zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: July, 2008

by lucia

A vidámparkba van olyan ilyen hánytatógép, aminek az a neve, hogy Break Dance. Minden eszköz legalább harminc éves. Minden nagyon használt. Még az új dolgok is. Mintha direkt ilyenre gyártották volna. Ötven forint a vécé, amit oda kell adni egy néninek, aki megpróbálja belenyomni az érmét egy automatába, ami az ajtót kéne, hogy nyissa, de nem működik jól, ezért csak harmadikra fogadja el az ötvenest, ezért van ott a néni, hogy legyen aki háromszor próbálkozik. Van olyan, hogy egy csónak végigmegy veled egy hosszú alagúton, ahol van közben négy élőkép ilyen elképesztően régi papundekliből vagy fából készült mesefigurákkal, amiket vastagon borít a por és a pókhálók és ilyen vékony, rozsdás betonvasakból készült ketrec zárja el őket a vizes alagúttól. Meg van lézerdodzsem, amire külön kell jegyet venni és kis zöld labdát kapsz, ha elég sok fényfoltra mentél rá a dodzsemeddel.
A vidámpark tualjdonképpen egy kádárista összeesküvés. Onnan szivárog ki az a színes, zajos, büdös és ragacsos valami, ami még mindig borítja Magyarországot és amit soha senki nem fog lesikálni róla. Az emberek sem igaziak ott. Mind egykori hárompervidámparkos ügynökök, akiket nyolcvannégybe szerveztek be ott helyben a vidámparkban egy júliusközepi csütörtökdélután félháznál. Elvtársak, kiabálta a bizalmi a megafonba: maguknak semmi egyébb dolguk nem lesz itten kéremszépen, csak hogy eljönnek ide, és kultúrált, szocialista dolgozókhoz méltó módon szórakozzanak. Jól érezzék magukat. Egyenek, igyanak, élvezzék az attrakciókat. Kultúrált, mondom elvtársak, vagyis nem szívószállal isszuk a kőbányait és nem hugyozunk oda a szellemvasút oldalába. Maguk elvtársak lesznek itt a Buza Magja! Értik elvtársak? Maguk itt mostantól hivatalosan a jövő. Kádárelvtárs, valljuk be elvtársak, de ez maradjon köztünk, már nem lesz fiatalabb. Ha értik mire gondolok. De a gyerektartás elvtársak, az esztéká, a rokkantnyugdíj, a hetesbusz és a vasas szakszervezet örökre megmarad. Ha, maguk elvtársak rendesen eljönnek ide. Semmi más dolguk nincs. Értik? Most pedig énekeljük el az intarnacionálét és a himnuszt! Utána nyit a büfé elvtársak. Utána. Nem közben elvtársak és nem előtte.

Advertisements

by lucia

Van élet a földön kívül. Az emberek fel is fedezik. Tíz évig építik a föld összes pénzén a szuperűrhajót, amivel el lehet oda menni. El is mennek. A másikbolygósok tökjófejek, összebarátkoznak a földiekkel. Ők is építenek tíz év alatt az ő bolygójuk összes pénzén egy szuperűrhajót és ők is meglátogatnak minket. Tökre örülnek, hogy mi is milyen jófejek vagyunk. Együtt valahogy kiderítjük, hogy hát viszont csak mi ketten vagyunk értelmes lények az egész univerzumba. Ez szomorú, mondja a mi elnökünk meg az övék egy közös beszédbe, de az a lényeg, hogy mi már itt vagyunk egymásnak.
Aztán az egyik űrhajósunk kicsit meg van fázva amikor odautazik és rátüszköl egy másikbolygósra. A másikbolygó teljes lakossága öt napon belül kipusztul, de még előtte egy másikbolygós ráköhög az egyik miűrhajósunkra, aki hazajön, beleköhög a levegőbe és a föld összes embere négy nap alatt kipusztul. És a két mostmár értelmeséletmentes bolygó ott kering tovább a nagy, hideg, üres világűrben. De a kenguruk például megmaradnak. Kétmillió év múlva az itteni emberek, akiknek mind erszényük van, majd felfedezik az ottani másikbolygósokat, akiknek mind szarvuk lesz, de ez egy másik történet lesz már.

by lucia

A balatonparton viccesek a tetovák. A háromgyerekes anyukák megereszkedett karkörbe szögesdrótjai, az aktualitásukat vesztett skorpiók a jobb lapockákon, a kövér pillangók elvizesedett bokákon. A tónusvesztett kelta absztraktok a telire szült, kocsizott és cigizett seggek fölött, amiket már senki nem visz motoron a diszkóba és amiket a kéthavonta kétségbeesetten újrakezdett ellipszisgépezés vagy kocogás valahogy nem akar megváltoztatni. Apa ernyedt sárkánya az abbahagyott kokszolás óta feszegés helyett hájjal tömött vállon. A kínai írásjelek, amiknek már senki se kíváncsi a jelentésére. Emberek, akik a bőrükön hordják a nosztalgiát, az egyszervolt fiatalt, aki csak sírna ha látná a mostani magát. Akik a szigetszentmiklósi szpídparti meg a high-life diszkó, meg a fortuna helyett most az ábrahámhegyi lángososnál nyomják. De a cigit akkor is úgy tüdőzik a negyven fokban, és az arany karláncok is a helyükön vannak, ahogy a műkörmök is élénken peckeznek szinkronban a virslis ujjakba ágyazódott jeggyűrűkkel.

by lucia

A disszidálást az Emő néni mondta még nagyon régen, és mikor a férje kérdezte, hogy ugyan mi a fasznak disszidálnál te ki, akkor azt válaszolta, hogy ne beszélj így a gyerek előtt és az állával rám bökött. Kidisszidál, így mondták ő és a férje is.
Én kidisszidálok ba. Ezt mondta az Emőnéni a férjének. Azért így mert nem akarta rendesen kimondani, hogy bazmeg, végülis körzetiorvos volt, azoknak nem illik, meg ott ült a gyerek. Tizenöt perccel azelőtt a nagyanyám jajgatva kefélte egy nedves ronggyal a padlószőnyeget, hogy jaj jaj felugranak az Emőék és amikor kérdeztem, hogy miért kell emiatt pánikolni, akkor rámnézett és azt mondta: dehát az Emőnéni orvos. Na és? kérdeztem,de nem válaszolt, csak villámgyorsan sikálta a padlószőnyeget. Négykézláb.
Ugyan mi a fasznak disszidálnál te ki, szólt a férje, mire Emőnéni mondta, hogy ne beszélj így a gyerek előtt, és aztán mindketten elhallgattak, mert a nagyanyám megérkezett az üditővel a férjnek, a hideg szalonsörrel és a kristálypohárral Emőnéninek, meg a harmadik kristálypohárba berakott ropival mindenkinek. Mártikám, hogy milyen szép rend van nálad mindig, mondta Emőnéni és töltött a sörből. A hab kifutott, rá a terítőre, amit alig tizenöt perccel azelőtt szedett ki a szekrényből a jajgató nagyanyám.

(Ez így most jó lenne ha utálnám az Emőnénit, de nem jó, mert nem utálom, csak valahogy meg kéne írni ezt az orvosok előtti középkori hajlongást. Meg az egész orvostudomány előtti hajlongást amúgy. Emőnéni, a felbecsülhetetlen értékű Orvos Ismerős mondta egy vállvonással azt a nagyanyámnak az öcsém leleteire kilencvenkettőben, hogy hát ez akár nyirokrák is lehet, amitől a nagyanyám összeomlott és azt mondta nekem, hogy még szerencse, hogy neked nem az az apád, aki az öcsédé. Merthogy a rákra való hajlam öröklődik és én talán megmaradok. Ettől én omlottam össze, de csak egy nagyon kicsit. Aztán hamar elmúlt. A betegségünk is. Bár az öcsémnek bánta néhány fölöslegesen kioperált nyirokmirigye.)

by lucia

Van egy nő, aki valami miatt örökre kenósorsolást felolvasó nő marad a tévébe. Mert mondjuk valahogy elfeledkeznek arról, hogy azt mindig más szokta vagy valami szex miatt. A nő tök híres lesz mint a kenósorsolós nő, de nem elégedett ezzel. Pár év alatt kiég. Megunja. Inni kezd. Az arca megereszkedik. Többször is megpróbál kiszállni a kenósorsolósdiból, de sehogy sem sikerül. Valahogy mindig meggyőzi magát, hogy még mindig jobb egy ilyen hülye melóval a képernyőn lenni, mint egyáltalán nem. Rá kell jönnie, hogy örökre eggyé vált a szerepével. Rengeteget dohányzik. Állandóan cigiszagú. Keveset alszik, mert kiégettsége ellenére annyira izgatott marad minden este attól, hogy a kamera előtt állt, hogy egyszerűen nem tud elaludni. Mindig csak ott ül a tévé büféjében és mondja, hogy el nem tudjátok képzelni, mennyire unom. El. Nem. Tudjátok. Képzel. Ni. Ráncos lesz a nyaka. Sokat kell sminkelni. Az este tizenegyes három percig tartó munkája miatt délután ötre kell járnia, hogy időben kész legyenek a sminkjével. Lassan feladja, hogy rátalál élete párjára. Vesz egy kiskutyát. Felköltözteti az anyját magához Budapestre. Aranyere lesz. Krónikus székrekedés gyötri. Pedig állandó szerződése van a danon aktívia jókurttal, és már legalább hétszáztízszer végigcsinálta a kéthetes próbát. Reggelente köhög a cigarettáktól. A negyvenedik születésnapján azt álmodja, hogy ott áll a stúdióban és ezt mondja: a huszonkét nyerőszám a következő: negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven. Aztán szembefordul, elmosolyodik és így szól a nézőkhöz: remélem, önök is olyan szerencsések mint én vagyok. Viszont látásra. És elővesz egy régifajta, kinyitható borotvát és a jobb szeme alatt a csontig belevág az arcába, de fölébred mielőtt megérezhetné, hogy mennyire fáj.

by lucia

Van egy ember, aki miután kiborotválja a hónalját bekeni nívea golyós dezodorral ami kímélő. És amikor megjelennek a kiütések, akkor először mélabú vesz rajta erőt, de ezt kisvártatva felváltja a fölháborodás, hogy dehát ez kímélő! Ez az ember vesz egy ájpodot, amire feltölt egy számot, és onnantól fogva mindig azt az egy számot hallgatja egész életében. Bedugja a fülét és elindul gyalog a níveához, hogy reklamáljon. Odaér egy fához, és leül alá a nagy melegbe, hogy elköltse a reggelijét. Odajön hozzá egy madár és nem mond semmit, de az ember tudja, hogy ha megosztja vele a reggelijét, akkor kapni fog egy ezüst tollat, amit csak meg kell suhintania, hogy ott teremjen a világmindenség összes madara, és kivájják a nívea termékfejlesztőinek szemét és a testüket éles karmokkal megmarkolva felviszik őket a legmagasabb tűzhányó tetejére, ahol a kénes füst kiütésesre marja a hónaljukat. Ezért letör egy darabot a vajas kolbászos paprikás szendvicséből és odadobja a madárnak, aki ijedten felrebben és elrepül. Az emberen először a mélabú vesz erőt, de ezt kisvártatva felváltja a fölháborodás.

by lucia

Van az Alexandriai négyesben az a főszereplő aki mindenféle események után aztán a lányával – aki talán nem is a lánya, hanem egy volt szerelme lánya – lakik kettesben egy kicsi görög szigeten. Az jutott eszembe sokszor.
Volt egy, amikor elmentünk vifizni meg ebédelni, és mondtam az Áronnak, hogy most gyorsan gépeznem kell, addig foglalja el magát. Kinyitotta a backgammont és játszani kezdett a saját szabályai szerint magában, miközben folyamatosan suttogva kommentálta az eseményeket. Én meg persze a buta villámfordítások között minden ímél után megálltam és csak hallgattam ezt a motyogó susogást. Ez volt az egyik kedvencem.

by lucia

Perszehogy nincs a Bácshegyen vifi, pedig szkenneltettem a géppel a levegőt egy darabig hiún reménykedve, aztán meg mikor elbringáztunk a Káli Artba, sűrű bocsánatkérések közt nem adtak enni, ezért csak egy gyors munkára használtam az internetjüket, hogy aztán húzzunk át Kővirágba, ahol aznap csak öttől volt konyha, Kővágóőrsre, ahol a Káli vendéglő zárva volt, majd Révfülöpre, ahol a Hangulatban végre megebédeltünk kishíján négykor, majd húsz kilométer biciklizés után. Gondoltam is, hogy kéne feltöltőkártyás mobilnet, van olyan?
Perszehogy írtam egy csomót estelente, bár leírni úgyse lehet azt, ahogy az első nap után víztisztán és játszmák nélkül egyhúron pendülünk és fél órákat röhögünk ovis humorokon a pajtagalériában ostáblázás vagy kártyázás közben vacsora után. Vagy ahogy teker előttem és közben be nem áll a szája. Ahogy önellátóak és szórakozásképesek vagyunk gépjármű nélkül. Hogy megérett a barack és a nyárialma és leszedtük és megettük. Nem is fért el ebbe semmi más, csak mi ketten meg az az egész ott, és így volt jó.

by lucia

A lakosok mind kimentek a karneválra, csak mi maradtunk itthon, csokizunk és hangosan szólaltatjuk a zenét. Aztán Rózsagyuri jön, hogy a felvonulók kérjék és mi olyan rég láttuk a Hofigézát, alig szerepel mióta nem él, ezért ha lehet a nyolcvannégyes szilveszteriből egy rövidke részt. Hát persze, hogy disszidáltunk volna, pedig dehogy, annak ellenére, hogy kellett volna, hogyne kellett volna, most is lehet, hogy kéne, de a szégyennel még mindig könnyebb együtt élni, mint a rendszerrel.
Azt mondtam arra a buzizós tréfára, hogy ti is mentek szombaton?, mélyen szembe nézve és kicsit brutálisan vigyorogva, hogy megyünk hát, náciverés lesz, nem tudtad? Zavart vakaródzást és gyors eloldalgást kaptam válaszul, de ez nem elég, még ha jól is esett. Már most szégyellem magam az egész ország nevében amiatt, ami délután történni fog. Hacsak nem az történik, hogy normálisan lezajlik egy csapat ember felvonulása, mert akkor én is büszke lehetek.

by lucia

Elmegyek egy hétre mezítlábalni a tóparton pecázás közben, hideg fröccsöt inni a pajtagalériába, gyere pihenjünk egy kicsit az árnyékbant és na, nem jössz be a vízbét játszani, bringázni köveskálra a vifis helyre megnézni, hogy ki írt nekem, kiásni két fát, levágni egy csomó füvet és megkérdezni mindenkit, tud-e eladó romot.