zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: November, 2004

pillpop

by lucia

Kéne valami tavasztabletta. Bevenni, azt tavasz. Vagy mondjuk nyár. Ha hármat veszel be, akkor nyár. Mondjuk lenne téltabletta is, az főleg a trópusokon menne nagyon. Meg itt, aki nagyon durvázik, az szedne olyat. Ú az vad, téltablettát szed, képzeld. Öregem. Azért ez már nem normális, nem? Aztán droggá nyilvánítanák őket és nehéz lenne hozzájutni. Lakásokon, titokban menne. Tegnap bevettem négy tavasztabit, és olyat pörögtem… Komolyan? Tudsz? Ha kell. Gyári? Gyári hát. Nem is valami gagyi. Tavasz kell? Aha. Mert telet is tudok. Kicsit drágább. És akkor mindenki elkezdené szedni, mert illegális, és mindenki elkezdene ugyanúgy vágyni rá, és a sok ember ülne a mindenféle irodákban vagy otthon szerte a városban és az országban, és írná a blogjában, hogy jajj. Mikor lesz már itt a tavasz, ahogy most is teszik, de akkor mindenki arra gondolna, hogy mikor jön már meg végre az ember, aki hozza a tavasztabikat (a durvább emberek téltabira várnának persze, de ők annyira kemények volnának, hogy ilyenekről nem írnának), és nem arra, hogy mikor lesz már március, vagy április.

betétlap

by lucia

Van egy nő. Minden reggel együtt dugózok vele. Hol ő, hol én vagyok hátul. Hol ő néz engem, hol én nézem őt a tükörben. Három lámpánál kell sokat várnom reggelente, általában a másodiknál találkozunk. Piros kocsija van. Ő is ritkán viszi mosatni. Nincs tükrönfityegője. Utálom a tükrönfityegőket. Rövid, szőke haja van. Pullóverben szokott kocsiba ülni. Én is pulóverben szoktam, a kabátomat a hátsó ülésre teszem. Szeptemberben, amikor még meleg volt, egyszer amikor egymás mellett álltunk az egyik lámpánál hallottam, hogy ugyanazt a rádióállomást hallgatjuk. Nincs a kocsiján nagymagyarország, kismagyarország, EU, egyszerű H betű, vagy hal. Nincs I Love Crkvenica, Camping Egerszalók, stb sem az autóján. Az enyémen sincs.
Szóval a nőnek rövid szőke haja van, nem festi magát agyon, és szép a szeme. Onnan tudom, hogy rám szokott nézni amikor egymás mellett állunk a dupla kocsisorban. Én meg vissza szoktam nézni rá. Szerintem mindketten arra szoktunk gondolni, hogy hogyan lehetne megismerkedni egymással. Meglehet, egyik reggel késni fogok. Lesz egy kis balesetem.

majdnem megáll

by lucia

Örököltem egy csomó régi lemezt. Régimódi, vastag bakelitlemezeket, sem kicsik, se nem nagyok, hanem olyan közepesek. Az ötvenes évek végéről. Régi zenék. Esztrádzenekar játszik, és jól fésült, brillantinozott hajú énekesek, meg nagy kontyos énekesnők énekelnek rajtuk. Csak az velük a baj, hogy ilyen se nem kicsi, se nem nagy lemezek, olyan sebességet pedig nem tud a lemezjátszóm. Ezért mindent nagyon lassan hallok a lemezekről. Mivel ismerem ezeket a számokat jól, ezért tudom, miről szólnak, így csak le kell lassítanom a hallásomat és máris egy sebességre kerülök a zenével és jókat mulatok. Ezzel csak az a baj, hogy a hallásom aztán sokáig úgy, olyan lassú marad és ez kihat a mindennapjaimra.
– Jrgt! – hallom a munkatársamat, és hosszan gondolkozom azon, hogy vajon mi a fenét mondhatott. Aztán, mikor rájövök, szorgososan válaszolok. Ilyenkor magam is meglepődök rajta, hogy milyen furcsa, mély is lesz a hangom ilyenkor, nem beszélve a halláslassulás egyenes következményeként fellépő beszédlassulásról:
– JJJJóóóóó rrrrrreeeeegggggeeeeellllltttttt nnnnnneeeeekkkeeeedddd iiiiiisssss.
– Dbvgy sslva! – Újabb fél óra gondolkodás következik, majd megoldom magamban: De be vagy lassulva!
– Iiiigggggeeeeennnn mmmmmmmiiiiiinnnnnttttthhhhhaaaaa bbbbbeeeehhhhúúúúúzzzzzvvvvaaaaa hhhhhaaaaaaggggggggyyyyyytttttaaaammmm vvvvvvvvvooooooolllllllllnnnnnnnaaaaaaaa aaaaaaaaaaa kkkkkkkkkéééééééézzzzzzzziiiiiiiiiiffffffféééééékkkkkkkeeeeettttttt.
És így társalgunk reggelente néha. Ma például ebédig megbeszéltük, hogy nem lesz az jó, ha ennyire lassan kommunikálunk, mert sokáig tart, amíg megbeszéljük a dolgokat. Aztán elmentünk ebédelni, a munkatársam elmesélte, hogy mi volt tegnap este a törzshelyén, visszajöttünk, elmentünk pisilni, és most indulhatunk is. A munkatársam az előbb indult el. Közben ezt énekelte:
– Mmmmmmmmeeeeeeegggggggááááááállllllll aaaaaaaaazzzzzzzzzz iiiiiiddddddőőőőőőőő. Aaaaaaaazzzzzzzzz ééééééégggggeeeennnn nnnnnnnééééééémmmmmmmmaaaaaaaa áááááááálllllllóóóóóóó ccccccccccccssssssssssiiiiiiiillllllllaaaaaaaggggggggooooookkkkkkkk,,,,,,, aaaaaaaaa fffffffföööööööllllllllddddddddööööööönnnnnnn ccccccccccsssssssssaaaaaaaaaaaaakkkkkkkkkk ttttttttteeeeeeeee vvvvvvvvaaaaaaaagggggggggyyyyyyyyy ééééééééssssssssss éééééééénnnnnnnnn vvvvvvvvaaaaaaaaaggggggggyyyyyyyoooooooookkkkkkk.
Elégedett vagyok. Mindig az vagyok, ha sikerül valakire átragasztani egy dallamot, hogy aztán ki se tudja verni a fejéből.

generálom

by lucia

Egy barátom a múltkor összeszerelt egy álomgenerátort álmában. Másnap felhívott, hogy elmondja, hogy sikerült. Jó kis gép volt, egy számítógépes program volt az alapja, ő írta. Elhívott engem, hogy próbáljam ki. Lefeküdtem a kockás takaróval fedett ágyára, beraktam a fülembe a két fülhallgatót, aminek a másik vége a gépbe volt csatlakoztatva, és szép lassan elaludtam. Azt álmodtam, hogy a barátom egy abszolút zseni, fantasztikusan tehetséges tudós, de annyira okos, hogy megőrül, és elkezd kattogni azon, hogy miként lehetne befolyásolni az álmokat. Elkezd tervezni egy álomgenerátort. Egy számítógépes program a dolog alapja. Sokat dolgozik, és rájön, hogy a megoldás meglepően egyszerű, már-már primitív, és a nagyon sokadik prototípus működik. És a barátom felhív engem, hogy jöjjek el, és próbáljam ki. Én igent mondok, kipróbálom, és amikor felkelek, látom, hogy egy egészen vékony, nagyon elegáns, nyúlánk és gyönyörű fekete bőrű nő vagyok. Meglepetten ülök fel az ágyon, és megkérdezem a barátomtól, hogy mi történt. A hangom is egészen vékony. Ő mellém ül, megsimogatja a karomat, és megnyugtató szavakat mond. Elmondja, hogy ez az eljárás része, nemsokára elmúlik, ne aggódjak. És közben egyre közelebb jön. Szép lassan olyan közel jön, hogy már a nyakamon érzem a lehelletét. És közben fogdos. És ahogy beszél, egyszercsak egy gyors mozdulattal szájon csókol, amire én rémülten hátrahőkölök… És ekkor felébredtem. Minden a helyén volt, a kockás takaró, a fülhallgató. Nem voltam fekete nő. A barátom nem ült mellém, csak izgatottan megkérdezte, hogy na? Milyenek voltak a virágok? Kiderült, hogy azt kellett volna álmodnom, hogy egy méhecske vagyok. Mikor elmondtam neki, hogy mit álmodtam, káromkodni kezdett, aztán elsírta magát… És ekkor felébredt. Hú, mondtam neki, mikor befejezte a mesélést. Ez jó durva álom volt. És tényleg jó csaj voltam?

by lucia

blackbird singing in the dead of night

emtíví

by lucia

Kaptam egy füzetet a múltkor, hogy írjam tele. Mindegy mit írok, az a lényeg, hogy legyen benne írva valami. Kérdeztem, mire kell, azt mondták, arra, hogy elolvassák. Mindegymit akarnak olvasni, azt mondták. Mindegymit? mondtam. Mindegy. Mondták. Elvettem a füzetet, és minden lapjára írtam egy betűt. Hátulról kellett pergetni a füzet lapjait gyorsan és akkor látszott, hogy a betűk mozognak, lépnek, ugranak, táncolnak, aztán az egyik léggitározni kezd, és ekkor szóltam, hogy hajoljanak közelebb a pergetett lapokhoz, és közelebb hajoltak és csudálkozó arccal néztek fel kicsit később, mert a lapok gitároztak, egy ritmusban a léggitározó betűvel, a Rö betűvel. Elvigyorodtam, és intettem, hogy hallgassák tovább, és szép lassan beszállt az énekes is, egy jó magas Cé. Bár nagyon halkan, de szép tiszta hangon énekelt arról, hogy kék az ég, a bárányfelhők legelik a napsugarakat, a repülőgépek mint kis pulikutyák terelgetik őket, és ha néha van egy ejtőernyős, még az is mosolyog, mert olyan szép, ó je, olyan szép a világ. Az ejtőernyős földet ér aztán, egy szalmakazalban, összehajtja az ernyőjét, kibiztosítja revolverét, és kémleli az ellenségeket. Azok nem jönnek, így a fáradt ejtőernyős elszenderedik a finom, illatos szalmában, ó je, mert olyan szép a világ. Reggel arra kel, hogy egy mosolygós menyecske egy bögre forró kakaóval áll fölötte, mosolyog, és azt mondja: ó je, olyan sz… és itt vége volt a számnak, mert elfogytak a lapok. Azt mondták tök jó volt ez a szám. Aztán dúdolni kezdték, hogy Ó je, olyan szép a világ.

by lucia

tecciktudni

by lucia

Egy kis doboz a világ, ha jobban belegondolunk, mondta a bácsi tegnap a piroslámpánál a kocsim ablaka mellett, ahova kéregetni jött oda. Körbe falak belülről kitapétázva nagy tapéta-poszterekkel. Telerakva jól megcsinált terepasztal-doolgokkal, hegyekkel, tengerekkel. De amúgy doboz. Tessék elképzelni. A plébános mondta a menhelyen, tetszik tudni. Ő meg tudja.
És akkor most miért van most ilyen hideg? kérdeztem, miközben egyik kezemmel a kormányt fogtam, másikkal a zsebemben turkáltam pénzért, és közben idegesen néztem a mindjárt váltó lámpát.
Mert gyakran nagyon beffüled a doboz, bármilyen nagy is, és olyankor kiszelőztetik, tetszik tudni. A Jóistenke kinyitja rajta az ablakot.
Értem mondtam és átnyújtottam neki egy kétszázast. Köszönöm mondtam. Köszönömszép… mondta, de nem hallottam a végét, mert el kellett indulni.

by lucia

Két kurva beszélget:
– Te mit kérsz a Mikulástól?
– Ötezret, mint bárki mástól.


(Bocs)

by lucia

Még egy cummings mert jó:


i like my body when it is with your
body. It is so quite a new thing.
Muscles better and nerves more.
i like your body. i like what it does,
i like its hows. i like to feel the spine
of your body and its bones, and the trembling
-firm-smooth ness and which i will
again and again and again
kiss, i like kissing this and that of you,
i like, slowly stroking the, shocking fuzz
of your electric fur, and what-is-it comes
over parting flesh . . . . And eyes big love-crumbs,

and possibly i like the thrill

of under me you quite so new