zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: September, 2008

by lucia

Amúgy a Jávorral írtunk pár mélt a napokban, most érkezett meg Berlinbe, új lakhelyére a spanyol zarándoklatról. Annak idején azt írtam ide a saját utam után, hogy csak lassan, fokozatosan tudok visszatérni ebbe a valóságba, ahogy a búvár emelkedik, hosszabban, mint amennyit lent volt. J is napok óta könnyes szemmel tántorog csak a férje mellett. A legszívesebben holnap elmennék. Innen, Budapestről, gyalog Santiagóig. Aztán tovább Finisterrába. Meg is tehetném. Egy évig bárhol elélnék a pénzemből. De tudom, hogy eltűnnék, megszűnnék. Még a magam számára is. Túl könnyű lenne most lefolyni a vezeklés csatornarácsai között.

Advertisements

Tudja János

by lucia

Tudja János, igazság szerint egy második, vagy inkább harmadik fiatalság maga nekem. Ezért sem kell nekem Magával találkoznom látja, hát a karácsonyi piros üveggömbbel se szoktak stoplisbakancsban fotballozni. Maga is tudja a lelke mélyén, hogy nekünk már csak ez a levelezés maradt és már csak ez a levelezés is bőven elég.
Ma itt járt a lányom, csupa szín, lélek, lendület – szerencsémre nem jön túl gyakran, csak a levegőt kapkodom mindig, ha átsöpör a lakáson, mint egy tornádó – kiszedte abból a vadrác macskámból a kullancsokat, megöntözte a magasan levő virágaimat és elmesélte az új kalandját, egy elvált fiatal apukát. Hát tudja mire gondoltam János, miközben hallgattam ezt a csitrit, pedig már ő is elmúlt harminc? Arra, hogy Édes Jó Istenem, milyen jó, hogy mi már túl vagyunk azon, hogy fájjon a szívünk.
Tudom, hogy Maga János ezt vitatja, de a lelke mélyén Maga is pontosan tudja, hogy már nem tudna egy lendülettel bevetődni a legmélyebb völgybe, hogy aztán fölszaladjon a túloldalon magasodó hegyoldalon egész a csúcsra, ahonnan még nagyobbat tántoroghat aztán lefelé.
Ráadásul megvolt nekünk is a magunk túrája, nem csak fel meg le, de minden lehetséges irányba, emlékszik ugye, hát hogyne emlékeznék. Nem is igen írogatnánk mai napság egymásnak, ha annak idején nem nézte volna annyira a lábamat a Margitszigeten, ha nem kért volna fel egy este tizenötször tvisztelni. Feketefehérek voltunk, emlékszik, a Maga szemüvegkerete az én szoknyám, a Maga nyakkendője, az én hajam, a Maga cipője. Fehér volt a bőrünk és még a fogunk is; akkor még igazán fehér volt minden fehér ing és fehér volt, bizony fehér volt a fehérnemű is. Nem, nem kezdem el, milyen jó világ volt az János. Hisz ha most lennénk annyi idősek, akkor ez lenne a jó világ. És maga bő nadrágot hordana, amiből kilóg a kockás glottnadrág-alsója, én meg szürke, szakadt és bő ruhák alá venném a méregdrága gyönyörű csipkét. Biztos ilyen tangát is hordanék. Jól is állna annyi szent. Na de elég ebből. Így is eleget zaklat ezzel, hogy nekünk újra kéne személyesen…
Hát nem kéne Kedves Jánosom. Jól van ez így ahogy van. Bizony, nagyon jól.

by lucia

A fügének annyi itt a vércsében. Augusztusban már lehetett szedni az éretteket, de most már csak rohadtak a barnák, sose lesznek kész. Nem mintha sajnálnám őket. Ilyen ez. Van, hogy elrohad a füge mielőtt megérne. Neki ez jött most. Meg nekem is. Meg mindenki másnak. Nem mintha bárkit a környéken érdekelne a füge rajtam kívül. Én meg kérges vagyok nagyon. A füge se véletlenül terem rengeteg bele a jéghideg szeptemberbe. A gyerek se véletlenül születik az apja és az anyja sejtjeiből. Ők se véletlenül keverik őssze azokat. Hát minden rendbe van, nem? Az egyikért aggódsz, a másikat neveled. Aztán jól van. Még annyit tehetsz, hogy imádkozol. Ha kell hozzá templom, hát menjél be. Az isten se véletlenül van.

by lucia

Hát ma ez a kedvencem:

http://www.youtube.com/watch?v=94lz7hG3w6s

by lucia

Jorgét zsorzsnak szoktuk hívni. Vagy jorgének, de azért néha horhénak is, ahogy kell. Jorge elmondta, hogy honnan van a dominikai létére fura harmadik neve. A nagyapja öt éves volt, amikor Oroszországban kitört a forradalom. A dédszülei arisztokraták voltak, ezért menekülniük kellett a meggyilkoltatás elől. Úgy menekültek, hogy beálltak egy cirkuszba és mint cirkuszi dolgozól lépték át a határt. Nyolc évig éltek a cirkusszal, ami alatt a kis jorgenagypapa megtanult lovakat trenírozni és attrakció lett belőle: a gyerek idomár.
Aztán lett elég pénzük, hogy tisztes számüzetésbe meneküljenek a Dominikai Köztársaságba, ahol a Jorge nagyapja elvette a nagyanyját, majd megcsalta kábé százszor, aztán elment Amerikába, otthagyva a családot, és két éve, nyolcvanvalahány évesen meghalt. Jorge megmutatta a fényképét. Jóképű csávó volt.

by lucia

Négy esküvőn voltam mostanában mondta a túl puha csávó a túl keménynek. Hihetetlen. Mondta a túl kemény, miközben egyenesre feszített karja külső felét nézte. Ezek közül – folytatta a túl puha – az egyik volt az én ismerősömé, a többi Abigélé. Mert hármon nem ismertem senkit.
Jézusom. És mit csinálsz a sok ismeretlen között?
Hát többfélét is szoktam – felelt a túl puha. Például szoktam azt csinálni, hogy odamegyek a menyasszony apjához, beszédbe elegyedek vele, úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy ő ki. Mintha tök részeg lennék, tudod. Mutogatom neki, a csajokat és elmesélem, hogy a vőlegény azt is megbaszta, meg azt is, azt meg egy haverjával meg még egy haverjával. Meg csináltam már azt is, hogy megsúgtam a vőlegény egyik haverjának, hogy az előbb szopott le odakint a fehér ruhás kis ribi. De akkor majdnem megvertek.
Bazmeg! Kiáltott a túl kemény. Hát te voltál az a paraszt az öcsém volt osztálytársának az esküvőjén?! A túl kemény hangjába elismerés is vegyült, de azért kiabált ott a szűk szaunában. Mégis vigyorgott. Fúbazmeg! Majdnem elváltak bazmeg! A csaj szülei azóta sem beszélnek a sráccal. Te egy állat vagy!
Az öcséd volt osztálytársának a felesége az a szőke kiscsaj? kérdezte a túl puha.
Hát akkoriban szőke volt – vont vállat a túl kemény. Most már asszem vörös. Túl jól nem ismerem.
De azért szerinted is jó meg lehetne kúrni, nem? szólt a túl puha.
Azt? szólt a túl kemény közönyt tettetve. Hát. és itt hirtelen vigyor ömlött el az arcán. Agyon bazmeg! Szénné!

by lucia

Négy esküvőn voltam mostanában mondta a túl puha csávó a túl keménynek. Hihetetlen. Mondta a túl kemény, miközben egyenesre feszített karja külső felét nézte. Ezek közül – folytatta a túl puha – az egyik volt az én ismerősömé, a többi Abigélé. Mert hármon nem ismertem senkit.
Jézusom. És mit csinálsz a sok ismeretlen között?
Hát többfélét is szoktam – felelt a túl puha. Például szoktam azt csinálni, hogy odamegyek a menyasszony apjához, beszédbe elegyedek vele, úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy ő ki. Mintha tök részeg lennék, tudod. Mutogatom neki, a csajokat és elmesélem, hogy a vőlegény azt is megbaszta, meg azt is, azt meg egy haverjával meg még egy haverjával. Meg csináltam már azt is, hogy megsúgtam a vőlegény egyik haverjának, hogy az előbb szopott le odakint a fehér ruhás kis ribi. De akkor majdnem megvertek.
Bazmeg! Kiáltott a túl kemény. Hát te voltál az a paraszt az öcsém volt osztálytársának az esküvőjén?! A túl kemény hangjába elismerés is vegyült, de azért kiabált ott a szűk szaunában. Mégis vigyorgott. Fúbazmeg! Majdnem elváltak bazmeg! A csaj szülei azóta sem beszélnek a sráccal. Te egy állat vagy!
Az öcséd volt osztálytársának a felesége az a szőke kiscsaj? kérdezte a túl puha.
Hát akkoriban szőke volt – vont vállat a túl kemény. Most már asszem vörös. Túl jól nem ismerem.
De azért szerinted is jó meg lehetne kúrni, nem? szólt a túl puha.
Azt? szólt a túl kemény közönyt tettetve. Hát. és itt hirtelen vigyor ömlött el az arcán. Agyon bazmeg! Szénné!

by lucia

Mallorcai és toszkán képek a flikeren.

by lucia

Ülnek az öltönyök az istentiszteleten a tévében. Köztük néhány rövidujjú ing, de a nyakkendője mindenkit elkísér. Van még velük néhány zárt magassarkú cipő is, akik mind hozták a konzervatív szabásukat. Aztán persze az ebéden mindenki kilazul, istentől lelkileg megkönnyebítve felszed egy-egy léha panírmorzsát, pörköltpöttyet, kirívó esetben vörösborfoltot, amiről aztán sokáig beszélnek a ruhák, hogy azért mégis. Azt nem mondják ki, hogy erkölcstelen, ítélkezni csúnya dolog, de. Áh, inkább ne is beszéljünk róla – mondják és aztán vesznek egy nagy levegőt mielőtt elkezdene forogni velük a negyven fokos színesprogram.

by lucia

Van kefír, minden rendben van. Van bicikli, minden rendben van. Van levegő, minden rendben van. Van éneklő bálna az alagútban, minden rendben van. Van tévé, minden rendben van. Van zoknim, minden rendben van. Van lecsószag, minden rendben van. Vigyázz, létcső! Bele ne nézz! Meg lehet vakulni! Most száz évig megint nem lesz ilyen.