zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: March, 2005

by lucia

Én most elmegyek egy hétre egy szép helyre, ahol sok madár szokott hangosan énekelni, jó a levegő és általában elég jól érzem magam. A szénszünetnek vége. A tavaszi szünet után volna kedvem többet írni.

tavaszi szünet

by lucia

“Újraásni hatvan oszlopot a szőlőben, kikapálni a tőkéket, megmetszeni
a szőlőt, megmetszeni a fákat, lefejteni és vissza a bort. Megcsinálni
a felső szoba teraszajtajának zárját.
Ebből az oszlopok lesz a legnehezebb, meg a leghosszabb ideig tartó,
négy, öt nap. Azokat meg is kell még venni. (Darabja ezer forint, meg
hozzá a drót plusz egy tizes legalább.) A többi nem vészes.
Szőlőmetszés max két nap. Kapálás egy nap. Fák egy nap, borfejtés pár
óra, zárról fingom sincs. Zárat is venni kell. Új metszőolló sem
ártana. Meg vennem kell vastag bőrkesztyűt a régi kordon bontásához.
Előtte még el kell vinnem az opelt megcsináltatni a csomagtartó
zárját, el ne felejtsem!
Ja, és még ki kell szántatni a szőlő tavaly kivágott alsó részét.
Elég sok lesz. Remélem belefér a nyolc napba.”

életműfa

by lucia

Ismerek egy embert, aki tematikusan szereti csinálni a dolgait. Szépen sorbamegy, ha valamit elkezd nem hagyja abba, ha valamit abbahagyott sosem kezdi újra. Pipálsz, mint a Popej, ezt mondtam rá a múltkor és rögtön értette, hogy mire gondolok. El is kezdte mesélni az Agatha Christie regényeket, amik a legújabb szokása voltak akkoriban. Tudod, mondta a hosszú sárga (albatrosz könyvtáras) és fehér (Európa kiadó) sorra mutatva a könyvespolcán, eljutottam oda, hogy nyolc gyilkost már észben tudok tartani. Érted? Nem értettem. Most már, magyarázta, ha nyolcat elolvasok, akkor még mindig emlékszem, hogy az elsőben ki volt a gyilkos, de ha egy kilencediket is elolvasok, akkor az első gyilkosát már sehogy sem tudom felidézni. Amikor először olvastam újra az egészet, akkor háromnál többet nem tudtam megjegyezni. Amikor másodszor olvastam újra a sort, akkor sem jutottam tovább háromnál. A következő teljes újraolvasáskor tört meg a jég, mert a negyedik regény befejezésekor éreztem, hogy még mindig tudom, ki volt az elsőben a gyilkos. És innentől fogva minden újraolvasással eggyel nőtt ez a szám, újraolvasásonként egyel több gyilkosra emlékeztem egészen nyolcig. De ennél egyszerűen nem tudok tovább menni. Nem értem miért. Itt egy kicsit elhallgatott szomorúan, de aztán felderült és így szólt: Szerencsére ennél sokkal jobb is van. Micsoda? kérdeztem. Szerintem sokkal többet mond a tipparány figyelési eredmények. Érted? Nem értettem. Akkor elmagyarázom, mondta némi elégedettséggel hangjában. Az átlagos Agatha Christie regény háromszázhúsz oldalas. Azt kötöttem ki magamnak, hogy háromszor tippelhetek gyilkost minden olvasásnál. Ötven, százötven, és kétszázötven oldalnál. Az ötvenes tippeket kékel vezetem az Agatha Christie olvasó műszaki rajzlapomon, a százötveneseket pirossal, a kétszázötveneseket zölddel. A találatokat sárga sorkiemelővel húzom ki. Na most. mondta és elővett egy összetekert műszaki rajzlapot és kiterítette az asztalon. Számolásaim is vannak, ki tudom fejezni matematikai nyelven, de szerintem egyszerűbb, ha megmutatom. Egy ideig csak néztem mielőtt emgszólaltam: Szép. Sok hosszú oszlop állt a lapon egymás mellett. Nevek, hosszú tömött sorokban. Minden első oszlop kék volt, minden második piros, minden harmadik zöld. A lapot tökéletesen betöltötték a három színben vibráló névoszlopok, amelyek közül egy-egy név ki volt emelve sárga kihúzó filccel, látszólag véletlenszerűen. De szép mondtam újra és távolabb lépve a a sárga kiemelések által kirajzolt alakra mutattam: Szóval azt akarod mondani, mondtam, hogy Agatha Christie életműve egy fa, aminek tölcsér alakú a lombja.

by lucia

Így vagy úgy.

by lucia

Eperízűajakírlenyalás.

tárhely

by lucia

Diana hercegnő azt szerette a legjobban, amikor még a nyolcvanas években szeretőt tartott. Azt az időszakát szerette a legjobban életének. Nem azért tartott szeretőt, mert nem szerette Dustint, nem mintha úgy nagyon, igazán szerette volna Dustint valaha is. Hálás volt neki, amiért elvette feleségül, később meg, mivel hasonlított egy kicsit a gyerekeire, már nem érezte olyan rosszul magát mellette.
Diana hercegnő szeretőjének azonban nem volt semmi köze Diana házasságához Dustinnal. Ő csak volt és kész. Lett egyszercsak, akkoriban, amikor Diana már úgy érezte, elkopott benne az az érzékelő, ami más emberekhez kapcsolhatná, amikor már évek óta senkihez nem került semennyire közel, se nőhöz, se férfihoz, mert már annyira belecsontosodott a távolságtartás és egy másik érzés, amit talán önbizalomhiánnyal kevert bizalmatlanságnak lehetne nevezni.
Diana hercegnő szeretője egy Dianánál idősebb férfi volt. Az első életében, aki nem tett soha, egyetlen megjegyzést sem arra, hogy Diana mennyire hasonlít az angol trónörökös feleségéhez, és emiatt aztán azonnal nyert ügye volt Dianánál. Diana most, ennyi év után is erre emlékezett a legszívesebben, hogy ez a férfi soha egy pillantással, vagy szóval sem hasonlította őt Dianához. A férfi, aki önmagamért akart – valahogy így, ezzel az érzéssel jelent meg ez a férfi mindig Diana tudatában. Persze ezután rögtön jött a rengeteg emlék is, az izgalom, a hirtelen ijedt nyilallás, hogy vajon Dustin megtudja-e, vagy tudta-e akkor. Aztán felidéződött a többi sok érzés és apró kép is, amelyektől, ha váratlanul ugrottak lelke felszínére, Diana még mindig el- elpirult. Tökéletesen emlékezett arra a felfutott harisnyák, szakadt, vagy piszkos bugyik, menstruáció, nyomok, horzsolások, szívások, harapások, mosdás, fürdés és szagok felett érzett állandó aggodalomtól átitatott időszakra. Már ha csak a külsejére, az időszak történetrészére gondolt. Ha a belsőre, ő legalábbis így, belsőnek nevezte, akkor olyan állapotok, érzések, ritmusok és feszülések rándultak újra benne, amiket azóta sem tudott hova tenni. Vagyis dehogynem. Valahol a gyomra fölött tárolta őket ott, annál a helynél, ahova a mély sóhajok vége ér.

by lucia

Futnimenés.

fijjúvitty

by lucia

Van egy bigyó a nyelvemen. Vagyis nem is a nyelvemen, hanem a nyelvemben. Egy csomó vagy mi. Rákos daganat. Büntetés ez amiért hazudok. Vagyis nem. Maradjunk a tudományos magyarázatoknál. A reggelenként megivott kávéra adott reakcióként hibásra módosult génállományú sejtek agresszíven, kártékonyan önreprodukálódnak a nyelvemben. Ennek fő oka, a kávé mellett a szorongás.
Jaj. Jaj.
Az fog történni, hogy elmegyek orvoshoz, megvizsgálnak és aztán levágják a nyelvemet. Nem fogok tudni enni, inni, nyelni, beszélni és nyalni. Lehet, hogy még röhögni sem fogok tudni. Csurogni fog egész nap a nyálam. Nem fogok tudni nyelvet ölteni. Azt, hogy beee, még valamennyire ki fogom tudni mondani, de minek. Ráadásul biztos fájni is fog a műtét.Jaj. Jaj. De nem szorongok, mert akkor lehet, hogy továbbterjed a kórság.
A következőt gondolom: rákos a nyelvem, ki fogják vágni mint a hazug embernek meg ilyen régi, kegyetlen veszternfilmekben, ókori Rómáról szóló filmekben, meg hiperrealista horrorokban és ez baj. Kis szerencsével azonban csak annyira és úgy vágják ki, hogy könnyen meg fogok tőle tanulni a két ujjamat számba dugva hangosat fütyülni, amit nagyon régóta szeretnék, és ez jó. A többi meg nem fontos.

by lucia

Ésmosmáreléghogyhaszól.

by lucia

Azon kívül, hogy szerintem ez szép:
I hitched a ride with a vending machine repair man
He says he’s been down this road more than twice
He was high on intellectualism
I’ve never been there but the brochure looks nice
(ezen kívül szokás szerint értelmetlen az egész)


ez a rész:
Jump in, let’s go
Lay back, enjoy the show
olyan, mintha Suzanne Vega énekelné és ez tökjó. És amúgy is jókedv, napfény, kirándulás, Makkmarcimakkmarcsi stb.