by lucia

Kimegyek a lépcsőházba, ami mostanába a kedvenc helyem. Mintha cigiznék ki kell mennem néha. Kiveszek egy kis meleg gyurmát a bordáim alól, leköpöm, hogy nedves legyen és gyúrom. Bele ne ragadjon a körmöm alá, arra gondolok, meg arra, hogy "televoltapofája gittel", meg arra, hogy ez a könyv ma már másodszor jut eszembe. Lassan kezd összeállni a gyurma, lehet jól dolgozni. Csinálok belőle egy kígyót, aztán kakaóscsigát, aztán egy majdnem tökéletes gömböt, amiből egy majdnem tökéletes kockát. Aztán a kockát szétnyomom és nézem, hogyan repedeznek meg a gyurmalepény szélei. Plasztilin vagy igazi agyag? Ha eleget gyúrod fel lehet tapasztani a falra, és a plasztilin után ottmarad a fasza olajos folt. Jó erősen megszorítom a gyurmámat, megnézem a kezem nyomait rajta aztán utoljára gömböt gyúrok és visszateszem a helyére. Jó meleg a sok gyúrástól.
Aztán kinézek az üvegfalon, ott látom a fákon túl a koripálya egyik szeletét. A gyorskorisok vúm elmennek aztán kicsit később vím, visszajönnek a kör túloldalán, aztán vúm elmennek megint. Gyorskorizni tökjó lehet, hogy megcsinálják a lehető legsimábbra a jeget neked, erre gondolok még utoljára, mielőtt visszajövök.

by lucia

Mondjuk egy normális szombat péntek este hét-nyolc körül kezdődik és vasárnap reggel féltízkor ér véget. És nem arra gondolok, hogy attól addig inni kell meg ilyenek, hanem hogy az a nap egyszerűen ettől eddig tart, úgy, hogy nincs letörtemavégét érzésed.

by lucia

A kurvahideg az rendben volt, de amúgy semmi sem stimmelt. Nem volt tömeg, valahonnan szűrődő fasz zene. Csak kurvasok zárt fakunyhó volt, mint a grundon a farakások, csak ezeknek a tetején nem bandáztak a Cseléék meg a kis hülye lúzer Nemecsek. Az egésznek a közepén ott volt a kolbászos. Meg volt egy szaxfonista a váciutca sarkán, akire senki se figyelt. Kolbászos a világ végén, gondoltam és rájöttem, hogy itt fogok vacsorázni kolbászt, nem érdekel, hogy hónapok óta szinte egyáltalán nem ettem húst és olyan érzés lesz, mintha beleszartak volna a testembe.
Aztán ott álltam egy nejlonnal borított pult mellett, amin ma reggel már valószínűleg kézművestermékek vannak szépen kirakva, ugyanazok, amik tavaly és tavalyelőtt is, és persze idén sem vesznek belőlük egyet sem, mert aki venne mondjuk bőr tarsolylemezt annak már van, a többiek meg úgyis úgy döntenek, hogy még spórolnak rá egy évet. Ettem a kolbászt, tunkoltam, ez is milyen régi mozdulat, nyomkodtam a telefonom, harapdáltam a kenyeret és néztem, hogy a kolbászos lélegzetnek van-e színe a hidegben, de nincs.

by lucia

Nemrég találtam egy kavicsot. Nem szoktam, de felvettem és beraktam a zsebembe. Ott van azóta is és mindig ha megfogom – amikor csak lehet – meglepődök azon, mennyire illik a kezembe, a kezem meg köré. De csodálkozni nem csodálkozom rajta egy percig sem. Mindig tudtam, hogy lesz egy ilyen kavicsom.

by lucia

"Legyen már gól! Gólt akarok. Igen, a barszelónának drukkolok apa, de mindegy, most nekem nem a győzelem a fontos, hanem az izgalom."

"Ronaldinho? Mért nem Rohadtdinnye? Ezentúl hívjuk Rohadtdinnyének, jó? Rúgjál már gólt Rohadtdinnye!"

by lucia

"Legyen már gól! Gólt akarok. Igen, a barszelónának drukkolok apa, de mindegy, most nekem nem a győzelem a fontos, hanem az izgalom."

"Ronaldinho? Mért nem Rohadtdinnye? Ezentúl hívjuk Rohadtdinnyének, jó? Rúgjál már gólt Rohadtdinnye!"

by lucia

Reggelente nézem ahogy megint öregedtem egy napot. Ezt mondta ma reggel mellettem egy férfi a földalattin a mobiljába. Öregszem Ildikó. Ez a helyzet. mondta és kicsit elcsuklott a hangja. És te pedig mást sem csinálsz, csak kínzol. Nem értem, miért teszed, nem is érdekelnek az indítékaid. Érted? Nem. Ér-de-kel-nek. A férfi kiabált itt már, de most hirtelen vésztjóslóan halkan folytatta: Ildikó. Az a helyzet, hogy nem hiszem, hogy ezt bírnám tovább. Sajnálom, mert szerettelek. Sőt. Még mindig szeretlek. De az egész életemet nem adhatom neked. Ezt meg kell értened. A múltam már a tiéd, de a jövőmet megtartom magamnak. El tudod ezt fogadni? Ildikó? Meg tudod ért… És ekkor megszólalt a fülénél tartott tartott készülék. A férfi megnézte ki a hívó, megnyomta a fogadás gombot és beleszólt: Ildikó! Szerelmem!

by lucia

Azért jó, hogy itt angolul dolgozunk, mert lehet jól időzítve, kellemes mosollyal az arcunkon olyanokat mondani egy-egy félve előadott ötletre, hogy What an intelligent input darling, why don't you just have another beer then?

by lucia

Megmindenhatom ezt az egész kuplerájt, aztán ornung lesz. Hát mindig mennydörögnie kell az embernek, izé, istennek.

by lucia

Az lesz, hogy kintmaradok Londonban. Megtanulok balul bringázni. Lesz egy nőm, aki olyan lesz, mintha Olaszországban lennénk, nem is Angliában. Kiviszem a gyereket is, meg a várost. Ottlesz mindenki akivel sörözni szoktam, meg ott lesznek az uszodák és a sziget, meg persze ott lesz a szőlő is pont százhatvanhat kilométerre. Az angolok pár év alatt hamar megtanulnak magyarul, anyám is megszokja majd. De a tenger a helyén marad, csak felmelegszik, úgyis globális van. És boldogan élek, amíg.