by zsempet

Reggel fűtünk be mindig, mert éjszakára jó, ha hűvösebb van egy kicsit, a férjem kevésbé horkol a hidegben, a hentesnél sem véletlenül tartják jégen a húst.
Ebédidődig könnyen elmegy az idő, mert elolvassuk az újságot, megisszuk a kávét és közben ülünk a nyitott kályhaajtóban, én a kisebb sámlin, a férjem a nagyobbikon, és nézzük a tüzet, érezzük a melegét az arcunkon, a férjem azt mondja, ez a mi kvarclámpánk.
A macska is reggelizik, aztán beül az ölünkbe, a férjem vakargatja, én simogatom, felváltva ül egyikőnktől a másikunkhoz, és mindkettőnknél alszik egy kicsit, amíg át nem melegszik a doboza a kályha alatt, ahol egész nap fekszik, és csak néha emeli fel a fejét.
Ebéd után már nehezebben megy az idő, én a madarakat nézem, a férjem rendezget, takarítgat, a könyveit pakolja, a port törli.
Nézzük, ahogy lassan sötétedik. Én szeretem megvárni, amíg majdnem teljesen sötét lesz, beengedem a szürkeséget, és aztán vágom szét egy kapcsolóval, a férjem szeret már korán nagy fényt csinálni, hogy a sötét a közelünkbe se érjen. Ezt is úgy csináljuk, ahogy a macska a simogatást, egyik nap megvárjuk, hogy már ne is lássuk a betűket, másik nap világítunk.
Aztán meghozzák a vacsorát, mindig ugyanaz, valami második, levest nem ettünk hónapok óta. Nem szabad odanéznünk, amikor jönnek, és hangosan kell számolnunk kétszázig, ha hallottuk a koppintást.
Én ülök a kályha mellett, a férjem velem szemben, oldalt pedig a macska. Felváltva adjuk neki a falatokat, nem szabad túl sósat, mondja a férjem, mert beteg lesz a veséje, valószínűleg így is beteg, a macskák vesebajban pusztulnak el, már amelyiket nem üti el az autó.
Az asztalra tesszük a falatot az orra elé, megszagolja, a mancsával megfogja és leteszi a székre, és ott eszi meg, csámcsog. Megvárjuk, amíg újra megjelenik a feje az asztal széle fölött, és csak akkor törünk újabb falatot neki. Amíg a szemével követi a mozdulatainkat, tudjuk, hogy éhes.
Vacsora után kezd hűvösebb lenni. Még egy órát világíthatunk. Közben egyre megyünk össze. Amikor még elég nagyok vagyunk, hogy be tudjunk mászni, de már elég kicsik, hogy jól elférjünk, bemegyünk a macskához a dobozba a kályha alá.