by lucia

Drága Jolikám!


Lassan második hete, hogy ideértem, ne haragudj, hogy csak most írok, de olyan nagyon sok minden történt! Az útról elég annyi, hogy túléltem valahogy, de nem volt könnyű. Bár ezzel az új expresszel sokkal jobb. A szállás jó. A hegyekre néz a szobám, és sokkal nagyobb a terasz, mint ahogy a Mayerné leírta. Kényelmesen lehet üldögélni. A koszt pedig kitűnő! Bár azért a pénzért! Az ápolók előzékenyek, bár kész inkvizíciós vallatás az, ami itt gyógykezelés cimke alatt folyik. Még elektromos besugárzást is kapok, képzeld. Úgy megbizserget, hogy még!
Vannak itt jópáran a pesti társaságból, bár sajnos főleg a Vakarnyné akaszkodik rám. Olyan zsenánt! Ha túl nyíltan próbálok szabadulni tőle, megsértődik és telepletykálja rólam a világot valami borzalommal, ha viszont túl sokat vagyok vele, az terjed el, hogy én is olyan rosszindulatú pletykás asszony vagyok, mint ő. (Mellesleg te tudtad, hogy a Szapáry elhagyta a feleségét? Már csak a látszat kedvéért mutatkoznak együtt! Állítólag valami színésznő van a dologban! Ezért volt szegény Lujza olyan szomorú, a múltkor az operában!) Mindenesetre azért kicsit a németemet is tudom gyakorolni. Vagyis a bécsimet, mert néha olyan, mintha az Opernringen sétálnék, annyi itt a bécsi.
Tudom, hogy olvasás közben már mondatok óta arra gondolsz, hogy térjek már a lényegre! Igen, ez a Csáth doktor tényleg olyan jóképű, mint mondják! És igen, olyan megértő, olyan kedves, hogy az ember olvadozik a keze alatt! Minden hír igaz róla kérlek! Noch dazu jó orvos! Mondtam neki, hogy miként lehetséges az, hogy majd’ minden este szeretjük egymást a férjemmel és még sem? Isten nem szeret? Miért? Erre azt mondta nekem, hogy az enyhe vérszegénység miatt könnyedén lehet ez probléma, de a medicai tudomány határai még sajnos nem ott húzódnak (ezt ő mondta így!), ahol kellene nekik. Legalábbis az én esetemben még igazán ésszerű magyarázat nincs. Egyek jól! Minden este vörösbor, kiadós séták a jó levegőn és a fürdőkúra előírásos követése! (Mosónőbőrös vagyok már mindenhol állandóan! Brrr!) Na ennyit az unalmas betegeskedésről!
Drága Bélám bombardíroz a levelekkel, mintha attól tartana, hogy elcsavarja a fejem valami fess katonatiszt! Szinte mulatságos látni, ahogy majd’ szétveti a nagy igyekezet szegénykémet. Nem mintha ellenemre lenne valami fess katonatiszt itt a restaurant-ban, meg főleg este a táncparketten (ach! úgy hiányzik már a Danz! Csak egy waltzer, a jó öreg Blau Danubére! Hogy imádtuk emlékszel?!), de arról, hogybármiféle ilyes garnizon-liaisonba beleugranék, hát, kizárt! Bélám egy arany pofa, igazi bohóc, és majd’ meg szakad szegény, úgy gürcöl egész álló nap. (Állítólag megdícsérte őket a vezér!!!) Tényleg olyan  jó lenne szülni neki egy kis porontyot! Ő lenne a legjobb apa a világon! Nem tehetek ilyet vele! Bár, hazudnék, ha azt mondanám, nem jutott semmi az eszembe a jóképű Csáth doktor examinatio-ja alatt! De hát mégis! Egy úrinő egy fürdőorvossal! Micsoda faxni lenne! Ráadásul olyan tipikus! Szörnyű!
Na és veletek mi van, drága Jolánom! A gyerekek? Gábor? Nehéz kibírni a kávézásaink és a kártyázásunk nélkül kedvesem! Hiányzol! Írj!


Testvéred,
Irén

Advertisements