mindegy

by lucia

És aztán mennék át Németországon, és tanulnám a verseket, és jönne egy német kalauzlány és hallaná, ahogy félig hangosan motyogok és elkérné a jegyemet és ellenőrizné, közben a szemembe nézne és én az övébe és rámosolyognék mondjuk, miért ne, és ő is elmosolyodna szégyellősen és mondanánk, hogy danke, danke, és aztán megfordulna és menne tovább ellenőrizni én meg olvasnék tovább, de persze előtte jól megnézném magamnak. Ő menne tovább, én olvasnék tovább, aztán ő megtorpanna, megfordulbna félig és rámnézne én leereszteném a könyvet, és felhúznám a szemöldökömet, várva, hogy mit mond, de ő némi tétovázás után csak legyintene és menne tovább, én meg felemelném a könyvet és olvasnék tovább.

Advertisements