zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: October, 2011

#1851

by lucia

Próbálom nem érteni a szavakat, sokszor sikerül is, de valamit mindig értek beléjük. Megyek a buszon és arra koncentrálok, hogy ne értsem, hogy mit beszél a sofőr és a haverja, aki az első ülés szélén ül. Nézem a tájat, és arra gondolok, milyen más, mint azelőtt és arra koncentrálok, mennyire olyan, mint egy táj egy másik, lehetséges valóságból, ahonnan akár jöhetnék is egy másik anyanyelvvel, és akkor nem érteném azt a beszélgetést, csak úgy érezném, hogy értem, mert úgy gondolom, mindenki beszél minden nyelvet, minden nyelv ott van mindenki tudatában, csak nem férünk hozzá, de én ki tudom annyira nyitni magam, hogy szóról szóra értsek mindent, hiszen ez csak egy rezgés.

Azon kapom magam, hogy a bringán néha félhangosan azt mormolom magam elé, hogy barbár tűzünnep, barbár tűzünnep. Mint valami mantrát. Ezt rögtön az váltja, hogy nem vagyok érdekes. Nem vagyok érdekes. Belefújnék valami hamuba. Kilőnék valami nyilat. Megmásznék valami hegyet. Talán az utolsókat verném valami szívben.

Advertisements

#1850

by lucia

Összehajtogatom magamat térdelőhelyzetből rajtba. Kinyitok pár régi ablakot, pisával takarítom a pókhálókat a vécécsészében. Álló nap szimulátorozom, hogy végzem a munkám. Simlife, vagy mi ez, bejönnek az emailek, én válaszolok, sorban jönnek a rewardok egymás után. Napi tíz órákat játszom a gép előtt ülve. Feljárok a teraszra és kitárt karral, kétfelé fordított tenyérrel beengedem fentről az ég, lentről a föld energiáit. Megfontoltan megyek a biciklimmel olyan gyorsan, ahogy csak tudok. Minden héten aláíratom az ellenőrzőmet a halottjaimmal és azzal, akik sose éltek. Olyan helyeken keményedik a tenyerem, ahol eddig azt hittem, bőr sincs. Olyan helyeken puhul a lelkem, ahol eddig nem is léteztem. Csak írni nem tudok.

#1849

by lucia

De persze hetente fájdítom a szívemet, hogy emlékezzek, mitől kell tartanom. És mire számítana, hogy már nem számít, már nem fog számítani egyáltalán. Én meg ott fogok állni valaminek a tetején, ahogy mindig, és más fog érdekelni, de csak annyival lesz jobb, hogy jobb lesz.

#1848

by lucia

Amúgy kifejezetten izgalmas dokumentumfilm mostanában az élet, de a lehető legtávolabb van a realitytől. Szederpálinkát szedett és főzött panellakásában az ingázó traverzőr.

#1847

by lucia

Mindig felérsz, mert mindig győz a jó és jó vagy. Az út akkor is út, ha függőlegesen megy felfelé egy sziklafalon. A nemfélés nagyobbvagyegyenlő a tudással. Aki egyszer egyet megmászik, egész életére a legnagyobb király marad, pont mint illésbéla.
Tanulok könyvnélkül elaludni, elraktározni a levegőt, kimondani mindig az elsőt ami az eszembe jut, és megbocsátani mindenkinek. Kenem a lelkem vaját a valóság piritósára, és sörrel nyomtatom le a falatokat. Meg van beszélve, hogy boldog leszek.

#1846

by lucia

Bementem egy helyre magamban, ahol nem kellett volna hagyni, hogy elkalandozzon a figyelmem.
Reggel verseket írtam angolul egy marketingigazgató órájáról, és egy prezentáció egy segédábrájában látható oszlopokról.
Olyan, mint valami piszkos lekvár. Ragad és undorító.
Új kerekeket kapott a biciklim.

#1845

by lucia

A mellkasom közepén megyek be és a hátamon jövök ki a testemből, aztán röpködök magam után, mint egy papírsárkány a szélben, csak engem a fény fúj.

#1844

by lucia

Most az apám lehet, hogy már nem is él. Csak annyi a bizonyos, hogy egyszer biztosan voltak úgy együtt az anyámmal, hogy lettem én. Együtt lenni – ez is egy förtelmes kifejezés a baszásra.
Most az apám lehet, hogy külföldön él évek óta és fura akcentusa van.
Most meg nem. Lehet, hogy szigorú, jobbos bácsi, aki tiltja az utánam, helyettem született gyerekeinek, hogy az unokái angolul nézzenek rajzfilmeket. Most az apám lehet, hogy itt lakik a szomszéd utcában. Szipog reggelente és hallatszik a vakarózása. A bőre és a körme hangja. Kávét főz és megnézi az indexet a laptopján és közben a munkájára gondol. Kocsival jár, elviszi az óvodába a csaját, aki óvónéni. Évek óta nem is gondolt egyáltalán az anyámra, mert csak az jut eszébe, hogy olyan, mintha pár napja lett volna és arról az jut eszébe, hogy mindjárt meg fog halni.
Most az apám lehet, hogy nem is tudja, hogy én vagyok a világon. De ezt nem tudom elképzelni.
Most meg lehet, hogy tökre fél attól, hogy egyszercsak megjelenek. Nem is tudja, hogy pontosan harminchat éves vagyok, de azt tudja, hogy már öreg, és ez azt jelenti, hogy ő mindjárt meg fog halni, és mondjuk becsüngetek és azt mondom, hogy apa. Ettől vizelnie kell és kimegy rágyújtani, mert persze cigizik.
Most az apám lehet, hogy ismerem is. És soha nem is gondoltam volna.
Most az apám egy kidagadó ér a kézfejemen. Most meg a hosszú szálak a szemöldökömben. Most meg a hangom ahogy belülről hallom ugyanolyan, mint az övé kívülről.

#1844

by lucia

Most az apám lehet, hogy már nem is él. Csak annyi a bizonyos, hogy egyszer biztosan voltak úgy együtt az anyámmal, hogy lettem én. Együtt lenni – ez is egy förtelmes kifejezés a baszásra.
Most az apám lehet, hogy külföldön él évek óta és fura akcentusa van.
Most meg nem. Lehet, hogy szigorú, jobbos bácsi, aki tiltja az utánam, helyettem született gyerekeinek, hogy az unokái angolul nézzenek rajzfilmeket. Most az apám lehet, hogy itt lakik a szomszéd utcában. Szipog reggelente és hallatszik a vakarózása. A bőre és a körme hangja. Kávét főz és megnézi az indexet a laptopján és közben a munkájára gondol. Kocsival jár, elviszi az óvodába a csaját, aki óvónéni. Évek óta nem is gondolt egyáltalán az anyámra, mert csak az jut eszébe, hogy olyan, mintha pár napja lett volna és arról az jut eszébe, hogy mindjárt meg fog halni.
Most az apám lehet, hogy nem is tudja, hogy én vagyok a világon. De ezt nem tudom elképzelni.
Most meg lehet, hogy tökre fél attól, hogy egyszercsak megjelenek. Nem is tudja, hogy pontosan harminchat éves vagyok, de azt tudja, hogy már öreg, és ez azt jelenti, hogy ő mindjárt meg fog halni, és mondjuk becsüngetek és azt mondom, hogy apa. Ettől vizelnie kell és kimegy rágyújtani, mert persze cigizik.
Most az apám lehet, hogy ismerem is. És soha nem is gondoltam volna.
Most az apám egy kidagadó ér a kézfejemen. Most meg a hosszú szálak a szemöldökömben. Most meg a hangom ahogy belülről hallom ugyanolyan, mint az övé kívülről.