by lucia

Elmúltam 18, belépek.

Már megint szolgálatban vagyok és már megint fázok. Persze tél van, az lenne a fura, ha melegem lenne. Remélem csak fázok és nem fölfázok. Egyszer elmagyarázta egy orvos nekem, hogy ez a rövid húgycső a nőknél sajnos szinte direkt autósztráda minden fertőzésnek. Mondjuk ő azt is mondta, hogy betiltaná az intimborotválást és a bugyihordást.
A Péterrel vagyunk szolgálatban, bugyihordásról jut eszembe a Normafa alatt állunk a gazban. ha nyár lenne, mindketten arra gondolnánk, hogy szolgálatban még gondolni sem szabad arra, amire gondolunk. Elképzelném, ahogy a pisztolyok lógnak egy ágon, a Péter láthatósági mellénye meg ott lüktetne a ki-be járó fehér segge fölött.

Futok. Felfutok odáig, hogy turistajelzésen menjek, ne utcán. Az adótoronytól elfutok a kilátóig. Nem tudom előre, hogy merre megyek, ahol dönteni kell, ott kicsit álldogálok. Aztán lemegyek a hegytetőről és az oldalában futok nagy körben visszafelé. Szomorú vasváz, rajta csiga, vékony drót szalad föl a hegynek, ha van hó, itt tanulnak síelni a gyerekek talán. Majdnem elesek, itt-ott jég csillog a halott füvön.

Jön egy futó.

Ott van két rendőr. Feltűnőségi mellényben van miben vannak. A nő fut felém.

Futva indulok felé. Nem jöhet ide.

Azt kiabálja, nem jöhet ide.

Megállunk.

Miért nem mehetek?

Mert nem szabad itt továbbmenni.

Értem, de miért?

Ez itt le van zárva.

Értem, de kérem, mondja már el, hogy miért.

Van itt egy ember,

Halott?

aki már nem él.

Ú. Isten nyugosztalja. Megnézhetem?

Nem.

Hogy halt meg?

Nem mondhatom meg.

Értem. Hát viszlát.

Fut tovább. Ez hülye. Megnézni a halottat. Megyek vissza a Péterhez. Ez hülye. Meg akarta nézni. Megnézem. Nem látszik semmi, csak egy nadrág, a kabát háta meg a sapka alól kilógó haj.

Futok tovább. Lent az úton. Jön szembe egy idő férfi. Két bottal sporttúrázik, vagy hogy mondják az ilyet. Olyan fura élőnek látszik most. Simán meg lehet halni.

Advertisements