by lucia

Megy persze a pályaszámok bekiabálása, de nagyon nem vészes, mert reggel elindulunk a rendszer másik vége felé, délután meg vissza azt kész. Vagyis tulajdonképpen megkönnyíti a helyzetet az, hogy a végén lakunk az egésznek.
Megint az utolsó napon megy a legjobban, akkorákat ugrom egy-egy jól megválasztott buckával a fordulásoknál, hogy egy fél lélegzetnyit várok a lécem és a hó találkozására. És a végére már várom a jeges részeket is, és szerelmet tudok érezni egy-egy letörés iránt.
A negyedik napon a sípálya már egy város, amiben minden utcához fűz valami romantikus élmény. A magammal való bonyolult, fordulatokkal teli viszony epizódjai ezek az élmények. Mert a síelés kurvára magányos dolog. Amikor a völgy felé fordulsz, tökéletesen egyedül vagy, még ha az előbb járt is a szád. Ha nem így van, valamit rosszul csinálsz.

by lucia

Sötét reggeleken milyen jól melegíti a kezem a laptop. Megnézem az esemeseket, hogy mennyi pénzem van még. Fel kell hívni anyámat. Holnap jön a gyerek. A bringán nagyon fogok fázni, de elengedem a kormányt az utcám vízszintes részén, és pár másodpercre nem fogok semmire sem gondolni.

by lucia

Sötét reggeleken milyen jól melegíti a kezem a laptop. Megnézem az esemeseket, hogy mennyi pénzem van még. Fel kell hívni anyámat. Holnap jön a gyerek. A bringán nagyon fogok fázni, de elengedem a kormányt az utcám vízszintes részén, és pár másodpercre nem fogok semmire sem gondolni.

by lucia

Reggel az uszodában láttam egy szőrös hónaljú nőt, nem láttam ilyet szerintem vagy tíz éve. Tizenkilenc voltam amikor volt egy huszonhárom éves csajom, aki nem borotválta és gyönyörűnek találtam a szőrét. Őt is gyönyörűnek találtam, és nagyon szerettem, bár azóta a pszichológus kiderítette, hogy nem is tudok szeretni.
Most is nagyon szeretek egy csomó mindenkit, csak most már tudom, hogy ezt csak úgy érzem, nem ugyanaz. Meg most már nincsenek szőrös hónaljak sem, csak ez az egy volt ott az uszodában reggel, annak a lánynak a kicsit szájszagú arca alatt kétoldalt és ez már nem ér.

by lucia

Átvillan a huszonötéves arcodon az a kiállhatatlan negyvenes picsa, aki már most is vagy. Hogy mondhat nekem ilyet? Mit képzel? Nem értem, miért mondja.

Látom, amit láthat, ahogy a filmekben szokott kivillanni a vámpírarc a szépség mögül.

Lehet, hogy tényleg kiállhatatlan leszek. Nem baj. Kiállhatatlan. Hogy mondhat ilyet.

De miért mondta? Biztos mert nem voltam hajlandó lefeküdni vele. Egyszer szopnám le, soha többet ilyet nem mondana. Csak olyanokat, hogy ó, meg há, meg jajistenem. Kedves lenne onnantól az biztos. A hülye kis pöcs. Biztos kicsi a fasza.

Nem leszek kiállhatatlan. Együtt leszek a Zolival és lesz két gyönyörű lányom. És tök jól fogunk élni, nekem lesz egy ki butikom, ahol dizájnercuccokat fogok árulni. Vagy lesz egy kis magánovim. Úgyis csődbe megy minden, és nem lesznek óvodák és akkor a gazdagokon megszedem magam.

És lesz egy kis kocsim, amilyen most van, csak új és jobb és lesz egy nyaralónk is. És a lányaim kiskorukban modellkedni fognak, de aztán nem engedem őket tovább. Nehogy pornózzanak.

Nem leszek kiállhatatlan. Nem is értem, hogy mire gondol ez a fasz. Hogy nem engedem, hogy bárki beszóljon? Hát nem is, az biztos. Még neki sem.

Nem leszek kiállhatatlan. Jó nő leszek. Egy kúrható negyvenes, ahogy ő szokta mondani. Csurgathatja majd a nyálát. És irigykedhet. Bizony.

by lucia

Elmúltam 18, belépek.

Már megint szolgálatban vagyok és már megint fázok. Persze tél van, az lenne a fura, ha melegem lenne. Remélem csak fázok és nem fölfázok. Egyszer elmagyarázta egy orvos nekem, hogy ez a rövid húgycső a nőknél sajnos szinte direkt autósztráda minden fertőzésnek. Mondjuk ő azt is mondta, hogy betiltaná az intimborotválást és a bugyihordást.
A Péterrel vagyunk szolgálatban, bugyihordásról jut eszembe a Normafa alatt állunk a gazban. ha nyár lenne, mindketten arra gondolnánk, hogy szolgálatban még gondolni sem szabad arra, amire gondolunk. Elképzelném, ahogy a pisztolyok lógnak egy ágon, a Péter láthatósági mellénye meg ott lüktetne a ki-be járó fehér segge fölött.

Futok. Felfutok odáig, hogy turistajelzésen menjek, ne utcán. Az adótoronytól elfutok a kilátóig. Nem tudom előre, hogy merre megyek, ahol dönteni kell, ott kicsit álldogálok. Aztán lemegyek a hegytetőről és az oldalában futok nagy körben visszafelé. Szomorú vasváz, rajta csiga, vékony drót szalad föl a hegynek, ha van hó, itt tanulnak síelni a gyerekek talán. Majdnem elesek, itt-ott jég csillog a halott füvön.

Jön egy futó.

Ott van két rendőr. Feltűnőségi mellényben van miben vannak. A nő fut felém.

Futva indulok felé. Nem jöhet ide.

Azt kiabálja, nem jöhet ide.

Megállunk.

Miért nem mehetek?

Mert nem szabad itt továbbmenni.

Értem, de miért?

Ez itt le van zárva.

Értem, de kérem, mondja már el, hogy miért.

Van itt egy ember,

Halott?

aki már nem él.

Ú. Isten nyugosztalja. Megnézhetem?

Nem.

Hogy halt meg?

Nem mondhatom meg.

Értem. Hát viszlát.

Fut tovább. Ez hülye. Megnézni a halottat. Megyek vissza a Péterhez. Ez hülye. Meg akarta nézni. Megnézem. Nem látszik semmi, csak egy nadrág, a kabát háta meg a sapka alól kilógó haj.

Futok tovább. Lent az úton. Jön szembe egy idő férfi. Két bottal sporttúrázik, vagy hogy mondják az ilyet. Olyan fura élőnek látszik most. Simán meg lehet halni.

by lucia

Gyomorfelhő.

by lucia

Gyomorfelhő.

by lucia

Hogy már megint milyen jó kenyeret sütöttél anyám. Dolgos kezed bőrének összes pikkelye benne, attól ily édes, attól lett kemény a héja. Látom a szaggatottvonalakat a vállad izmai és a tészta között, látom, ahogy kis piros fénnyel kiemelődik a tenyereden az erőkifejtési pont. Szakszerű ábrákat látok arról, hogy a két legtávolabbi lisztszem is találkozott a gyúrás után. Azért lett ilyen jó, tudod, mert egyszer sem önmagába gyúrtad vissza. Végig tudtad, hogy tulajdonképpen megy az a tészta valahova azon a deszkán, csak mindig visszahúztad egy kicsit.

by lucia

“Furi dolog jön: megpróbálom megtalálni a húgomat.
Más úton nem megy, hivatalosan nem adnak ki infót születésekor örökbe adott gyerekről. Szeretném megtalálni. Talán igazából is lehetne a testvérem. Talán már tudja, hogy nem a szülei nevelték fel, talán nem. Nem tudom, de szeretném ha meglenne. Bocs, ha ez túl személyes, most egy ideig ezt néha postolom, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson.
Jobbat nem tudok, minthogy kérlek osszátok meg ezt az infót, hogy keresek egy lányt, aki 1978. május 26-án született Budapesten. Várom. Köszönöm.”

[Forrás: facebook]