zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: August, 2004

by lucia

Mami! Mamii! MAMIII! MÁÁMIII!


Azért örülök, hogy ezt még kimondhatta az én fiam is. Déd unoka.


Az én nagymamám, Mami, főszereplő. Nem szöveg konstituens. De nem ám. Mami létezőbb minden létezőnél. Ő a gyerekkorom, a saját felnőttkora. A barátnői, a férfiak, akikről soha nem tudtunk semmit, de biztos vagyok benne, hogy voltak, a féltérdhajlítás és keresztvetés a templomban, a mindent megkapunk tőle, a sírása, a nevetése, ahogy mások szőlőjében besegített, ahogy autóra gyűjtött egész életében, de sehogy sem jött össze, a kirándulások Abaligetre, Harkányba, a mindenféle strandokra, a mesék este, a játék egész nap, és közben a mindig kész ennivaló. Ezek mind én vagyok. Mami jó, hogy volt.

Advertisements

by lucia

Annak idején ezerkilencszázkilencvennyolc februárjában törték be az orromat Debrecenben az úgynevezett Perényiben három erős kisebbségi komplexustól sújtott srácok, amiért én sok barátnőmmel táncoltam sokat, ők meg nem, és jöttek és betörték az orrom én előtte az egyiknek széttörtem a fején a sörömet, az üveg maradékát meg belecsavartam az arcába, aztán valaki megfogott hátulról és azt hittem az egyik barátom, aki azért fog le, hogy ne bántsam szerencsétlen kistermelőt tovább, de nem, a barátaim sietve messze menekültek, ahogy jó bölcsészekhez illik, (písz brada, písz) és ez az egyik srác volt, és én nem mozdultam, pedig csak át kellett volna dobni a fejem fölött, a harmadik, öklével mint kalapáccsal törte az orrom, hogy a tarkómig hullámzott a reccsenés.


És aztán a barátaim előkerültek, kórházba vittek, egy doktornő kitömte az orrom vattával, bevarrta rajta a sebet és négy napig egy kórházi ágyban kellett lennem egy sor nagyon beteg öregember és mandulaműtétes gyerek között. És azóta soha többet nem akarok kórházban lenni.

by lucia

Amúgy végül is jó is ez a fehérköpeny nincsen már dolog. Szerintem totál fehérköpenyfetisiszta vagyok mélyen belül, hogty én sem tudok róla tulképpen, mert már egyáltalán nincsenek fehér köpenyek csak a kórházakba, azokat meg úgy kerülöm, hogy inkább az árok partján haljak meg összegömbölyödve egészen kicsire, fájdalomba torzult rovararccal, minthogy egyetlen pillanatig feküdjek még egyszer kórházi ágyon.

óvónéni

by lucia

Az óvonénik jutottak eszembe reggel futás közben, hogy mostanában már nem is viselnek fehér köpenyt, hanem színes felsőt, perwollal mosottat, szűkfarmert, és mobiltelefont. Pedig amikor még én voltam ovis, milyen jó volt leselkedni, nézni, hogy hogyan veszik át ezt a fehér köpenyt rózsaszín bőrükre, a bőrükön feszülő patyolat alsóneműre, ahogy néha még az az alsónemű is lekerül, kivillan bimbó és szőrpamacs.


A mai kisgyerekeknek meg már csak ez jut, némi divat, hajfesték, konzumnő, pár szófoszlány arról, hogy mi volt tegnap és mi lesz ma este. Jobb esetben hosszú beszélgetések arról, így a mászókázás hátterében, hogy mégse, én mégsem akarom ezt veled, meggondoltam, nem, nem akarok erről, nem telefontéma, hagyjuk. Igen, mondjuk, hogy azért, ahogy akarod, nekem mindegy. És ne hívj, dolgozom. Ki fogom kapcsolni. És ne gyere ide. Soha többet! Nem akarok bajt, de tudod, hogy van kinek szólni, ha nem hagysz békén.


A mai kisgyerekek meg felnőnek, és arra fognak gondolni, milyen jó volt az óvónénik mobiltelefonálását hallgatni annak idején és milyen rossz szegény akkori kisgyerekeknek, hogy mittudomén.

by lucia

A hó jutott eszembe tegnap este ahogy nem is hideg, csak puha.

by lucia

Olyan jó, hogy van miért blogokat olvasni.

by lucia

Szóval arra gondoltam most, hogy halálos veszedelemben vagyok, mondjuk ártatlanul megvádolva, valami bonyoult ügy miatt egy gyilkosságot akarnak rámkenni, és én megszökök és üldöz Tommy Lee Jones és én valahogy szerzek utcai ruhát, és mocskos ruhákból készítek kötést a sebeimre és tudom, hogy huszonegy órám maradt, hogy bebizonyítsam ártatlanságomat és mindenre kész vagyok, nemsokára néhány rövid és brutális jelenetben kiszedek pár emberből némi információt, persze nem én akarom, hogy eldurvuljanak a dolgok, de muszáj. Az a lényeg, hogy közben van némi időm, és bemegyek egy netcaféba és írok egy posztot arról, hogy ki a bűnös, hogy mi történt velem, és akkora disznóság van, hogy még miniszterek is bele vannak keveredve és a többi és a többi, és küldök néhány onlájn barátomnak ímélt, hogy szóljanak be az ismerős onlájn kiadványukban az ismerősüknek és lesz egy címlapos hír az én menekülésemről és az emberek az utcára vonulnak, hogy le a korrupcióval és free engem és a többi és a többi, és a végén még a tévében is benne leszek közvetlenül a boldogvége előtt. Szóval azt akarom mondani, hogy arra gondoltam, hogy többek között erre is jó ez a blog dolog.

by lucia

Elég jó.

katonabácsi likliklik

by lucia

Mit csinála katonabácsi? Ne nézz oda kislányom! Nem érdekes. De mégis, mit csinál? Semmit, mondom, hogy ne nézz oda! De anya a fütyijével csinál valamit a katonabácsi. Mit mondtam! NE NÉZZ ODA! Csúnyaságot csinál a bácsi kislányom, csúnyaságot. Mindjárt jönnek a rendőrök és el is viszik. NE NÉZZ ODA! Na. Jól van. Megjött végre a villamos. Gyerünk! Szálj fel!

izga

by lucia

Ma rám mosolygott a szép lány az uszodában. Csupa izgalom az élet. Vagyis csupa élet az izgalom. Az élet izgalom csupa. Az izgalom élet csupa. Csupa az élet izgalom. Csupa. Csupa. Milyen hülye szó. Mint egy név. Szia Csupa. Szia. Hogy vagy mindig Csupa? Csupa izgalom az életem. Ma például rám mosolygott egy szép lány az uszodában. Komolyan, Csupikám? Most szólj hozzá! Tudtam, hogy nem szabad elkezdeni tajcsizni.