by lucia

– Heló.
– Heló.
– Te vagy az?
– Ki?
– Te benne vagy a mesében?
– Melyikben?
– Ebben itt.
– Hát, itt vagyok.
– Én vagyok a legkisebb fiú.
– Értem. És hol tartasz?
– Most kell megkapjam az arany, az ezüst és a bronz valamit, amikkel majd elhárítok valamit.
– És szerinted tőlem kell megkapnod?
– Nem tudom.
– Úgy nézek ki, mint egy öregember?
– Nem ezt akartam mondani. Csak épp meg vagyok akadva egy kicsit.
– Mi a cél?
– Mármint?
– Hát kell, hogy legyen valami célod. Tudod: visszahozni a kedvesedet a túlvilágról, hazatérni egy arannyal megrakott hatökrös szekérrel, ilyesmi.
– Ja az! Hát persze! Én csak elindultam szerencsét próbálni.
– Értem. Hát figyelj, adok neked egy papír kétszázast. De csak mert szerencséd, hogy nem szólítottál öregapámnak. Ha bajba kerülsz, vedd elő ezt a kétszázast, és gyorsan vegyél rajta valamit. Én azonnal ott termek és kihúzlak a csávából. Jó?
– Aha, jó. Köszönöm szépen.
– Nincs mit. Figyelj rá, hogy okosan használd fel, mert ha nem, akkor nem termek ott. Most pedig, eridj utadra, sok szerencsét!
– Isten áldjon a jóságodért…
– Nehogy leöregapádozz!

by lucia

Itt ülök a MOM parkban. Azért milyen jó, hogy itt nincs olyan, hogy mondjuk bejön ide valaki, leül ide mellém, és mintha kioldana egy ejtőernyőt, meghúz egy kötelet és ő is, meg én is, meg még néhányan darabokra szakadunk a robbanástól. Csak arról jutott eszembe, hogy ez az üvegtető milyen klasszul törne szét.

by lucia

Tipikusan nagyvárosi életet élek, pedig tipikusan falusira vágynék, mondja mellettem egy lány itt a kávézóban. Ha meg falusi életet élnél, nagyvárosira vágynál. Mondja neki a barátnője. Az út túloldalán egy szultán kincsei és egy vizipipa feliratot nézek. Lemorzsázom a gépem. Arra gondolok, hogy vajon ki találja ki abból, hogy szultán kincse, hogy hol vagyok. Vajon kit érdekel.

by lucia

Állok, vagyis hajolok és egy ásóval söpröm félre a havat egy téglalapalakú területen. Az anyám szipog, az anyám faszija meg hümmög a fagott-szerű hangján. A döglött macska, anyámék egynapos halottja kussol. Bent fekszik a dobozban az előszobában.
Én a kertben ások. Vagyis először ügyesen megcsinálom a gyeptéglákat, és kiszedem őket. Hat darabot. Úgy esik a hóra belőlük a föld, mintha vér lenne. Esik a hó is. Én próbálok szolídan, takarékos, professzionális mozdulatokkal ásni, hogy ne zavarjam a családot gyászában. A gyeptéglákat jobbra rakom, a földet balra szórom. Anyám szipog, anyám faszija meg hümmög. Puha a föld. Egész nap attól féltem, hogy most este, a temetésen, itt lesz a halott állat, itt lesz anyám, és én nem fogok tudni egy ötcenti mély gödröt se kaparni, és az egész egy szánalmas szenvedésbe torkollik, forralom a fazék vizeket és öntöm egy helyre, aztán vakarom a fagyos sarat, de nem. Olyan a föld, mintha nyár lenne. Anyám azt mondja, a hó miatt.
Nagyjából három ásonyom mélyre csinálom a gödröt. Ügyelek arra is, hogy szép, szögletesek legyenek az alja sarkai. Aztán jön a macska, anyámfaszija kiveszi a dobozból. Már merev mondja. Mindketten megpuszilják. Én is megsimogatom. Anyám betekeri egy régi, értékes abroszba, amit még a déditől örökölt. Egész gyerekkoromban, minden ünnepi evéskor elmondta ezt vagy ő, vagy a mami, ezért tudom. Szia Orlandó, mondom csendben és megsimogatom. Kesztyű van rajtam. Anyám faszija nyögve beteszi a macskát a gödör aljára. Még nem kezdek el visszalapátolni. Drága kicsi cicám, szól anyám megremegő hangon. Drága cica. Mondja újra. Visszaszórom a földet. Aztán visszateszem a gyeptéglákat. Egy kis füves halom marad ott. Ráhalmozok némi havat, hogy a szomszédnéninek ne tűnjön nagyon fel. Az üres papírdobozt széttépem és kidobom.

by lucia

A tengerészgyalogosoknál van az, hogy a pokol hete. Meg a munkahelyemen.

by lucia

Früstük iz inaf? ez lesz a nap mondata.

forgatás

by lucia

Az, hogy az egész stáb itt pakolja a kurvanagy lámpákat, a kamerát, a dobozokat meg a mindenszart és közben a sarokban egy jéghideg, profi bárzongorista sztenderdeket játszik, a négy hotelvendég pedig kíváncsian forgatja a fejét, azért elég vicces.

by lucia

Egy kicsit unom, hogy mindig, ha látom egy film mellé írva, hogy am. rom. komédia, legalább egy percig gondolkozok azon, hogy vajon hogy hozták össze az amerikaiak meg a románok a koprodukciót, és vajon miért van az, hogy ennyi filmet csinálnak együtt mostanában. Nem tudom mitől függően néha még az is eszembe szokott jutni, hogy biztos van valami iszonyú spíler román producer, aki minden projektbe képes valahogy berakni egy kis pénzt.

by lucia

Egy kicsit unom, hogy mindig, ha látom egy film mellé írva, hogy am. rom. komédia, legalább egy percig gondolkozok azon, hogy vajon hogy hozták össze az amerikaiak meg a románok a koprodukciót, és vajon miért van az, hogy ennyi filmet csinálnak együtt mostanában. Nem tudom mitől függően néha még az is eszembe szokott jutni, hogy biztos van valami iszonyú spíler román producer, aki minden projektbe képes valahogy berakni egy kis pénzt.

by lucia

Mondja maga normális?
Ezt inkább én kérdezhetném.
Maga? Közvetlenül azután, hogy elüt egy biciklistát, odamegy, és megkérdezi, hogy normális-e?
Hát de a járdán kerékpározni?
Hát az autók között, amint látja, elég veszélyes. Vagy nem vette észre? Hogy elütött?
Dehát én egy gyalogosra számítottam, nem egy ilyen gyors járműre.
Lassabban mentem, mintha gyalogoltam volna! Maga meg megállt tulajdonképpen. És amikor úgy döntöttem, hogy biztosan azért áll, mert át akar engedni, akkor elindultam, mire nekem jött.
Nem láttam semmit.
Ezt látja? Tudja mi ez?
Biciklilánc, vagy micsoda.
Nem. Ez most egy hetven centi hosszú hajlékony vas. El tudja képzelni, ahogy ezzel ütöm magát? Ne féljen, nem fogom megütni. Nem tudnék senkit sem megütni. De el tudja képzelni, mit vált ki az emberből az, ha egy másfél tonnás autó egyszercsak lassan, de biztosan elgázolja? Na az olyan érzés, mintha ezzel a vassal ütlegelnék az embert. Érti?
Dehát mondom, hogy nem láttam.
Mindegy. Várja meg, amíg bekapcsolom a laptopomat, hogy működik-e, vagy tönkrement benne valami az ütéstől. Aztán adja meg a telefonszámát. Eltörte a középtengelyemet. Az pénzbe kerül.
Hát nem biztos, hogy meg tudom adni a számomat.
Jó. Akkor majd a rendőrség megtalálja a rendszám alapján.
Hát, végül is megadhatom a számom.