zsempet

Azok ott hattyúk?

by zsempet

Kihagytam a nyarat, de belőttem a gólt magamnak, aztán körbecsúsztam a térdemen az egész pályán, úgy kértem, hogy nehogy megszánjon bárki, mert baj lesz.
Micsoda helyzet! Micsoda gól! – ez valami rádióból szólt, és emlékszem, furcsa volt magamról élőben hallani, arra gondoltam, jó lenne megkapni a kazit.
Megírtam valamit, meg is fogom mutatni, csak még nincs kész.

Ha lenne egy homokozóm, most már csak egy kupac lenne benne a vár, amibe a mecsboxaimat és a katonáimat is beraktam, és minden barátom nálam volt két napig. De homok lenne, és benne lenne.

Advertisements

by zsempet

Anyósomék németek, jönnek tíz napra látogatóba. Két hétig az álomhajót fogom nézni. A férjem rendmániás, de engem nem zavar vele.
Anyósomék jönnek, németek két hétre. A férjem gyerekkora óta ugyanazt a müzlit reggelizi. Jobban ismeri a tisztítószereket, mint én.

Az a müzli a kedvence.
Két hétig anyósomék. Jönnek. A zenés műsorokat is szeretik, olyankor táncolnak a tévé előtt. Félretolják a bútort.
A férjem intézi a mosást.
Amúgy magyarok, csak nyolcszáz kilométerre élnek.

Évente egyszer ki lehet őket bírni.
Rendes vagyok, csütörtöktől főzök. Csak szabira nem tudok elmenni, mert mindenki megbetegedett.
Anyósom úgy táncol a tévé előtt, mint egy pingvin. Az apósom meg egy fóka.
Amúgy én nem nézek tévét.

by zsempet

A park műtavában
felizgulnak a pontyok
egy kiflimorzsámra.

Innen nézve vizen járok,
a cápa vagyok
a pontyok tropikáriumában.

Tátott szájjal nézik
ahogy táplálkozik az élővilág
csodája.

Kár, hogy nem halat eszem.

by zsempet

Az óvodában az udvaron volt egy kirohadt fatönk, odajártunk cserebogarazni, és a Gyors Laci szerint ők nem is bogarak voltak, hanem katonák, és a mi botjaink voltak az ágyúzás. Otthon várták őket a gyerekek és a feleség, meg a haza.

Az iskolában egy fagyökértörte betonlap volt a gurítópálya. A medzsókat bogarak vezették sisakban, szájuk előtt mikrofonnal.

by zsempet

Idejönnek a ruhák, beépítünk nekik egy szekrényt.
Idejön a gyerek a héten még legalább egyszer megint. Nem tudom hogy szeretni úgy, hogy érezze.
Idejönnek a növények, mert itt van a fény. Játszik velük a macska tigrisest.
Idejön majd a hasad, csinálok neki nagy, sima tenyeret, meg kiflit a hátadnak.
Idejön a hajad mindig a számba, de aztán rendes vagy, és kiszeded.

by zsempet

Minden dokumentum egy üres lap tulajdonképpen, és minden nap egy dokumentum tulajdonképpen, és minden tulajdonképpen egy nap. Felkelő ház.

Elöl-ről kezdeni a folytatást úgy kell, hogy átnevezzük a meglevőt mai dátummal, és kirakjuk a szerverre, hogy mindenki hozzáférjen. Csak aztán tudni kell örülni, ha valaki nyitva felejt és írásvédetté válunk.

by zsempet

A sztorik akkor kezdődnek, amikor a tervek borulnak. Ezt magyaráztam a főnökömnek, amikor számon kérte, hogy miért csináltam meg csupán kilenc disznót a hármasban lakó negyvenhétből. Nem mondom, hogy örült ennek a válasznak, de egy halvány mosoly azért átfutott a szája jobb sarkán.

Egy disznót megcsinálni normálisan amúgy körülbelül két és fél perc. Odamész a szódásszifonnal és a lavórral. Belépsz a ketrecbe, az eu szabályozás által a négy disznónak előírt háromszor három méteres térbe, és kinézed az első állatot. Leteszed a szerszámaidat, ráugrasz, odanyúlsz a szifonért és a lavórért, a szifont belenyomod a húgycsövébe, és belespriccelsz egy kis szódát. Ettől automatikusan megindula húgysugár, meg visít is az állat, és már csak annyi a dolgod, hogy időben odatartsd a lavórt, vagyis elkapd  pisa javát. Az így felfogott folyadékból már ki tudod merni a steril edénybe a szükséges mennyiségű mintafolyadékot, amit a hatósági vizsgálathoz hétfőn le kell adni.

Na nekem két ilyen ketrec lett meg. Pedig mind a húsz tervbe volt véve.

A főnököm amúgy aranyérmes főnök lenne, ha az agronómusok között lenne díjazás. Egy agronómus-kiállítás, ahol a legszebb példányok érmet kapnak. Előtte mondjuk szívesen részt vennék a főnököm felkészítésében, ahol pucéran vezetgetjük egy fűrészporral felszórt kis téren körbe-körbe, miközben olyanokat mondunk, hogy „azért a fara lehetne hegyesebb”.

Szóval ez az agrármérnök igazából festő volt, és tulajdonképpen leszarta a rábízott disznókat. Jackson Pollock utánérzéseket pingált részegen minden hétvégén a felesége apjának tulajdonát képező garázsban, és a maradék szabadidejében feljárt a fővárosba kiállításmegnyitókra. Nem volt túl boldog, de ez inkább az oktatási rendszer és a szülei hibája volt, nem az övé, mégis ő szenvedett tőle a legtöbbet.

Én egyike voltam annak a kevés embernek, akinek egyszer megmutatta a képeit, és meg is próbálta magyarázni őket. Nem sokan voltunk így a faluban. Nem is éreztem magam jól, hogy így cserbenhagyom. Az egészségügyi ellenőrzés, amire a húgyminták kellettek elsősorban az ő állását fenyegette. De nem volt más választásom.

Kénytelen voltam cserbenhagyni a festőművész főnökömet, mert lett egy költőnő szerelmem, ami egy magamfajta, disznópisától pirosra csípett kezű agrármunkásnak nem ritkán adódik az életében. A költőnővel pedig a péntek esténk délután négykor kezdődött – közvetlenül azután, hogy megígértem a főnökömnek, hogy szombat délutánig minden minta a hűtőben lesz az agronómusirodában – és másnap délelőtt tizenegykor ért véget a telep végében a szalmakazalban. A tűt a szénakazalban mondás átváltozott nadrágot a szalmakazalbanná.

De ezt mind nem mondtam el neki, csak néztem rá kicsit bánatos félmosollyal, miközben megkérdezte, hogy jó, de akkor mi a sztori.

by zsempet

– Amit most a képernyőmön látok, az előbb még a fejemben volt – mondta Szilárd, és szívott egy mélyet a cigijéből, aztán letörölgette a monitoron lassan lefelé csurgó agyvelőt. Illetve törölgető mozdulatokat téve elkente a ragacsos, szürkés darabokkal tarkított vörös főzeléket. – Azt nem nagyon értem, hogy lehet, hogy ebben az állapotomban is izgat az, hogy nem látom, amit a gépem játszik, de még sosem voltam halott.

– Hát Szilárd basszus, az a helyzet, hogy ezt én sem értem – mondtam, tudva, hogy most ez a szöveg jön, ugyanis még a légzésemet is meghatározta a videóblak alján futó kis pöcök. De én még reagáló film nem voltam soha, és nem tudom, hogy aki megírt a forgatókönyvemet, beleírta-e azt a sort, amit a kiérkező rendőröknek mondok majd arról, amit láttam.

– Mit láttál? – kérdezte Szilárd, és oldalra nézett, amitől öklendezni kezdtem a képernyőn, ugyanis Szilárdnak gyakorlatilag hiányzott a tarkója. Kicsit olyan volt, mint a félkész halálcsillag a Birodalom visszavágban. Kicsi űrhajóval valószínűleg be lehetett volna repülni Szilár jobb füle mögött, és némi manőverezés után ki lehetett volna jönni az orrán.

– Hát a gyilkost, te fasz. Vagy szerinted mit láttam volna? Elment az eszed?

– Hát, inkább így kifröccsent – válaszolta elgondolkodva Szilárd. – De tulajdonképpen elment, ha úgy veszem. Csak nagyon gyorsan távozott.

– Szóval – folytattam ignorálva Szilárd nosztalgikus révedezését –, ha engem itt valaki megírt, olyanra, hogy a film, amit néztél, cselekményében benne van az, hogy neked kifröccsentik az agyadat, és én ezt látom, akkor vajon lesz-e a filmnek egy olyan része, amikor a szomszédok által a lövés miatt amúgy már valószínűleg kihívott rendőrök bejönnek, és látják, hogy a hullád orra előtt még megy a videófájl a dzsuvás képernyőn, és én kiszólok nekik, hogy a Szilárdot az XY ölte meg, heló. Nemsokára végefőcím jön, addig meg élvezzék a filmet. Mindjárt autósüldözés.

– Tényleg, amúgy, ki ölt meg? – tette fel a kérdést Szilárd.

– Na ez az, amit nem akarok neked elmondani. Nagyon rosszul esne, ha megtudnád.

– Micsoda?

– Sajnálom. Mindjárt meghalsz, remélem. Addig kibírod enélkül az infó nélkül.

– Te hülye vagy? Nekem már így is mindegy.

– Sajnálom, de ebben nem fogok engedni. Az illetőről soha nem gondoltad volna. És nagyon fájna, ha megtudnád, ki volt. Szóval légszíves haljál meg.

– De… – nyögött Szilárd.

– Semmi de. Most kéne meghalnod, mert ha jól látom, mindjárt lejár a videó. Ha pedig pillanatmegállítózól, lehet, hogy a rendőröknek nem jut eszébe elindítani.

– De… – nyögte újra Szilárd.

– Semmi de, Szilárd. Nem értem, miért nem halsz meg. Ki van lőve az agyad a fejedből bazmeg.

– Jaj… – mondta elhaló hangon Szilárd.

– Na végre – mondtam. – Jaj – tetttem hozzá. Beléptek a rendőrök. Még tizenhárom másodperc volt a videóból. A rendőr öklendezni kezdett. Bejött a kollégája. Bazmeg. Mondta. Pisti, menjél ki. Még három másodperc.

– Őőő – mondtam, és lejárt a videó.

by zsempet

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha bezárunk egy házat, és hónapokig oda se megyünk, akkor ott nem történik semmi. Szerintem nem bírja ki a ház, hogy ne házkolódjon. Az edények belemennek a mosogatóba és nekidörgölőznek a szivacsnak, a bojler megmelegíti a benne levő vizet, az ágy ledobja magáról a takarót, és aztán rengeteg melóval alácsúszik, és apránként visszahullámozza magára. Ennek így kell lennie.

by zsempet

A hétvége asztalszomszédai ha a rendes szomszédaink lennének, akkor egy olyan helyen laknánk, ahol biztosan minden nap elmondanám, hogy mert ebben az országban nem lehet élni.