zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: May, 2013

Tudom, mit tudok. Hollywood az default. Akármikor tudok

by zsempet

Tudom, mit tudok. Hollywood az default. Akármikor tudok lassítva tengerparton vagy gyorsítva egy vonattal szemben. Tudok intravénásan, lóháton, két kalasnyikovval, kutyával és gyerekkel. Tudok három csavarral, bonyolítva, de kevés fordulattal, a végén nevetve is. Tudok szupert is, repülősen, robbanósan, nagyon erős fajtát is, meg nagyon okosat is. Meg tudom menteni a világot az utolsó pillanatban. Tudom.

Advertisements

Mankózok át a parkon. Óvatosan a gyöngykavicson. Épp

by zsempet

Mankózok át a parkon. Óvatosan a gyöngykavicson. Épp szomorú vagyok, mert mi van, ha örökre úgy marad a lábam. Teli van a kutyafuttató futó kutyákkal. Az egyik ott kocog mellettem a kerítés túloldalán. Megállok. Ő is. Szembebicegek vele. Ő elfordítja az egyik fülét.
– És ha így maradsz? – kérdezi. – Nem futsz tán soha már.
– Igen, lehet – felelem.
– Rossz lesz neked?
– Nem lesz jó – felelem.
– Emlékszel a Zolira?
– A Zoli kutyára Debrecenből?
– Igen.
– Az alkoholista egyetemi tanár szomszéd kutyája.
– Emlékszel, hogy halt meg?
– Emlékszem igen. Elkapta egy másik kutya. Megsérült a lába. Mi nyaralni voltunk, a szomszéd meg pár hétig részeg volt. Mire megjöttünk, szét volt rohadva a lába. Elvittük, amputálták, de mégis elpusztult.
– A szomszéd azóta józan, igaz? – kérdi a kutya.
– Megtért. A kutya meg azóta halott. Tudom, mit akarsz mondani.
– Na mit?
– Hogy ő esetleg sajnálhatná magát. De még ő sem.
– Na látod. Tudsz te néha.
– Néha.
Mankózok tovább. Megpróbálom egymás után letenni a két mankót, hogy lássam milyen lehetett a Zolinak abban a három napban, amikor már láb nélkül, betegen szaladgált utánunk a társasház kertjében.

Mankóval is lehetsz kóboj. Mankóval is lehetsz menő.

by zsempet

Mankóval is lehetsz kóboj. Mankóval is lehetsz menő. Mankóval is van naplemente.

Kullancsokat ölök a mankómmal a bejárati ajtó előtti

by zsempet

Kullancsokat ölök a mankómmal a bejárati ajtó előtti simított betonon. Reggel van, alsónadrágban vagyok, pisilni kell. Egy hosszú gaz nőtt ki a beton szélén, mintha satírozva lenne itt-ott úgy lepik foltokban a tetvek.
A macskák a reggelijükért antennáznak a farkukkal, kinyitom a számat és mondom, mindjárt lesz étel, de egy másik ember beszél, a hang sem az enyém, a szándék sem, a jelentést sem értem és a jelölőt sem. Leülök, kinyitom a mellem és besétálok a folyosón ami elnyúlik tőlem – ha a lakás külső falának vetem a hátam – egészen a Balatonig.
Ott egy földút, balra föl egy lépcső, deszkák a földben, rajtuk fű, és a lépcső tetején egy ház, nagy ablakokkal. Bent bőrfotelek a nyolcvanas évekből. Domus dizájn, a sarkokon lakkozott fa lóg ki. Az egyikben ott ül egy szakállas faszi meztelenül, és amikor belépek reccsenőset fingik, segge bőre cuppan, és felröhög.
Mindjárt lesz étel? szól gúnyosan. Ki mondja? Hát úgy tűnik nem én, válaszolok. Ő néz és mosolyog gúnyosan, és meg állok vele szemben hülyén támaszkodva a mankókra. Aztán leteszem a mankókat és felegyenesedek a bal lábamon állva. Megfogom a bokám, és kihúzom oldalra kinyújtva. Kicsiket rezzennek az izmaim, ahogy tartom magam. Lassan kihúzom a hátam, és felemelem a fejem. A bal kezem a csípőmön. A tekintetem lassan elfordítom balra.
Még sosem volt ilyen szép az egyensúlyállás. Kitartom az öt légzést és visszafordítom a fejem. A férfi nincs sehol. Leeresztem a lábam és lehajolok a mankókért. Mikor visszaérek, adok nekik enni, aztán lemosom a kullancsokból a betonra pukkant régi, barna vért.

38

by zsempet

38

A két nősténymacska a legabszurdabb amúgy. Eltörtem a

by zsempet

A két nősténymacska a legabszurdabb amúgy. Eltörtem a sarkam és rögtön lett két macskám, két ivartalan nőstény, az egyik öreg, a másik fiatal, az egyik megértő, a másik sértődékeny, az egyik falánk, a másik anorexiás.
Bármire hajlandóak értem és egymás ellen. Kapálja a kiskertemet, hogy szeressem és közben minden mozdulattal morog valamit a másik ellen. Berakja a kedvenc zenémet és leheveredik, hogy simogassam, hentereg a hátán, hallom, ahogy ropog a gerince és korog a gyomra a vágytól.
Bejön, hogy fogott egy gyíkot, villámgyorsan vág pár csík szalonnát, beletekeri, reszel rá egy kis citromhéjat, a kertből zsályát és rozmaringot, csuklóból kinyit egy üveg fehéret, glugg glugg és már megy is a sütőbe. Aztám megsértődik, hogy nem eszem gyíkot és felül a könyvespolc tetejére fél napig.
Minden este mellémfekszik, hátha kedvem támad beletúrni a szőrébe. Minden este sértetten elvonul, hátha odamegyek hozzá, hogy simogathassam kicsit.

Sztálin lógott a vécében szépen, rétegesen térbefestve, Sztálin

by zsempet

Sztálin lógott a vécében szépen, rétegesen térbefestve, Sztálin szélei belemosódtak a festmény alapozásába. Tulajdonképpen egy mellszobor-festmény volt az, Sztálin busztját ábrázolta. Biztos sokan ábrándoztak akkor mondjuk ötvenegyben arról, hogy bárcsak tényleg úgy nézne ki Sztálin akkor abban a pillanatban. Hogy le lenne tépve a karja, és ki lenne szakítva a felső néhány bordája, és valami nagy láncos gép által le lenne roncsolva a testéről minden a szegycsontja alatt. Sztálin elvtárs elmosódik a széleinél, jelentem. Láthatóan fáj neki. Jól látható, mert az arca igen nagyon kontúros marad kérem tisztelettel.
Az, hogy maga hugyozik itt közben, csak aláhúzza a tényt, miszerint Sztálin elvtárs kevéssé szedte össze magát az ittlógás alkalmára. Ugyanakkor az ápolt és kontúros bajusz alatt bizony meglehet szintén kontúros, vagyis éles fogak rejlenek. Teától és cigarettától sárga, nagy, négyszögletes grúz fogak. Ha pedig így van, akkor én a maga helyében ilyen sokrendbeli Sztálin elvtárs előtti hugyozást követően felettébb óvatosan kezelném a szarást. Főleg úgy tarkótájon.

Amikor megiszom a fájdalomcsillapítót, érzem, hogy lemegy a

by zsempet

Amikor megiszom a fájdalomcsillapítót, érzem, hogy lemegy a gyomromba. Érzem, hogyan kenődik fel a gyomrom falára miután leért. Érzem a zöld, a piros és a kék molekulákat beolvadni a vérembe a gyomorfalon át. A pirosak valahogy hosszúkásak, a kékek kerekek, a zöldek pedig nagy lapok. Percre pontosan tudom, hogy melyikből mennyi van már bennem és azt is, hogy még mennyi szívódik fel.
Bent a lábam olyan, mint egy erdő. Vagy egy város. Tele van kiálló dolgokkal, meg oszlopokkal, meg vezetékekkel például. Zegzugos kis utcák vannak benne, benyílók és kilógó dolgok. Olyan, mint valami mediterrán kisváros a szűk utcákkal meg a többivel. Kis kertek is vannak nagy, mindent eltakaró fákkal. Ide jönnek be a piros, a kék meg a zöld molekulák. A pirosak rátekerednek dolgokra, például faágakra. A kékek falakon gurigáznak végig és kékre festik őket. A zöldek meg rátapadnak mindenre, mintha beragasztózott plakátok lennének. Plakátborogatás a városfalakon. És amikor az egész lábváros minden felülete be van tapasztva, festve vagy tekerve velük, akkor nem fáj. De vannak a városnak olyan területei, ahova még ők sem jutnak el. Amik kilógnak.

Hagyom a hagymaszárat a pulton elengedni magát. Kilazul,

by zsempet

Hagyom a hagymaszárat a pulton elengedni magát. Kilazul, mintha megivott volna két pohár rozét. A szagától csúszik bele a reggeli a napba, nem úgy, mint amikor az utolsó mindig egy kanál joghurt és falat kifli, hogy ne legyen kávészagú a szám.
Földet hoz be a macska, meg én is a mankómmal, pollent fúj be a szél. A küszöbön túl mozog a fű, így csúszik a kint bentre meg vissza persze. Benövi lassan valami borostyán az ágyam, belémbújnak a hangyák, törzsemre moha tapad és lassan nem is lélegzem majd, hanem szellőzöm. Akkor sóhajtok, ha átfúj a szobán a szél.
A macska körmöt élez majd a lábamon, a hónom aljába fészket rak egy gólya, nem zavarja, hogy milyen kicsi a hely. Aztán jön egy gólyanő, rám tojik, eljárnak együtt a tóra és ha van egy kis idejük repkednek, hogy el ne hízzanak.

Öltözz föl, szedd össze magad, menj el otthonról,

by zsempet

Öltözz föl, szedd össze magad, menj el otthonról, bár nem tudsz járni. Törje a tenyered a mankó, fájjon kicsit a lábad, ahogy megy bele a vér. Fájjon a felére soványodott vádli is. Menj le a lépcsőn, tökölj azon, hogy hogyan lépj, eggyel lejjebb a mankó, mellé a láb, vagy eggyel lejjebb a mankó és alá a láb.
Tanuld meg, hogy kemény vállal könnyebb, tartsd a vállad és mint egy inga. A törött lábad ne legyen jó nyújtva sem, hajlítva sem, előretolva és hátul lógatva sem. Gondolj arra, hogy éjszaka egyszer azt álmodtad, hogy futsz, egyszer meg azt, hogy ugrasz. Ne sóhajts. Mankózz át a parkon, üljön egy padon egy férfi, rakja ki maga mellé a cigijét a telefonját, és egy csomó cetlit. Ahogy elbillegsz mellette, próbáld meg elolvasni az egyiket, legyen ráírva, hogy „Megoldások”.
Menj le a bevásárlóközpontba és félj, hogy van-e százasod. Találj százast, vegyél kocsit és vásárolj, egyik kezeddel a mankóra, másikkal a kocsira támaszkodva. Amikor rájössz, hogy a kenyér a bolt végében van, sóhajts, hogy baszd meg. A kedvenc kávédból csak egy legyen a felső polc legbelsején, nyúlj fel és a mankóval húzd ki magadnak. Álld meg, hogy a tejet is a mankóval billentsd le a kocsiba, bár magasan van az is. Fizess, told oda a kocsit egy asztalhoz, kérj egy nagy kapucsínót, hozasd ki magadnak, ülj le és rakd fel a lábad. Ne gondolj arra, hogyan mész haza.