zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: February, 2011

by lucia

Egyszer egy lakótelepen egy ablakból néztem a szembeház egyik erkélyét vasárnap délután. Egy idősebb férfi és egy fiatal nő voltak ott. A nő egy lepedőbe volt öltözve, a férfin talán nadrág volt. A nő tetszett nekem így messziről, mondjuk akkoriban minden nő tetszett nekem. Arra gondoltam, hogy ez egy kölcsönkapott lakás. Vajon kinek hazudnak ők erről a délutánról? És mit? Milyen lenne, ha valahol összegyűlnének az ember hazugságai, mint valami asztráltestű sárkányok? Valahol a világ egy másik részén gyűlnének, de ezek a sárkányok soha nem pusztulnának el. És a világ teli lenne hazugságokkal, ott lebegnének a sárkányok mindenhol rózsaszínen, kéken, meg zölden, nem bántanának senkit sem, de ha egyszer valaki, a világ másik végéről véletlenül olyan helyre kerülne, ahol az ő sárkányai vannak, akkor a sárkányok berepülnének a száján, és ő egy kicsit puffadna, aztán szétrobbanna ezernyi apró kis cafatra.

Advertisements

by lucia

Sebeket találok magamon néha. Általában nem tudom, hogyan lettek. Ülök a fürdőkádban és gondolkozom, hogy üthettem így be magamat. Ilyenkor elég fáradt is szoktam lenni, ezért a fejemet a térdemre hajtom, mintha hallgatnám, hogy mit mond a lábam. Lehet, hogy tudat alatt azt hiszem, hogy talán elmondja a lábam, hogyan lett sebes.
Néha eszembe jut, ahogy mondjuk felcsapódott egy talppal kettétört fa egyik fele és nekiütődött a sípcsontomnak. Ilyenkor sokszor újrajátszom magamban a jelenetet, hogy tudjam, tényleg, biztosan onnan van-e. Onnantól mindig máshogy nézek arra a sebre a kádban.

by lucia

Az én táncelőadásom úgy kezdődne, hogy két meztelen ember két teljesen más szólót táncol egymáshoz nagyon közel. És úgy végződne, hogy két teljesen felöltözött ember úgy mozog együtt, mintha egy ember lennének, de a lehető legmesszebb vannak egymástól a színpad két oldalán. Ez a zene.

by lucia

Mondtam már, hogy a fagyott füvön vékony hó én vagyok? Aszfalton fagyott nyák, én vagyok. Harsanva törő bot, én vagyok. Felhős ég, én vagyok. Korán jövő rügy, én vagyok. Hideg köd, én vagyok. Cigizősen felhős lehellet, én vagyok. Hasadó fa, én vagyok. Esteledő hegytető, én vagyok. Csak úgy tudok táncolni, hogy szerteszét dobálom a tagjaimat, én vagyok. Csak átélni tudok, én vagyok. Az ölelés én vagyok. Kutyák oldala, én vagyok.

by lucia

Gyalogolok a munkahelyem felé majd holnap. Aztán buszra szállok és minden megállónál nézem, hogy felszállnak-e ellenőrök. Ha felszállnak, én leszállok majd és arra gondolok, hogy hívok egy taxit, de aztán meggondolom magam, mert néha kell ez a lassúság és gyalogolok egy megállónyit, aztán felszállok a következőre, de egy megállóval később újra felszállnak majd az ellenőrök.
Onnan lehet tudni, hogy kik az ellenőrök, hogy az ellenőrök egymás mellett szoktak állni és beszélgetni szoktak a megállóban, de ha megjön a busz, akkor két külön ajtón szállnak fel, mintha nem is ismernék egymást.
András a férfi, de egész életében mindig, mindenki csak Bandinak hívta. Ősz szakálla van és szemüveges. Akkor volt életében a legboldogabb, amikor az első feleségével, még az esküvőjük előtt, egy kölcsönkért autóval elmentek a tengerpartra és a második este kézenfogva sétáltak a partmenti kanyargós, keskeny járdán és messziről hallatszott a zene a diszkóból, a közelükben meg halkan locsogott a tenger. A következő évben kitört a háború a tengernél és Andrásnak azóta nem sikerült újra elmenni oda.
A nő Nóra. Nóra életének legboldogabb pillanata még hátravan.
Ahogy majd leszállok, amikor ők felszállnak, még nézem, hogyan veszik elő a karszalagjukat.

by lucia

Van az, amikor sírnod kell minden ok nélkül. A fizikai szomorúság ez, ami valószínűleg abból fakad, hogy annyira krónikusan alultáplált a lelked az éveken át tartó megfeszített munkától, hogy már az öröm receptorai is megszűntek létezni benne. Mintha veseelégtelensége lenne a pszichédnek, és a vidámság lenne a pisa, ami most már soha többet nem jön ki, legfeljebb műtéti úton, valami katéteren át, de akkor is csak mint valami beteg és veszélyes folyadék.
Hemingway van mostanában megint, a Death in the Afternoon, meg még mások. Éjszakánként corrida del torost nézek a youtube-on. Félig, vagy egészen náci öltönyös spanyolok hujjognak azon, ahogy egy feszes, rózsaszínű ruhába öltözött felfuvalkodott pöcs riszálja a picsáját, és hátbaszúr egy, az utolsó mozdulatig kiszámítható gyönyörű állatot. Az a szép, ahogy az elején még senki sem szúrta meg sehol, és gyors mint a szél.

by lucia

Ünneplős biciklit veszek, úgy randizok ezzel a kicsit melegebb idővel. Leülünk, én és az idő, és kinyitom az arcomat, úgy mosolygok rá, és hozom az italokat, és megnevetettem. Elmesélek neki pár olyat, amit már tényleg elég rég nem mondtam senkinek és néha komolyra váltok, de csak a ritmus kedvéért; kerülöm keservem. Igyekszem jól nézni, nem túl ellágyítani tekintetem, de egy percre sem hagyni keményen, cinikusan, vagy üresen. Igazi vágyam leplezem, de nem teszek hamisat sem a helyére. Együtt leszünk lassan, pár óra alatt.

by lucia

Valahogy beleestem az első korty teámba és megittam magam. Aquapark vagyok odabent, tök nagy a tömeg és mindenhol sorba kell állni. Találkoztam Áronnal is, ő még nem elég magas a leghosszabb menetekhez, de egy csomó mindenen lejöhet már. Ott volt minden munkatársam, az Áron anyja, és az összes ember, akit valaha szerettem.
A legklasszabb csúszda a Főartéria, ahhoz külön vörösvérsejtre kell ülni, nem lehet csak úgy. Nagyon begyorsul középfele, sikítanak is a vendégek, főleg a lányok. De klassz végigmenni Zsigerzúzdán is, csupa a kanyar az egész. Az Agymenés elég lassú, de nagyon érdekes, mindig ott a leghosszabb a sor. Kellemes meleg amúgy az egész hely, a víz is langyos mindenhol. Sokat csúszkáltam, nem is gondoltam volna, hogy ilyen öregen ennyire lehet élvezni ezt. Aztán pár baráttal beültünk egy habzó medencémbe és csendben hallgattuk, hogyan dobog a szívem és hogyan sikítozik a csövekben száguldó sok gyerek.

by lucia

Van egy filmrendező, aki azért rendez, hogy belerendezze magát a filmjeibe. Azért akarja belerendezni magát a filmjeibe, mert a filmekben minden lehetséges. Van egy kicsi ház. Egész kicsi. A főhős belép az ajtaján, vágás, és a főhős egy hatalmas kastély halljában veszi le a kabátját és dobja le a kulcsait. A főhős szegény, de véletlenül megtalálja azt a húszmillió dollárt, amit a Fargóban beásott a csávó a hóba. A főhős nem jóképű és szegény, de több akciódús jelenet során összejön Scarlett Johanssonnal. Na most ennek a filmrendezőnek van egy olyan előhívó folyadéka – titkos keverék -, amivel tényleg elő hívja ezeket a dolgokat. Előhívja, vagyis valóra váltja. Kilép a vágószobából, a szemére teszi a napszemüvegét és elindul az új, saját valóságában, ami mindig is úgy volt. Beül Scarlett mellé a kabrióba és elindulnak a toszkán ház felé. Aztán a kritikusok elkezdik iszonyúan szarozni, hogy mennyire fantáziátlanok a filmjei, hiszen szóról szóra másolja velük a valóságot. Mások egy új, posztmodern kísérletnek vélik az életművét és dicsérik a bátor kitárulkozást. A rendező azt gondolja, hogy mindenki kussoljon, hiszen rendez ő drámákat, sőt tragédiákat is, nem sajnálja magát, megdolgozik a sikerért. A siker nem is kerüli el. A legszebb házakban él a legszebb színésznőkkel a legszebb helyeken. Barátja minden Oscar- és Nobel-díjas. Gyönyörűen telik az élete. Aztán, már nagyon öregen, megtört testtel és egyre zavarosabb elmével úgy dönt, itt az ideje, hogy lelőjjék a főszereplőt.

by lucia

(Kurva életbe)