by lucia

Hogy már megint milyen jó kenyeret sütöttél anyám. Dolgos kezed bőrének összes pikkelye benne, attól ily édes, attól lett kemény a héja. Látom a szaggatottvonalakat a vállad izmai és a tészta között, látom, ahogy kis piros fénnyel kiemelődik a tenyereden az erőkifejtési pont. Szakszerű ábrákat látok arról, hogy a két legtávolabbi lisztszem is találkozott a gyúrás után. Azért lett ilyen jó, tudod, mert egyszer sem önmagába gyúrtad vissza. Végig tudtad, hogy tulajdonképpen megy az a tészta valahova azon a deszkán, csak mindig visszahúztad egy kicsit.

Advertisements