zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: November, 2006

by lucia

Apa utál bármit is csinálni. Tévét nézni szeret. Anya azonban vásárolni szeret, meg lakást átrendezni, meg porszívózni, meg "együtt lenni". Anya mintha nem vette volna észre, hogy vége van az életének, gondolja apa.
Apát még a szex érdekli egy kicsit, de nem anyával. Az interneten nézeget néha képeket, amik felizgatják, de tudja, hogy egy olyan, tizenkilenc éves, tökéletes lánynak, aki a képen van, nem igazán ô kéne. Meg végül is, annyira nem is érdekli a dolog. Inkább csak konstatálja, hogy a szex még mindig izgatja. Ki is elégíti még néha önmagát, de inkább csak azért, hogy aztán pár napig ne kelljen nézegetnie képeket.
Anyát azonban a világon minden izgatja. Apa ezt nem érti. Anya programokat szervez, boltba akar menni, takarítani akar, polcot akar felfúratni és lámpát. Apa aludni akar, enni akar, inni akar, meg tévézni. Apa szereti a tévét. Ôszintén és leplezetlenül. Szereti a reklámokat, a bemondónôket, a sorozatokat, a filmeket, a rajzfilmeket, de még a közszolgálati miseközvetítéseket és az éjszakai betelefonálós vetélkedôket is.
Anya azonban mindig veszekszik apával, ha apa meggondolatlanul és bátortalanul megemlíti valami program szervezése folyamán, hogy ô inkább otthon maradna tévét nézni. Anya ilyenkor válással fenyeget, és kiabál. Egyszer még hisztériás rohamot is kapott. Apa nem szívesen emlékszik vissza arra. Gondolt már arra, hogy elválik, de nem lehet, mert akkor nem volna hol laknia. Eszébe jutott az is, hogy valahogy megöli anyát, de azt sem lehet, mert egyedül nem tudná fizetni a lakás részleteit. Meg, ahogy végiggondolta, rájött, hogy nem is nagyon tudná, hogyan fogjon hozzá. Meg fôleg, hogy hova rakná a hullát.
Tulajdonképpen rájött, hogy nem csak takarítani, meg polcot fúrni nem szeret, gyilkolni sem.
Így történt, hogy apa teljesen véletlenül, miközben a szögbelövôvel vakargatta a tenyerét, meghúzta a ravaszt. Persze a bal tenyerét, mert a jobb kezével szokta nyomkodni a táviránytóját.

by lucia

Április, hegyek, ilyesmi a flikeren.

szabás-varrázs

by lucia

Versenyeztek az emberek, hogy ki tudja a legerősebb varázsigét. Ez még az idők kezdete előtt volt. Jött a keleti ember, Károly, aki először is levetkőzött alsógatyára, de a zokniját magán hagyta, és a cigijét a szája sarkába tolva minden égtáj felé letérdelt és homlokát a földhöz érintve elmondta, hogy Napfény, eső, hó és fagy, legyen belőled aki vagy! És nem történt semmi. Károly megszégyenülten ballagot ki a tisztás szélére.
Jött a nyugati ember, Helmut. Felvett három nagykabátot, ivott egy felest, a fűbe köpött egy hegyeset és a tisztás közepére lépve, dörgő hangon így szólt: Én vagyok az ég a föld és a tenger is, megidézek minden lelkit, s szellemit! És nem történt semmi, bár az emberek a dörgő hangtól megszeppenve visszatartott lélegzettel vártak pár másodpercig. Helmut is lógó orral ült vissza a helyére.
Jött az északi ember, Balázs. Balázs szenvedélyesen csinálta a varázsigét. Feltépte mellén bordó ingét, hogy az ég felé tárhassa a szíve fölé tetovált napot. Istenek és emberek, állatok és szellemek! IDEGYERTEK! Így szólt ordítva és aztán kimerülten lihegve összerogyott a tisztás közepén. Ettől még az előzőnél is ijedtebben ült mindenki, de aztán egy perc múlva se történt semmi, ezért Balázs is égő arccal ült vissza a helyére.
Ekkor jött egy déli nő. Jó illata volt, de ezt csak később mesélte mindenki. Senki nem tudta a nevét, és nem is mutatkozott be. Egyszerűen csak bement a tisztás közepére, vállat vont és azt mondta: Nem hiszem. És a világon minden megváltozott, bár, hogy pontosan mi történt, senki sem tudta utólag elmondani.

szabás-varrázs

by lucia

Versenyeztek az emberek, hogy ki tudja a legerősebb varázsigét. Ez még az idők kezdete előtt volt. Jött a keleti ember, Károly, aki először is levetkőzött alsógatyára, de a zokniját magán hagyta, és a cigijét a szája sarkába tolva minden égtáj felé letérdelt és homlokát a földhöz érintve elmondta, hogy Napfény, eső, hó és fagy, legyen belőled aki vagy! És nem történt semmi. Károly megszégyenülten ballagot ki a tisztás szélére.
Jött a nyugati ember, Helmut. Felvett három nagykabátot, ivott egy felest, a fűbe köpött egy hegyeset és a tisztás közepére lépve, dörgő hangon így szólt: Én vagyok az ég a föld és a tenger is, megidézek minden lelkit, s szellemit! És nem történt semmi, bár az emberek a dörgő hangtól megszeppenve visszatartott lélegzettel vártak pár másodpercig. Helmut is lógó orral ült vissza a helyére.
Jött az északi ember, Balázs. Balázs szenvedélyesen csinálta a varázsigét. Feltépte mellén bordó ingét, hogy az ég felé tárhassa a szíve fölé tetovált napot. Istenek és emberek, állatok és szellemek! IDEGYERTEK! Így szólt ordítva és aztán kimerülten lihegve összerogyott a tisztás közepén. Ettől még az előzőnél is ijedtebben ült mindenki, de aztán egy perc múlva se történt semmi, ezért Balázs is égő arccal ült vissza a helyére.
Ekkor jött egy déli nő. Jó illata volt, de ezt csak később mesélte mindenki. Senki nem tudta a nevét, és nem is mutatkozott be. Egyszerűen csak bement a tisztás közepére, vállat vont és azt mondta: Nem hiszem. És a világon minden megváltozott, bár, hogy pontosan mi történt, senki sem tudta utólag elmondani.

by lucia

Egyszer egy filmet forgattunk. A barátaimmal. A patakparton. Egy szerelmes jelenet volt, ment alatta az akkoriban kedvenc szerelmes zenénk. A jelenetben az egyik barátom épp azt mondta az egyik barátnőmnek, aki a filmben a barátnője volt, hogy szia. Van rágód? Táncolunk? Amikor egyszercsak kiöntött a patak. A Duna felöl jött az ár, mintha a Duna az óceán lett volna, és valahol a közepén földrengés lett volna, jött az áradás. Észre sem vettük. A barátaim játszottak vagy a játszókat nézték, én őket néztem a kamerán át, ezért nem is láttuk, észre se vettük, hogy jön a víz.
Csak annyit tudtam csinálni, hogy vettem egy mély levegőt, és felemeltem a kamerát. Aztán már úsztam is. Vitt a víz felfelé a patak medrében. A sodrásban nem volt más dolgom, mint magasan tartani a kamerát és taposni a vizet. A szerelmespár összekapaszkodott, a stáb is ott lebegett körülöttünk. Lebegtünk a felszínen és közben villámgyorsan haladtunk fel, a hegyek felé. Közben a zene is váltott.
Szia. válaszolt a lány. Nincs rágóm, de táncolhatunk. Vagyis ússzunk inkább.
És úsztak. Tökéletesen csinálták. Minden benne volt. Csak annyi dolgom volt, hogy rajtuk tartom a kamerát. Az arcuk volt a képben, meg a száguldó háttér, ami előtt lebegtünk felfelé. Figyelj! szólt a fiú. Igen? szólt a lány. Nem zavar, hogy vizes vagyok?

by lucia

Van, hogy megállás nélkül építek. Mindenből, amit meglátok. Meglátok egy kis homokot, szerzek kötőanyagot és gyorsan építek egy obeliszket. Meglátok pár szál fát, és építek belőlük egy széket. Rögtön. Találok néhány régi gumit és már kész is a homokozó. Csak nincs bele homok. Abból obeliszk lett. Jönnek és nézik. Ez mi? Obeliszk. Nem látszik? És az? Szék. Nem látszik? És az? Homokozó, de nem látszik. Nincs hozzá homok. A homokozó jó. A széket meg az obeliszket nem értem. Mondják ők.

by lucia

"- Áki a főnök. Utána Márk, utána Ádi, utána én, utánam Fecó. Fecó senkinek sem a főnöke. Esetleg Bendinek. Most Áki beteg, ezért Márk a főnök.
– És mért kell ez a főnökösdi?
– Hát, hogy ne legyen unalmas amikor játszunk."

by lucia

Egész nap a fejemen van egy fülhallgató. Abban hallgatom a hangokat. Aztán leírom amit hallok. Mindenféle dolgot mondanak nekem a hangok. Most például azt mondják, hogy kinyalom a zacskót a csokis kroaszantom után ilyenkor reggelente és kicsit égeti számat a zöldtea. Mindjárt megfogom a távirányítómat és beprogramozom a föld dőlésszögét, hogy egy kicsit erősebb legyen a napocska, nem nagyon legfeljebb egy-két fokkal; aztán lekérem a jövőheti lottószámokat és amíg megjön az email lemegyek cigizni, bár nem dohányzom. A jövő héten már nem jövök be, szorri, beteg a gyerek, jeget kell hordanom a szívére és kúpot kell szeletelnem. Na jó elég lesz. Ezt már nem kell leírnod. Mondom állj már me

by lucia

"Azt utálom a legjobban, amikor a wiwen valami riherongy kiteszi magáról a az iszonyú szar fotót, amin csillog a bevakuzott faggyútúltermelés a pofáján, és három hozzá hasonló tyúk vigyorog és össze vannak kapaszkodva és mindegyiken szolid fekete fölső van kivágva mint állat és ráírja képre, hogy bulee. Ez a bulee ettől bazdmeg feláll a szőr a hátamon. Egy buli bazdmeg egészen más."

by lucia

"Azt utálom a legjobban, amikor a wiwen valami riherongy kiteszi magáról a az iszonyú szar fotót, amin csillog a bevakuzott faggyútúltermelés a pofáján, és három hozzá hasonló tyúk vigyorog és össze vannak kapaszkodva és mindegyiken szolid fekete fölső van kivágva mint állat és ráírja képre, hogy bulee. Ez a bulee ettől bazdmeg feláll a szőr a hátamon. Egy buli bazdmeg egészen más."