by lucia

Átvillan a huszonötéves arcodon az a kiállhatatlan negyvenes picsa, aki már most is vagy. Hogy mondhat nekem ilyet? Mit képzel? Nem értem, miért mondja.

Látom, amit láthat, ahogy a filmekben szokott kivillanni a vámpírarc a szépség mögül.

Lehet, hogy tényleg kiállhatatlan leszek. Nem baj. Kiállhatatlan. Hogy mondhat ilyet.

De miért mondta? Biztos mert nem voltam hajlandó lefeküdni vele. Egyszer szopnám le, soha többet ilyet nem mondana. Csak olyanokat, hogy ó, meg há, meg jajistenem. Kedves lenne onnantól az biztos. A hülye kis pöcs. Biztos kicsi a fasza.

Nem leszek kiállhatatlan. Együtt leszek a Zolival és lesz két gyönyörű lányom. És tök jól fogunk élni, nekem lesz egy ki butikom, ahol dizájnercuccokat fogok árulni. Vagy lesz egy kis magánovim. Úgyis csődbe megy minden, és nem lesznek óvodák és akkor a gazdagokon megszedem magam.

És lesz egy kis kocsim, amilyen most van, csak új és jobb és lesz egy nyaralónk is. És a lányaim kiskorukban modellkedni fognak, de aztán nem engedem őket tovább. Nehogy pornózzanak.

Nem leszek kiállhatatlan. Nem is értem, hogy mire gondol ez a fasz. Hogy nem engedem, hogy bárki beszóljon? Hát nem is, az biztos. Még neki sem.

Nem leszek kiállhatatlan. Jó nő leszek. Egy kúrható negyvenes, ahogy ő szokta mondani. Csurgathatja majd a nyálát. És irigykedhet. Bizony.

Advertisements