zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: April, 2011

by lucia

Csak lélegezni kell. Semmi mást. Az meg olyan könnyű.

Advertisements

by lucia

Bemegyek a libanonihoz, szembe a James Dean filmkölcsönzővel és kérek egy giroszt meg egy baklavát és egy ajrant.
Milyen jó volt ez a prezi. Ha én is elhiszem, ők is mindig elhiszik, olyan ez, mintha tudnék varázsolni, mintha lenne dszedierőm.
Kiülök a bejárat mellé a kirakat padkájára. Leteszem a táskámat, az ajrant, a baklavát, harapom a giroszt, a táskám pántja lassan, magától lefordul. Nézem a bringám, milyen szép. A fülembe szól a zene.
Minden szám a szerelemről szól.
Nem süt a nap, de holnap fog. Ott fogok nevetni valahol egy földúton a Badacsony oldalában. Pinceszagú lesz a ruhám.
De most még Libanon. Arab, zsidó, keresztény mind egyforma. Hangosak és közvetlenek. Arra gondolok, laknék arra kurvára. Vagy mégsem. Végülis ide születtem, ez nem véletlen.
Finom a girosz, és az a pisztáciás baklava, ami a kedvencem. Nemsokára elég meleg lesz ahhoz, hogy az első korty ajran olyan legyen, mintha megsimogatna belülről egyszerre minden, ami jó a világban.
Tegnap loptam egy üveg sört egy fesztivál záróestjéről és hazavittem és betettem a hűtőmbe, hogy milyen jól fog még jönni ez. Így tudok rakendroll.

by lucia

(Amúgy nincs semmi baja. Allergiás roham volt, nekem is volt kiskoromban sokszor. Egy óra alatt lezajlott.)

by lucia

Arra ébredek, hogy sír az Áron. Mérgesen sír, ilyen afrancba dühös sírás, de kicsit ijedt is.
Apa nem kapok levegőt. Mindjárt megfulladok.
Gyorsan odamegyek az ágyukhoz, villanyt kapcsolok, kicsit, hogy ne sokkolja. Nézem a száját, hogy kék-e, vajon régóta fullad-e álmában. Kaparva kapkodja a levegőt, hallani, hogy alig telik a tüdeje. Megfogom az anyja vállát, mire kinyitja a szemét.
Oké, semmi baj. Ne sírj, úgy rosszabb.
Bebújok mellé, a mellkasommal kicsit megtámasztom a felsőtestét, úgy könnyebb.
Nyugodj meg és próbálj meg lassan és könnyen lélegezni. Ha erősen húzod, úgy nehezebb.
Bólint. Hang nélkül, de folynak a könnycseppek az arcán. Az anyja szól, hogy nyissa ki a száját, és beleszór pár homeopátiás golyót.
Mindjárt jobb lesz. Csak ne kapkodd a levegőt!
Finoman tartom a kezem a hátán. Láttam már kutyát, aminek valami miatt bezárult a tüdeje, csak az izmok rángottak, nem ment bele levegő. Az Áron most ugyanolyan, csak egy kicsi mindig bejut.
Van kalciumunk?
Csak tabletta.
Azt nem tudja lenyelni. Mindjárt jövök.
Lemegyek a présház alsó szintjére, most van a felújítás, kutatok egy dobozban, gyorsan szedem ki belőle a cuccokat, míg meglesz a kalcivid. Ráteszem a konyhapultra, előveszem a legnagyobb kést. Fokhagyma, gondolom és ököllel ráütök a késre. A port egy kispohárba teszem és rálöttyintek egy kicsi vizet. Odaérek az ágyhoz, olyan idegesen kezdem el körbelötykölni, hogy kiloccsan.
Nézd csak, ezt hajtsd fel.
Nézem, hogy kék-e. Szerencsére nem, de nagyon kicsi levegőket tud csak venni.
Az anyja egy pohár vízbe homeopátiás bogyókat szór. Megkeveri.
Kis kortyot igyál. Tartsd a szádban.
Sír megint. Most már fél a fulladástól. Odakint pirkad. Szorítja a kezem.
Nézem őt. Nem kék. Aztán nézek ki. Még sötét van, de a madarak már szólnak.

by lucia

Péntek este hazaértem és lefeküdtem a fűbe megnézni a csillagokat. Aztán elővettem a telefonomat és elkezdtem leírni, hogy van egy raktár teli lelkekkel. De ezek a lelkek ebben a raktárban nem dobozok, hanem targoncák. Egész nap egymást emelgetik. Amelyik lélek talál magánál nehezebbet, az pontot kap. Ha fel tudja emelni, talán ki is mehet abból a kurva raktárból. Minden lélek képes növelni a súlyát. Komoly taktikáik vannak. Minden emelés pontot ér, azért adják hónap végén a fizetést. Én meg bementem oda és kiderült, hogy még sose gondoltam a súlyomra és most meg nem találom az ajtót kifelé és még életemben nem voltam ekkora vesztes.

by lucia

Egyéves a mobilom. Ezek történtek vele.

by lucia

Egy piaccsarnokba mentem be valamelyik nap, hogy megnézzem, milyenek a színek, és ne csak tökéletes acélszürkét, dizájnerfehéret és irodahuzat-pasztelleket lássak. Megszagoltam egészen közelről egy grapefruitot, mostanában az egészen közelről beszívott grapefruitszag a kedvenc szagom az egész világon. Aztán megláttam a kolbászost és rájöttem, hogy ott fogok ebédelni, abban a csarnokban. Öten álltunk a pultnál, a viharvert bácsi, a szakállas értelmiségi, én, és a két szobafestő. A festők hümmögve nyammogtak. A bácsi tempósan tunkolt, én harsogva haraptam. A szakállas meg elővette a laptopját, kinyitotta és körülnézett. Mind őt néztük meg a laptopot, miközben rágtunk. Lassan becsukta és elkezdett rágcsálósan harigcsálni.
Sok minden nem történt ezenkívül, csak annyi, hogy a bácsi, amikor végzett, rámnézett és azt mondta: további jóétvágyat uram. És én bólintottam, hogy köszönömszépen, és utána egész délután arra gondoltam, miért nem tettem hozzá legalább annyit, hogy egészségéreviszontlátásra. Aztán vittem egy kiló görög epret a munkatársaimnak és arra gondoltam, hogy vajon merrefelé lehet az a fóliasátor ott Görögországban, ahol ez az eper termett. Reméltem, hogy valami szigeten.

by lucia

Egy piaccsarnokba mentem be valamelyik nap, hogy megnézzem, milyenek a színek, és ne csak tökéletes acélszürkét, dizájnerfehéret és irodahuzat-pasztelleket lássak. Megszagoltam egészen közelről egy grapefruitot, mostanában az egészen közelről beszívott grapefruitszag a kedvenc szagom az egész világon. Aztán megláttam a kolbászost és rájöttem, hogy ott fogok ebédelni, abban a csarnokban. Öten álltunk a pultnál, a viharvert bácsi, a szakállas értelmiségi, én, és a két szobafestő. A festők hümmögve nyammogtak. A bácsi tempósan tunkolt, én harsogva haraptam. A szakállas meg elővette a laptopját, kinyitotta és körülnézett. Mind őt néztük meg a laptopot, miközben rágtunk. Lassan becsukta és elkezdett rágcsálósan harigcsálni.
Sok minden nem történt ezenkívül, csak annyi, hogy a bácsi, amikor végzett, rámnézett és azt mondta: további jóétvágyat uram. És én bólintottam, hogy köszönömszépen, és utána egész délután arra gondoltam, miért nem tettem hozzá legalább annyit, hogy egészségéreviszontlátásra. Aztán vittem egy kiló görög epret a munkatársaimnak és arra gondoltam, hogy vajon merrefelé lehet az a fóliasátor ott Görögországban, ahol ez az eper termett. Reméltem, hogy valami szigeten.

by lucia

Elindultam és mentem amíg önműködő nem lett a lábam és észre sem vettem, hogy már észre sem veszem, hogy járok. Járt úton mentem, mégis minden új volt és furcsa. Furcsa voltam én is, ahogy egyre messzebről és messzebről érkeztem oda, ahol éppen voltam. Ráült a vállamra a megtett távolság és ott hízott egyre feltűnőbbé.
Ha nagyon sokig kell csinálnod valamit, nagyon óvatosan kell adagolni az örömöket. Csak akkor iszol, ha már tényleg szomjas vagy és csak akkor eszel, ha már nem is a gyomrod, hanem a sejtjeid éhségét érzed. Máshogy nem megy a menés.

by lucia

Mindketten hazaköltöztek, és elmondták mindenkinek, hogy most végre eladják a házat. Az anyjuknak megmondta a munkahelyén a környéken lakó kolléganője, hogy többen is tervezik felgyújtani a házat, mert az összes gyerek ott veszi a heroint a kisebbik haverjától, és az anyjuk ezt elmondta a nagyobbiknak és elhatározták, hogy három hónapon belül találnak vevőt. Előtte rendet raknak.
Ki is takarítottak, csörögtek a kukában az üres habpatronok, vagy egy félvödörnyit dobott ki a nagyobbik. Enni adtak a macskáknak, a kisebbik meg a nevelőapjuk hónapok óta nem etették őket. Nem volt rá pénzük. Hét vagy nyolc macska volt, nem is számolták már, és  nevük sem volt, csak egynek vagy kettőnek. Kint vadásztak, abból éltek, amit találtak.
Azt hitték csúnyább lesz, de tűt, vérnyomokat, fegyvereket nem találtak. Akkor volt a kisebbik tizenöt. Egész nap játszott. Ők mosták a falakat, meg nagy zsákokba hordták a szemetet és közben a háttérből rendszeres időközönként hallatszott a tévéből, hogy Finish him! Nem is szóltak a kisebbikhez, csak csinálták a takarítást. Aztán éjszakánként meg eltűnt a kisebbik. A nagyobbik meg az anyjuk biztosak voltak benne, hogy a haverjával találkozik, akit elküldtek a házból amikor visszajöttek. Az a gyerek árulta a drogot, ő hozta a játékokat is. Furcsa volt, hogy az anyjuk nem foglalkozott a kisebbik állapotával. Csak a házra koncentrált. A nevelőapjuk elment, amikor hazaköltöztek.
Az anyjuk egész gyerekkorukban azzal kínozta őket, hogy amikor megérkezett este a munkából szagolgatni kezdett és kérdezgette, hogy mi ez a büdös. Ők meg féltek, mert nem éreztek semmit, de úgy érezték, biztos rosszat csináltak. Most is ez ment, hogy mi ez a büdös, de most a nagyobbik is érezte a szagot. Mentek a már tiszta házban és szagolták a levegőt. Aztán az anyjuk a konyhaszekrény egyik sarkához állt és azt mondta onnan jön. A nagyobbik meg odament és elhúzta a konyhaszekrényt. Egy döglött macska feküdt alatta, és ahogy a nagyobbik elhúzta, a szekrény alsó szegélye beakadt a dög fejébe és leszakította. Azt nagyon nehéz volt feltakarítani, de a nagyobbik megoldotta.