon át beáradó hűvöstől. Leül az ágy szélére. Végigsimítja a combja belső felét. Közben a fiúra gondol. Tizenhat lehet. Biztos, hogy nézi most is. Ott ül az egyik ablak mögött és ki van száradva a szája. Diana hercegnő  feláll, és behúzza a sötétítőfüggönyt. Aztán megágyaz, bekapcsolja a tévét, maszturbál, lezuhanyzik, és lefekszik aludni. Meztelenül. Reggelre megjön a vérzése.

by lucia

Most nyáriszünet van.

tánc

by lucia

kékfény

by lucia

– Tizenhét voltam, amikor kezdődött. Lejártunk egy pincehelyiségbe bulizni, gyertyafény, kimérős bor, punkzene. Jött egy csaj a sarokba szorított. Nem tudtam mit csinálni.
– Az volt az első alkalom.
– Igen. Akkor először.
– Hol?
– Már régen bezárt az a hely.
– …
– Ja úgy. A combom hátsó, belső oldalán.
– És utána, hogy volt? Hogy “csúszott bele” ebbe az egészbe?
– Én akkor még nem tudtam, hogy ilyen van egyáltalán. Az igazat megvallva nem is esett túl jól először. Kifejezetten fájt. Meg hát akkor még nagyon kevesen csinálták ezt, nem volt internet, meg ilyesmi, tudni sem lehetett ilyen sokat róla. Szerintem most már ez divat. De aztán lett egy csajom, és ő is harapott. Ő csak mélyesztett. Azóta sem volt olyan csajom. Tizenkilenc éves volt, és gyönyörű, hegyes, erős fogai voltak. Az volt az első nagy hülyeség életemben, amikor dobtam azt a csajt. Azóta meghalt. Aortáztak neki. Két perc. A mentőt sem volt idejük kihívni. Két évig jártunk. Aztán én próbáltam kiszállni, de akkor már benne voltam nyakig. Összejöttem egy szép lánnyal, normális, rendes lánnyal, minden rendben volt. El akartam jegyezni. Aztán kiderült, és csúnyán kirúgott.
– Hogy derült ki?
– Egy éjszaka véletlenül elengedtem magam.
– És mi történt?
– Kisujj utolsó perc. Mondjuk ahogy be voltam indulva, simán lemellbimbózhattam volna, benne volt. Ennyire tudtam visszafogni. Ujj. Az semmi. Látja a kezemet?
– Látom. Ne haragudjon, de szörnyű. Mondjuk az arcához képest…
– Hát igen. Amikor már rendesen benne voltam és ismertem mindenkit, elkezdtem járni a nagy, közös bulikba. Azokban nem az volt a durva, hogy mondjuk csúszkáltunk a vérben. Zsigerre, aortára, nemi szervre, ánuszra tilos volt menni, ilyenekkel csak később találkoztam. Az volt a durva, hogy összekerültél valakivel, és nem lehetett tudni, hogy mire megy. Mondjuk ez volt az izgalmas is. Ott ismertem meg azt a csajt, aki például szemöldökre ment. Aztán, amikor a szemöldök elfogyott, akkor jött az ajak.
– Maga mire megy?
– Nője válogatja. Többnyire csuklyás izomra. Néha kézre. Bicepsz, kicsi mell. Zsigerre nem. Rendes vagyok. Ráadásul nagyon ritkán tépek. Csak mélyesztek. Ez volt az első, hogy leaortáztam valakit. Rögtön el is kaptak. Bezzeg akik csak arra mennek, azok évek óta csinálják és semmi. Tudni kell, kivel csinálja az ember. Ez van.