zsempet

Azok ott hattyúk?

by zsempet

Kihagytam a nyarat, de belőttem a gólt magamnak, aztán körbecsúsztam a térdemen az egész pályán, úgy kértem, hogy nehogy megszánjon bárki, mert baj lesz.
Micsoda helyzet! Micsoda gól! – ez valami rádióból szólt, és emlékszem, furcsa volt magamról élőben hallani, arra gondoltam, jó lenne megkapni a kazit.
Megírtam valamit, meg is fogom mutatni, csak még nincs kész.

Ha lenne egy homokozóm, most már csak egy kupac lenne benne a vár, amibe a mecsboxaimat és a katonáimat is beraktam, és minden barátom nálam volt két napig. De homok lenne, és benne lenne.

by zsempet

Anyósomék németek, jönnek tíz napra látogatóba. Két hétig az álomhajót fogom nézni. A férjem rendmániás, de engem nem zavar vele.
Anyósomék jönnek, németek két hétre. A férjem gyerekkora óta ugyanazt a müzlit reggelizi. Jobban ismeri a tisztítószereket, mint én.

Az a müzli a kedvence.
Két hétig anyósomék. Jönnek. A zenés műsorokat is szeretik, olyankor táncolnak a tévé előtt. Félretolják a bútort.
A férjem intézi a mosást.
Amúgy magyarok, csak nyolcszáz kilométerre élnek.

Évente egyszer ki lehet őket bírni.
Rendes vagyok, csütörtöktől főzök. Csak szabira nem tudok elmenni, mert mindenki megbetegedett.
Anyósom úgy táncol a tévé előtt, mint egy pingvin. Az apósom meg egy fóka.
Amúgy én nem nézek tévét.

by zsempet

A park műtavában
felizgulnak a pontyok
egy kiflimorzsámra.

Innen nézve vizen járok,
a cápa vagyok
a pontyok tropikáriumában.

Tátott szájjal nézik
ahogy táplálkozik az élővilág
csodája.

Kár, hogy nem halat eszem.

by zsempet

Az óvodában az udvaron volt egy kirohadt fatönk, odajártunk cserebogarazni, és a Gyors Laci szerint ők nem is bogarak voltak, hanem katonák, és a mi botjaink voltak az ágyúzás. Otthon várták őket a gyerekek és a feleség, meg a haza.

Az iskolában egy fagyökértörte betonlap volt a gurítópálya. A medzsókat bogarak vezették sisakban, szájuk előtt mikrofonnal.

by zsempet

Idejönnek a ruhák, beépítünk nekik egy szekrényt.
Idejön a gyerek a héten még legalább egyszer megint. Nem tudom hogy szeretni úgy, hogy érezze.
Idejönnek a növények, mert itt van a fény. Játszik velük a macska tigrisest.
Idejön majd a hasad, csinálok neki nagy, sima tenyeret, meg kiflit a hátadnak.
Idejön a hajad mindig a számba, de aztán rendes vagy, és kiszeded.

by zsempet

Minden dokumentum egy üres lap tulajdonképpen, és minden nap egy dokumentum tulajdonképpen, és minden tulajdonképpen egy nap. Felkelő ház.

Elöl-ről kezdeni a folytatást úgy kell, hogy átnevezzük a meglevőt mai dátummal, és kirakjuk a szerverre, hogy mindenki hozzáférjen. Csak aztán tudni kell örülni, ha valaki nyitva felejt és írásvédetté válunk.

by zsempet

A sztorik akkor kezdődnek, amikor a tervek borulnak. Ezt magyaráztam a főnökömnek, amikor számon kérte, hogy miért csináltam meg csupán kilenc disznót a hármasban lakó negyvenhétből. Nem mondom, hogy örült ennek a válasznak, de egy halvány mosoly azért átfutott a szája jobb sarkán.

Egy disznót megcsinálni normálisan amúgy körülbelül két és fél perc. Odamész a szódásszifonnal és a lavórral. Belépsz a ketrecbe, az eu szabályozás által a négy disznónak előírt háromszor három méteres térbe, és kinézed az első állatot. Leteszed a szerszámaidat, ráugrasz, odanyúlsz a szifonért és a lavórért, a szifont belenyomod a húgycsövébe, és belespriccelsz egy kis szódát. Ettől automatikusan megindula húgysugár, meg visít is az állat, és már csak annyi a dolgod, hogy időben odatartsd a lavórt, vagyis elkapd  pisa javát. Az így felfogott folyadékból már ki tudod merni a steril edénybe a szükséges mennyiségű mintafolyadékot, amit a hatósági vizsgálathoz hétfőn le kell adni.

Na nekem két ilyen ketrec lett meg. Pedig mind a húsz tervbe volt véve.

A főnököm amúgy aranyérmes főnök lenne, ha az agronómusok között lenne díjazás. Egy agronómus-kiállítás, ahol a legszebb példányok érmet kapnak. Előtte mondjuk szívesen részt vennék a főnököm felkészítésében, ahol pucéran vezetgetjük egy fűrészporral felszórt kis téren körbe-körbe, miközben olyanokat mondunk, hogy „azért a fara lehetne hegyesebb”.

Szóval ez az agrármérnök igazából festő volt, és tulajdonképpen leszarta a rábízott disznókat. Jackson Pollock utánérzéseket pingált részegen minden hétvégén a felesége apjának tulajdonát képező garázsban, és a maradék szabadidejében feljárt a fővárosba kiállításmegnyitókra. Nem volt túl boldog, de ez inkább az oktatási rendszer és a szülei hibája volt, nem az övé, mégis ő szenvedett tőle a legtöbbet.

Én egyike voltam annak a kevés embernek, akinek egyszer megmutatta a képeit, és meg is próbálta magyarázni őket. Nem sokan voltunk így a faluban. Nem is éreztem magam jól, hogy így cserbenhagyom. Az egészségügyi ellenőrzés, amire a húgyminták kellettek elsősorban az ő állását fenyegette. De nem volt más választásom.

Kénytelen voltam cserbenhagyni a festőművész főnökömet, mert lett egy költőnő szerelmem, ami egy magamfajta, disznópisától pirosra csípett kezű agrármunkásnak nem ritkán adódik az életében. A költőnővel pedig a péntek esténk délután négykor kezdődött – közvetlenül azután, hogy megígértem a főnökömnek, hogy szombat délutánig minden minta a hűtőben lesz az agronómusirodában – és másnap délelőtt tizenegykor ért véget a telep végében a szalmakazalban. A tűt a szénakazalban mondás átváltozott nadrágot a szalmakazalbanná.

De ezt mind nem mondtam el neki, csak néztem rá kicsit bánatos félmosollyal, miközben megkérdezte, hogy jó, de akkor mi a sztori.

by zsempet

– Amit most a képernyőmön látok, az előbb még a fejemben volt – mondta Szilárd, és szívott egy mélyet a cigijéből, aztán letörölgette a monitoron lassan lefelé csurgó agyvelőt. Illetve törölgető mozdulatokat téve elkente a ragacsos, szürkés darabokkal tarkított vörös főzeléket. – Azt nem nagyon értem, hogy lehet, hogy ebben az állapotomban is izgat az, hogy nem látom, amit a gépem játszik, de még sosem voltam halott.

– Hát Szilárd basszus, az a helyzet, hogy ezt én sem értem – mondtam, tudva, hogy most ez a szöveg jön, ugyanis még a légzésemet is meghatározta a videóblak alján futó kis pöcök. De én még reagáló film nem voltam soha, és nem tudom, hogy aki megírt a forgatókönyvemet, beleírta-e azt a sort, amit a kiérkező rendőröknek mondok majd arról, amit láttam.

– Mit láttál? – kérdezte Szilárd, és oldalra nézett, amitől öklendezni kezdtem a képernyőn, ugyanis Szilárdnak gyakorlatilag hiányzott a tarkója. Kicsit olyan volt, mint a félkész halálcsillag a Birodalom visszavágban. Kicsi űrhajóval valószínűleg be lehetett volna repülni Szilár jobb füle mögött, és némi manőverezés után ki lehetett volna jönni az orrán.

– Hát a gyilkost, te fasz. Vagy szerinted mit láttam volna? Elment az eszed?

– Hát, inkább így kifröccsent – válaszolta elgondolkodva Szilárd. – De tulajdonképpen elment, ha úgy veszem. Csak nagyon gyorsan távozott.

– Szóval – folytattam ignorálva Szilárd nosztalgikus révedezését –, ha engem itt valaki megírt, olyanra, hogy a film, amit néztél, cselekményében benne van az, hogy neked kifröccsentik az agyadat, és én ezt látom, akkor vajon lesz-e a filmnek egy olyan része, amikor a szomszédok által a lövés miatt amúgy már valószínűleg kihívott rendőrök bejönnek, és látják, hogy a hullád orra előtt még megy a videófájl a dzsuvás képernyőn, és én kiszólok nekik, hogy a Szilárdot az XY ölte meg, heló. Nemsokára végefőcím jön, addig meg élvezzék a filmet. Mindjárt autósüldözés.

– Tényleg, amúgy, ki ölt meg? – tette fel a kérdést Szilárd.

– Na ez az, amit nem akarok neked elmondani. Nagyon rosszul esne, ha megtudnád.

– Micsoda?

– Sajnálom. Mindjárt meghalsz, remélem. Addig kibírod enélkül az infó nélkül.

– Te hülye vagy? Nekem már így is mindegy.

– Sajnálom, de ebben nem fogok engedni. Az illetőről soha nem gondoltad volna. És nagyon fájna, ha megtudnád, ki volt. Szóval légszíves haljál meg.

– De… – nyögött Szilárd.

– Semmi de. Most kéne meghalnod, mert ha jól látom, mindjárt lejár a videó. Ha pedig pillanatmegállítózól, lehet, hogy a rendőröknek nem jut eszébe elindítani.

– De… – nyögte újra Szilárd.

– Semmi de, Szilárd. Nem értem, miért nem halsz meg. Ki van lőve az agyad a fejedből bazmeg.

– Jaj… – mondta elhaló hangon Szilárd.

– Na végre – mondtam. – Jaj – tetttem hozzá. Beléptek a rendőrök. Még tizenhárom másodperc volt a videóból. A rendőr öklendezni kezdett. Bejött a kollégája. Bazmeg. Mondta. Pisti, menjél ki. Még három másodperc.

– Őőő – mondtam, és lejárt a videó.

by zsempet

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha bezárunk egy házat, és hónapokig oda se megyünk, akkor ott nem történik semmi. Szerintem nem bírja ki a ház, hogy ne házkolódjon. Az edények belemennek a mosogatóba és nekidörgölőznek a szivacsnak, a bojler megmelegíti a benne levő vizet, az ágy ledobja magáról a takarót, és aztán rengeteg melóval alácsúszik, és apránként visszahullámozza magára. Ennek így kell lennie.

by zsempet

A hétvége asztalszomszédai ha a rendes szomszédaink lennének, akkor egy olyan helyen laknánk, ahol biztosan minden nap elmondanám, hogy mert ebben az országban nem lehet élni.