zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: June, 2005

by lucia

Igen, Béla tulajdonképpen szerelmes Irénbe, bár ez néha inkább teher s nem öröm.

by lucia

Drága Irén!


Lapot küldök csak, ne vegye sértésnek kérem, de egyszerűen nem megy a levélírás. Jelentem minden rendben, bár némiképp korhelykedtem tegnap este, de hát tudja hogy van ez. A Kiss munka végén azt mondja, lemegyünk-e egy könnyű vacsorára abba a kis budai kávézóba ott a Sikló alján. Megünneplendő a vezér vizitjének nagy sikerét. (Mert még a Schener is azt mondta, hogy szerinte elégedett velünk a fő fő!) No meg hát vacsorázni már csak kell. Aztán sert ittam, frissen csapoltat. Bevallom jól esett. A főfájás másnap már kevésbé. Gyergyószöginek állok elébe, bár távolról sem ő volt a legjobb cimborám az egyetemen. Már akkor is mindig a hölgyek társaságát kereste, de charme-osnak távolról sem mondanám. Inkább behízelgőnek. Vigyázzon magára kérem, ahogy én vigyázok a foteuille-re!


Öleli Bélája


Ps: Ki ne nevessen, hogy milyen lapot választok! Az ember igenis vegye észre lakóhelye szépségét!
B


by lucia

Drágám!


Ugye tudja, hogy minden nap imádkozom a kezelés sikeréért? Micsoda átok az, ha két embernek nem sikerül gyereket nemzenie. Nem

by lucia

Irén!


Én kérem, most olyan részeg vagyok! De olyan!

by lucia

Drága Irén!


Remélem tudja, hogy nem élhetek maga

by lucia

Kedvesem!


 

szimpla

by lucia

Csirkemell, felvágom. Hosszában, csíkokra. Megsózom borsozom, és forró olajon kicsit barnára megsütöm minden oldalán. Ha kész, kiveszem, gázt leveszem, fokhagyma hagyma együtt bele az olajba, sül amíg üveges nem lesz, aztán rázuttyantom a sok meghámozott és felvágott paradicsomot (úgy kell meghámozni, hogy a hegyénél vágok rá egy kis keresztet és beteszem a zubogó vízbe, aztán egy perc múlva kiveszem és simán leszedem a héját és nem árt kivágni a kis zöld bigyót is, mert állítólag mérgező). A paradicsomot és a hagymákat főzöm kicsit, már akár nagyobb lángon is, aztán visszateszem bele a húst, beleágyazom a húscsíkokat a trutyiba, majd belenyomok egy csomó friss, apróra vágott bazsalikomot (lehet kapni mélyhűtöttet, amit bírok, mert nem szeretem a döglődő cserepes növényeket a konyhában), meg némi borsot (nekem jó sokat), és egy kevés (ezúttal tényleg nem túl sok) fehérbort. Ez már így is elég sűrű, merthogy nem raktam rá túl sok bort, de még egy kicsit sűrűbbre főzöm, hogy a bornak tényleg csak halvány nyomai maradjanak, persze azért ügyelek rá, hogy maradjon szósz. Ja! És a borral egyidőben beleteszek egy karika citromot.
Én az ilyenekhez általában rizst csinálok, mert az úgy keveredik a szósszal satöbbi. A barnarizst összekeverem kábé ugyanannyi fehérrel és megfőzöm. Nem felejtek el sót rakni a vízbe. Fasza ragacsos rizsát főzök belőle. Az a köret.

by lucia

Drága Fiam,


hát nem fogja elhinni, mi történt tegnap az estebédnél. (Mellesleg kitűnő a koszt, az érkezésem estélyén egy olyan habkönnyű szilváspudingot adtak be, hogy szinte felszállt a tányérról, kis híján rendeltem belőle még, pedig tudja, hogy nem vagyok az a desszertmániás.) Szóval ott ülök és kanalazom a consommét tojássárgájával, miközben Vakarnynénak tudom is én miről be nem állt a szája, úgy beszél az asszony, mintha nem is venne levegőt (bár szó se róla, már most mindent tudok mindenkiről az egész városban – bármikor jól jöhet!), amikor odalép az asztalunkhoz a maga legjobb egyetemi barátja, a Gyergyószögi! Most mondja meg! Persze csupa charme volt, mint mindig, de mintha lenyugodott volna, már nincs meg benne az a rettenetes lángoló pernahajderség, ami volt! Persze rögvest meginvitáltam hozzánk, hogy most aztán meséljen el mindent, mert évek óta hírét sem hallottuk, különben is hogy merészel így eltűnni a barátai látóköréből! Ő meg jött, azonnal, három mondattal teljesen elbűvölte Vakarnynét, és elmesélt mindent! Bécsben és Berlinben él, magánzó, állítólag nikkelben utazik, úgy tűnik jól megy neki. Izgalmas történeteket mesélt Dél-Afrikáról és Szibériáról. Képzelje, állítólag egyszer még meg is akarták enni a kannibálok, de legalábbis megpróbálták, aztán egy angol üzletfele kiszabadította. Persze ezt már azért én sem hittem el, de Vakarnyné kis híján leájult a székéből. Mindenesetre magy charmeur ez a maga diáktársa, még az is megfordult a fejemben, nem-e valami szélhámos lett belőle időközben, annak ellenére, hogy jó családból származik.
Érdeklődött maga után is Fiam, bele is kezdett volna néhány anekdotába még jurátus korukból, ha időben le nem állítom! Tudja mikor leszek én kíváncsi a Maga ifjúkori botlásaira, főleg ily megrendült egészségi állapotban! Azért annyit elmondott persze, hogy hát magát se kellett félteni Fiam, meg, hogy jó firma volt maga annak idején! Hát mondtam, hogy lesz szíves a részletektől megkímélni minket gyenge idegzetű asszonyokat. Na de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy most a legutóbbi szibériai útja fáradalmait piheni a fürdőben és utána állítólag üzleti ügyben Pestre utazik, és megígérte nekem, hogy Magát is meglátogatja! Majd sürgönyöz, ha indul! Kérem számítson rá, és fogadja szeretettel, ki tudja, jól jöhet még egy gazdag nikkelkereskedő ismeretsége! Nem mintha nem lenne magának jó helye fiam, de mégis. Ne lehessen tudni!
A maga legutóbbi levelét direkte nem említem Fiam, mert ez a hangnem kérem méltatlan a válaszra! Méghogy kézikönyv! Hogyha magának kézikönyv kell hozzám kérem, akkor nekem az egész Rédey, a nagy Brehm, sőt még maga a British Enciklopédia is kevés lenne magához! Olyan maga Fiam, mint egy gyerek! Ha nem mondom meg mit csináljon, vagy nem csinál semmit, vagy amit csinál, abból csak a baj származik. Így is úgy is, tudom, hogy mindegy mit mondok, ezért csak annyit üzenek, hogy kérem, vigyázzon magára!


Hű társa:
Irén

by lucia

Haló Poldy, haló Stephen.

by lucia

Kedvesem!


Tudja jól, milyen csapnivaló levélíró vagyok, ezért nem csudálkozik, hogy csak egy ilyes nyomorult kis iratra futja most. Telegrafikus stílben számolok be Magának:
Pro primo – Julisnak továbbítottam utasításait, természetesen húzta a száját és vonogatta a vállát, ahogy azt Maga sejtette előre, ezért hagyta rám e nemesnek távolról sem nevezhető feladatot.
Pro secundo – Maga, mint afféle valódi házi sárkány, akinek két feje van: egyrészről azt mondja nehogy kávéházazzak, másrészről viszont a szivarozás hanyagolásáról beszél a vadonat foteuille-ben. Úgy vélem kedvesem, hogy Ön elkerget engem itthonról. Tényleg kérem, mellékeljen kézikönyvet kérem Magához, mert érteni nem vagyok képes! Hisz nemrég születésem napjára pont Maga prezentált nekem egy nagy doboz igazi kubait! (Amellyel, bevallom igen szorosra fűzte a köztünk néha meg is feszülő, de hűségem által elszakíthatatlanná acélozott köteléket!)
Pro tertio – Az a vizit, amelyet említ (nevet jusztis nem említek) létrejöhet, de kizárólag az én jelenlétem nélkül, ezt schwarz auf weiss megmondom már most. Unalmas embereket rövid ideig még hajlandó vagyok viselni, de borzalmas feketét kiszáradt linzerrel semmi szín alatt nem vagyok hajlandó magamhoz venni. Ergo: Velem ott Maga nem vizitel! Punktum!
Itt a napokban esett, szemerkélt, hullott, zuhogott és szitált. Ott Maguknál? Halad a kezelés? Remélem már írja a tisztességes levelet, amelyben részletesen beszámol mindenről!


Kezét csókolja:
Bélája.