by zsempet

– Amit most a képernyőmön látok, az előbb még a fejemben volt – mondta Szilárd, és szívott egy mélyet a cigijéből, aztán letörölgette a monitoron lassan lefelé csurgó agyvelőt. Illetve törölgető mozdulatokat téve elkente a ragacsos, szürkés darabokkal tarkított vörös főzeléket. – Azt nem nagyon értem, hogy lehet, hogy ebben az állapotomban is izgat az, hogy nem látom, amit a gépem játszik, de még sosem voltam halott.

– Hát Szilárd basszus, az a helyzet, hogy ezt én sem értem – mondtam, tudva, hogy most ez a szöveg jön, ugyanis még a légzésemet is meghatározta a videóblak alján futó kis pöcök. De én még reagáló film nem voltam soha, és nem tudom, hogy aki megírt a forgatókönyvemet, beleírta-e azt a sort, amit a kiérkező rendőröknek mondok majd arról, amit láttam.

– Mit láttál? – kérdezte Szilárd, és oldalra nézett, amitől öklendezni kezdtem a képernyőn, ugyanis Szilárdnak gyakorlatilag hiányzott a tarkója. Kicsit olyan volt, mint a félkész halálcsillag a Birodalom visszavágban. Kicsi űrhajóval valószínűleg be lehetett volna repülni Szilár jobb füle mögött, és némi manőverezés után ki lehetett volna jönni az orrán.

– Hát a gyilkost, te fasz. Vagy szerinted mit láttam volna? Elment az eszed?

– Hát, inkább így kifröccsent – válaszolta elgondolkodva Szilárd. – De tulajdonképpen elment, ha úgy veszem. Csak nagyon gyorsan távozott.

– Szóval – folytattam ignorálva Szilárd nosztalgikus révedezését –, ha engem itt valaki megírt, olyanra, hogy a film, amit néztél, cselekményében benne van az, hogy neked kifröccsentik az agyadat, és én ezt látom, akkor vajon lesz-e a filmnek egy olyan része, amikor a szomszédok által a lövés miatt amúgy már valószínűleg kihívott rendőrök bejönnek, és látják, hogy a hullád orra előtt még megy a videófájl a dzsuvás képernyőn, és én kiszólok nekik, hogy a Szilárdot az XY ölte meg, heló. Nemsokára végefőcím jön, addig meg élvezzék a filmet. Mindjárt autósüldözés.

– Tényleg, amúgy, ki ölt meg? – tette fel a kérdést Szilárd.

– Na ez az, amit nem akarok neked elmondani. Nagyon rosszul esne, ha megtudnád.

– Micsoda?

– Sajnálom. Mindjárt meghalsz, remélem. Addig kibírod enélkül az infó nélkül.

– Te hülye vagy? Nekem már így is mindegy.

– Sajnálom, de ebben nem fogok engedni. Az illetőről soha nem gondoltad volna. És nagyon fájna, ha megtudnád, ki volt. Szóval légszíves haljál meg.

– De… – nyögött Szilárd.

– Semmi de. Most kéne meghalnod, mert ha jól látom, mindjárt lejár a videó. Ha pedig pillanatmegállítózól, lehet, hogy a rendőröknek nem jut eszébe elindítani.

– De… – nyögte újra Szilárd.

– Semmi de, Szilárd. Nem értem, miért nem halsz meg. Ki van lőve az agyad a fejedből bazmeg.

– Jaj… – mondta elhaló hangon Szilárd.

– Na végre – mondtam. – Jaj – tetttem hozzá. Beléptek a rendőrök. Még tizenhárom másodperc volt a videóból. A rendőr öklendezni kezdett. Bejött a kollégája. Bazmeg. Mondta. Pisti, menjél ki. Még három másodperc.

– Őőő – mondtam, és lejárt a videó.

by zsempet

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha bezárunk egy házat, és hónapokig oda se megyünk, akkor ott nem történik semmi. Szerintem nem bírja ki a ház, hogy ne házkolódjon. Az edények belemennek a mosogatóba és nekidörgölőznek a szivacsnak, a bojler megmelegíti a benne levő vizet, az ágy ledobja magáról a takarót, és aztán rengeteg melóval alácsúszik, és apránként visszahullámozza magára. Ennek így kell lennie.

by zsempet

A hétvége asztalszomszédai ha a rendes szomszédaink lennének, akkor egy olyan helyen laknánk, ahol biztosan minden nap elmondanám, hogy mert ebben az országban nem lehet élni.

by zsempet

Az asszonynak nincs hangja, krónikus gyulladásban van neki, szegény, az orvosok sem tudnak mit kezdeni vele. Az asztrológusa azt mondja, ki kéne kiabálnia magából mindent, és akkor visszajönne a hangja, mire ő azt válaszolja, ha ilyen könnyen menne, és legyint hozzá, mire az asztrológus is bólogat, hogy hát igen a mérleg miatt ez nagyon nehéz.
Aztán hazamegy a kis kocsijával, amit a férje vett neki, és elkészíti a vacsorát, ő mindig készíti, nem főzi vagy csinálja, hanem elkészíti, hogy aztán már csak mikrózni kell, ha a férje megérkezik. Aztán leül a gép elé, és megnézi a barátnője unokáiról azt az albumot a facebookon, amit pár napja félbe kellett hagynia.
Új fényképet töltött föl az unokája, ezt betetszikeli, az előzőt nem tetszikelte, mondta a fia, hogy nem szabad mindet, neki is szólt az unokája, hogy ne csinálja ezt, mert le fogja tiltani. Megint a barátaival ivott a gyerek, nem is ő csinálta talán a képet, de ehhez ő nem ért, csak feldobja neki a facebook, hát akkor megnézheti.
Gondolkodik, hogy mit csináljon. Minden tiszta, nincs mosnivaló sem. Mindjárt megérkezik a férje. Arra gondol, hogy mi lenne, ha belevágná a nagykést. Hogy vajon elég erős-e hozzá. Lehet, hogy két kézzel kéne fognia. Az elején biztosan nehéz, de utána könnyen becsúszik.