zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: September, 2011

#1843

by lucia

Megállok, nézem az ovisokat a kerítésen át, hogy hogyan kavarnak körbe-körbe a kis műanyagmotorokkal. Persze sírni is lehetne, mert eszembe jut, ahogy alig pár éve mentünk Áronnal az oviba – ő a kismotorján én meg a bringámon egymás mellett, és milyen büszke volt, hogy együtt közlekedik az apjával.
Szia bácsi! mondja egy ovis. Mit csinálsz itt?
Nézlek titeket, válaszolom én. Nézem, hogyan mosolyog rám.
És szépek vagyunk?
Nagyon.
És te szomorú vagy?
Én mindig szomorú vagyok egy kicsit.
És az jó neked?
Nekem minden jó.
Szeretsz szomorú lenni?
Nem nagyon. Ezért is igyekszem jókedvű lenni.
Menjek neked egy nagyon gyors kört?
És megy egy nagyon gyors kört.
Ügyes vagy nagyon, mondom neki és ő örül.

#1842

by lucia

Mindjárt lehúzom a cipzáramat és kibújok magamból. Alig várom, hogy újra lélegezzen a bőröm.

#1841

by lucia

Fönt a teraszon állok és morzézek az almám bicskájával a korláton hátha valaki veszi. Két öltönyös áll nem messze ingben, szívja őket a cigi. Visszakopognak, hogy hagyjam őket békén, ők fontosabbak annál, apukák, én meg csak egy gyerek vagyok.
A nap elkezdi kiszívni a szemgolyómat, mint valami perverz szerető. A levegőnek konyhakert a szaga. Az almám az ínyembe harap.

#1840

by lucia

Az én istenem nem egy kedves. Kurvaritkán áll szóba velem. Utálja a hagyományokat. Gyűlöli a vallásokat. Alig beszél és ritkán figyel rám. Ha meg beszél, nincs egy jó szava sem. Csak parancsol. Meg baszogat. Kifejezetten türelmetlen velem.
Viszont rengeteget mutatkozik. Ott van mindenhol. Magyarul dolgos piszkosul. És érzem is rajta, hogy igyekszik. És amúgy egyáltalán nem mogorva. Csak nem szeret pofázni meg nem smúzol sose.

#1840

by lucia

Az én istenem nem egy kedves. Kurvaritkán áll szóba velem. Utálja a hagyományokat. Gyűlöli a vallásokat. Alig beszél és ritkán figyel rám. Ha meg beszél, nincs egy jó szava sem. Csak parancsol. Meg baszogat. Kifejezetten türelmetlen velem.
Viszont rengeteget mutatkozik. Ott van mindenhol. Magyarul dolgos piszkosul. És érzem is rajta, hogy igyekszik. És amúgy egyáltalán nem mogorva. Csak nem szeret pofázni meg nem smúzol sose.

#1839

by lucia

Megteltem aznap este zenével meg az örömmel, amit egy kevés sör meg egy csomó jó szó adhat. Könnyű lábbal láttam a lépéseimet az éjszakai sötétben, ahol csak a zaj mutatta merre kell mennem. A szentjánosbogár bevilágította maga körül azt a pár fűszálat, amik alatt lapult. Odahajoltam, mire eloltotta magát, ezért arrébb térdeltem és megvártam, hogy újra kivilágítson.
– Szevasz bogár – mondtam. – Csak azt akarom mondani, hogy tökre tudom, milyen neked. Normálisan én is világítok, csak nem a seggemmel – itt nevettem kicsit a viccemen. – Én máshogy világítok, na. És azt akarom mondani, hogy szerintem ne oltsd el magad sose. Ha jót akarsz.
– Jó, persze – válaszolta, amitől annyira meglepődtem, hogy egy pillanatra nem vettem levegőt. – Csak tudod, mint amúgy szerintem te is, néha én is csak beszükülök és keresem a kifogásokat. De az az igazság, hogy a jobb féltekémmel egyértelműen érzem, hogy világítani jó. Csak néha elfeledkezek arról, hogy az igazi impulzusaimat kövessem és csak úgy vagyok. Mintha nem szeretném magam eléggé, érted. Meg néha, ha olyan van, akkor túl sokat iszom. De mondjuk ezt nem mondanám igazi problémának. Szerencsére a családomban senki nem volt alkoholista, szóval a hajlam hiányzik belőlem ahhoz, hogy ebből igazi gond legyen. Csak néha kicsit elhagyom magam. Érted. Hát így.
És ezzel éreztette a szentjánosbogár, hogy tulajdonképpen ő most akár menne is tovább.
– Értem haver – mondtam neki. – Tökre értem. Na jól van, jó volt dumálni. Cső.
– Cső – mondta és ahogy felálltam, sokkal erősebben kezdett világítani. Azt gondoltam, magának való, beképzelt pöcs.

#1839

by lucia

Megteltem aznap este zenével meg az örömmel, amit egy kevés sör meg egy csomó jó szó adhat. Könnyű lábbal láttam a lépéseimet az éjszakai sötétben, ahol csak a zaj mutatta merre kell mennem. A szentjánosbogár bevilágította maga körül azt a pár fűszálat, amik alatt lapult. Odahajoltam, mire eloltotta magát, ezért arrébb térdeltem és megvártam, hogy újra kivilágítson.
– Szevasz bogár – mondtam. – Csak azt akarom mondani, hogy tökre tudom, milyen neked. Normálisan én is világítok, csak nem a seggemmel – itt nevettem kicsit a viccemen. – Én máshogy világítok, na. És azt akarom mondani, hogy szerintem ne oltsd el magad sose. Ha jót akarsz.
– Jó, persze – válaszolta, amitől annyira meglepődtem, hogy egy pillanatra nem vettem levegőt. – Csak tudod, mint amúgy szerintem te is, néha én is csak beszükülök és keresem a kifogásokat. De az az igazság, hogy a jobb féltekémmel egyértelműen érzem, hogy világítani jó. Csak néha elfeledkezek arról, hogy az igazi impulzusaimat kövessem és csak úgy vagyok. Mintha nem szeretném magam eléggé, érted. Meg néha, ha olyan van, akkor túl sokat iszom. De mondjuk ezt nem mondanám igazi problémának. Szerencsére a családomban senki nem volt alkoholista, szóval a hajlam hiányzik belőlem ahhoz, hogy ebből igazi gond legyen. Csak néha kicsit elhagyom magam. Érted. Hát így.
És ezzel éreztette a szentjánosbogár, hogy tulajdonképpen ő most akár menne is tovább.
– Értem haver – mondtam neki. – Tökre értem. Na jól van, jó volt dumálni. Cső.
– Cső – mondta és ahogy felálltam, sokkal erősebben kezdett világítani. Azt gondoltam, magának való, beképzelt pöcs.

#1838

by lucia

Elkezdtem látni a láthatatlan dolgokat. Színültig van velük az atmoszféra. Először látni őket olyan, hogy azt hiszed mindjárt megfulladsz, mert nem is látszik a tőlük a semmi, vagyis a szimpla levegő. Amikor először láttam őket, nem is mertem elindulni bringával. Lassan mentem és visszatartottam a lélegzetem, de annyira simán csúsznak szét az ember előtt, hogy nem zavar egyáltalán.
Rengeteg vonal van például. Lehetetlen dolgokat kötnek össze láthatatlan vonalak. Vannak mindenféle széles sávok fent az égen. Vannak mozgó vonalak, amik ember és ember között feszülnek. Azt nagyon szar látni, amikor elszakad egy ilyen. Hatalmasat csap – ezek nagyon erős kötelek – és szakít szét egy csomó mindent. Mert előttem szimán szétcsúsznak ezek a láthatatlan dolgok, de egymást kerülgetniük kell.
Vannak szellemszerű lények is, arccal. Sok ilyen ül egyes embereken, vagy követi őket. Lufiszerű termései vannak növényeknek. Ha letörsz egy ágat mondjuk, akkor kipukkadnak és kiömlik belőlük egy csomó fura lé, ami befolyik annak a testnyílásain, aki tört.
Vannak fegyerek is. Kardok, meg bombák. Meg még fel nem robbant kézigránátok. Ezeket egymás ellen használják az emberek és nem tűnnek el soha. Mármint a láthatatlanságból.

#1838

by lucia

Elkezdtem látni a láthatatlan dolgokat. Színültig van velük az atmoszféra. Először látni őket olyan, hogy azt hiszed mindjárt megfulladsz, mert nem is látszik a tőlük a semmi, vagyis a szimpla levegő. Amikor először láttam őket, nem is mertem elindulni bringával. Lassan mentem és visszatartottam a lélegzetem, de annyira simán csúsznak szét az ember előtt, hogy nem zavar egyáltalán.
Rengeteg vonal van például. Lehetetlen dolgokat kötnek össze láthatatlan vonalak. Vannak mindenféle széles sávok fent az égen. Vannak mozgó vonalak, amik ember és ember között feszülnek. Azt nagyon szar látni, amikor elszakad egy ilyen. Hatalmasat csap – ezek nagyon erős kötelek – és szakít szét egy csomó mindent. Mert előttem szimán szétcsúsznak ezek a láthatatlan dolgok, de egymást kerülgetniük kell.
Vannak szellemszerű lények is, arccal. Sok ilyen ül egyes embereken, vagy követi őket. Lufiszerű termései vannak növényeknek. Ha letörsz egy ágat mondjuk, akkor kipukkadnak és kiömlik belőlük egy csomó fura lé, ami befolyik annak a testnyílásain, aki tört.
Vannak fegyerek is. Kardok, meg bombák. Meg még fel nem robbant kézigránátok. Ezeket egymás ellen használják az emberek és nem tűnnek el soha. Mármint a láthatatlanságból.

#1837

by lucia

Van egy Feri nevű srác. Mögélát a dolgoknak. Megy egy fal mellett, és Feri látja, hogy odabent apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Látja, hogy a kisfiú mindjárt elalszik, és látja, hogy mit suttognak neki azok a rövidhajú nők. A kisfiú szeme már csukva, de most kezd el látni igazán és Feri benéz oda is, de ezeket sose mondja el, még nekem sem.
Feri lát egy madarat, mögötte látja a felhőt, mögötte látja a napot, mögötte látja azt a bolygót, amelyik épp a túloldalon tart az útján, mögötte látja a legközelebbi következő bolygót, és még párat és az ő napjukat. Ott van egy kényelmes bolygó, rajta ház, a fala mögött apa mosdik anya főz. A kisfiú szeme már csukva, de Feri benéz oda is. Látja, hogy amit lát, ugyanaz, mint amit látott az előbb, de ezeket sose mondja el, még nekem sem.