zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: December, 2003

szegény

by lucia

Itt volt J és M. Ittunk, beszélgettünk. M az egyetlen élô bigámista, akit ismerek. Szerelmes J-be, de közben ott van a felesége is, aki neveli a kicsi fiút, akit ô, meg a nagyot, akit M elsô felesége szült.
J és a feleség nagyszerûen megvannak, fôznek néha együtt Méknél a gyerekeknek és Mnek, eljárnak kirándulni. J családtag. A múltkor, mikor itt voltak, és ittunkbeszélgettünk, J számára kiderült – mert M elmesélte nekünk –, hogy amióta ô van, Mnek sokkal jobb az ágyban a feleségével. M hol Jnél alszik, hol otthon. Mindenütt jó neki, de.
Mostanában kezd baj lenni. J már kezdi felnôttnek érezni magát, és családra vágyik. Meg gyerekre. Fôleg gyerekre. Ôk viszont még így együtt sem tudnának eltartani még egy gyereket, nemhogy J egyedül. Talán, ha mind összeköltöznének J egyszobás lakásában és nem kéne Méknek fizetni az elbérletet. De azt azért mégse.
Sokat persze nem beszéltünk errôl. Inkább J barátnôirôl beszélgettünk, akik szinte mind szegénymagyarlányok, akik külföldön próbálnak boldogulni. Van az olaszországi prosti, az olaszországi rendeslány, aki családnál van, meg a németországi pszichiáterfeleség, aki milyenhülyevolt, amikor aláírta a házasságiszerzôdést, mert így most nincs hova elválnia.
Abcúg házassági szerz. Most szegény németországi pszichiáterfeleség kereshet magának új német pszichiátert, ha el akar válni. És mi lesz, ha az is házassági szerzôdéssel jön? És mi lesz, ha nem jön azzal, de szegény? Nem tudom. Nem tudom.

Advertisements

gee

by lucia

Mostanában mást sem csinálok, csak letöltök. Meg föl. De fôleg le. És elképzeltem, hogy mondjuk letöltöm az elôzô életeim. Vagy egy nôt.
Azt álmodtam, hogy letöltök. Meg föl. De fôleg le. Nem volt jó
Régen városokat építettem álmomban. Az sem volt jó.
Nem vagyok geek.

zene

by lucia

Diana hercegnô szerette a Becherovkát, az Unikumot, a mandarinos Absolut vodkát, a Camparit, a Martini Biancót és minden olyat, amit szívószállal adnak és tonik van benne. Dustin néha elvitte és ittak együtt. Feszengett persze szegény Dustin, Diana szintúgy, de Dustin inkább. Ezek az alkalmak nála áldozatok voltak Dianának. Mindig keveset ittak, egy, vagy két italt. Dustin beszélt.
Nem sokat. Repetitíven. És persze feszengve.

Jó ez a zene.

Jó ez a hely, nem?

Mit iszol már megint? Ezek a nôk! Jó?

Bmg (így szinte teljesen elfojtva), azért, most tényleg nem azért, de a Corába egy kicsit drágább egy egész üveg.

De azt kérsz, amit akarsz, jó, most mindegy, nem érdekes. De tényleg! Kérjed már! Kérjed bmg!

Jó ez a zene.

Jó ez a hely, nem?

Diana hercegnô arra gondolt, bárcsak elválhatna Dustintól. Bárcsak soha nem születtek volna meg a gyerekek. Arra gondolt, jó. Milyen jó. Azért mégis milyen
jó ez a zene.

KJM

by lucia

Tulajdonképpen mindegy.
Tulajdonképpen mi mindegy?
Tulajdonképpen minden.
Tulajdonképpen lehet, hogy igazad van.

Hogy lehet így énekelni?
Mint ez a nô?
Mint ez a nô.
Nem tudom.
Mindegy is.
Tulajdonképpen az.
És hogy is hívják ezeket?
Valami japán nevük van. Kyoto Jazz Massive?
Hát ez kurvára japán. Bírnám, ha kiderülne, hogy még a Kyoto sem japánul van igazán, hanem mondjuk kínaiul jelent valami olyasmit, hogy a bûdös sárgafogú ördögök rettenetes ocsmány sárkánytanyája.
Tulajdonképpen nem mindegy, hogy hívják ôket bazdmeg?
És, hogy az milyen nyelven is van? De. Tulajdonképpen kurvára mindegy.

Debrecen

by lucia

A halaim egyre nehezebben tûrték ezt az alföldi nagyvárost. Eleinte szépen beálltak kettesével hatvankilencbe és úgy csináltak, ahogy kell – amikor távolkeleti maffiózók fogadnak rájuk és ôk megbeszélik, hogy najó, ma te gyôzöl. Ezek kemény halak, évekig képesek tartani ezt a pozíciót még egy ilyen szeles, télenhideg, nyáronforró alföldi nagyvárosban is.
De aztán valahogy elkezdtek fakulni a pikkelyeik. A maffiózók még nézték ôket néha, de egyre kevesebbet cigiztek közben, a tétek is egyre csökkentek, szóval valahogy a halak úgy érezték, mintha kifelé mennének a divatból. Elkezdtek párokat cserélgetni, hogy izgalmasabbak legyenek a menetek, és volt, aki festeni kezdte magát, annyira halvány volt már. Nem panaszkodtak, nem emlegették a régi szép idôket egymás közt. Elfogadtak mindent úgy, ahogy volt. Karma, mondogatták. Csak kenték magukat, mert kicserpesedtek a szélben és volt, aki már néha a vergôdésig süllyedt. Dobálta magát, mint afféle partravetett, mert pár év után úgy érezte, nem bírja ezt a környéket tovább. Persze a többiek egy éles pillantással mindig helyretették az ilyeneket.
Aztán egyik reggel arra ébredtem, hogy elmentek. Nem sírtam, nem panaszkodtam. Elfogadtam a döntésüket. Karma gondoltam. Kerestek maguknak másik vizet.

émely

by lucia

Ha nagy leszek, feltalálom a Karácsony Light, illetve Extra Light változatát.
Ha igazán nagy leszek és erôs, akkor pedig teljesen leszokom.

by lucia

Ezt a szöveget mondjuk ebbôl a filmbôl loptam.

rózsa, szín

by lucia

Leesett egy kis hó nekünk ide.
A bácsik sorbanállnak az italbolt elôtti csúszkánál. Nagy kabátjukban lassan, méltósággal fordulnak maguk körül száznyolcvan fokot, miközben végigsiklanak a jól kicsúszkált pályán. Aztán, két-három jó csúszás után bemennek az italboltba és felest isznak az ünnep örömére. Házipálinkát pult alól.
Az egyik elesik, vércsíkot húz a csúszkán, a többiek röhögnek, hogy na te jól elcsúsztál. Röhög a bácsi is, kaparja a vékony havat, alig jön össze az orrára a hógolyó. Rózsaszín hógolyó.
Bemegy a pulthoz és felmutatja a kis rózsaszín gömböt mindenkinek: Idenézzetek. Itt a föld! Véráztatta kis golyó. Rajta a kis kristályok vagyunk mi, emberek. Vérben fürdünk mi is, és együtt keringünk a nap körül.
Nem csak a naplementétôl rózsaszín? kérdi az egyik ember.
Nem! válaszol a vérzô orrú, két függôleges, vörös csíkkal az ajka fölött. Nem! Öldökölni! Csak ezt tudunk! Szûz földjeinket vérrel itatjuk át! Csecsemôk jajszava, anyák sirámai: ha csak egyszer mindet meghallanánk! Évrôl évre ezrek és ezrek pusztulnak el e kis golyón. Robbantások, háborúk, nem tanulunk semmibôl. A történelemnek régen vége már, s mi mégis kardot hordunk! Ölelésre táruljon karunk ölés helyett! Nézzétek, milyen véres ez a drága, szent világ! Nézzétek! és a bácsi felemelte a véres hógolyót. Az italboltban ülô vagy álló bácsik, most már mind csak ôt nézték, némán, kezükben a pohár kicsit megdöntve megállt félúton szájuk felé. Mindenkin látszott, milyen mélyen elgondolkodik. A bácsi folytatta: De ez a vér, emberek, ez a vér most visszaszáll reánk!
És az italbolt felsô sarkába szerelt tévéállvány felé fordult, amelyen lehalkítva ott villogott az rtlklub mûsorajánlója. Egy Mikulás éppen a fenekét mutogatta rajta a kamera felé. A bácsi meglendítette a rózsaszín hógolyót, elröhögte magát, és a képernyôhöz vágta, hogy a villodzó üveg tele lett rózsaszín lefelé csúszó latyakdarabokkal.
A kurva anyádat Józsi bazdmeg! rikkantotta az italbolt tulajdonosa, miközben a helység megtelt megkönnyebbült nevetéssel. Hát be vagy te baszva bazdmeg!? mondta a tulajdonos, miközben egy ronggyal a kezében egy széket tett a tévé alá és sietve törölgetni kezdte a képernyôt.
Be van hát! Nem hallottad? mondta az egyik bácsi, miközben a vérzô orrú hátát veregette és már dugta is neki a következô kupicát. Istenesen be van, Szent Karácsony örömére. És hozzátette: No igyál Józsi! Jól beszéltél bazdmeg!

teja

by lucia

Teát iszom, ezt is csak egyféleképp tudom, csak a bögre változik néha meg a tea, de egyik sem érdekes annyira, hogy számítson bármit is. Öntök tejet is bele, csak hogy lássam, hogy kavarog benne az univerzum sárgás fogú lehellete, aztán elsimul, beáll az ekvilibrium.

Aztán megérkezik a méz is, de csak egy kevés, és jön a tenyerem, kifliben a bögre vele és mindenki boldog, mosolyog és szereti egymást.

by lucia

na
és
most?